E címmel szervezett szakmai fórumot a Nemzetközi Főigazgatóság. A neves külföldi vendégek napjaink fő geopolitikai változásairól és az ezek kezelésére szolgáló stratégiákról cseréltek eszmét április 22-én a Széchenyi Díszteremben.
Egyetemünk rektora nyitóbeszédében korunk aggodalmakra okot adó trendjeiről szólt. Tudunk-e békében élni? Lesz-e tiszta ivóvizünk? Tudjuk-e fűteni lakásainkat? E témaköröket vitatják ma meg neves hazai és külföldi szakértők – jelezte Deli Gergely. Mint mondta, az NKE egy tudásközpont, ahol műhelymunka zajlik a társadalmi párbeszéd megteremtése érdekében. „Célunk, hogy olyan fiatalokat képezzünk, akik hisznek a békében, és felelősen, felkészülten tesznek ezért a közszolgálatban” – hangsúlyozta.
Sebastian Kęciek, Lengyelország budapesti nagykövete kiemelte az NKE szerepét a diákok és a konferencián részt vevők gondolkodásának formálásában és a kihívásokra adandó válaszok keresésében. Kiemelte, hogy márciustól a lengyel Liliana Śmiech látja el egyetemünk nemzetközi főigazgatói feladatait, ily módon is erősítve a lengyel–magyar kapcsolatokat. A rendezvény témája kapcsán felsorolta a főbb kihívásokat: romlik az EU versenyképessége, miközben új, feltörekvő szereplők jelentek meg a világgazdaságban, emellett katonai konfliktus zajlik a szomszédos Ukrajnában. Országaink 25 éves uniós csatlakozását ünnepelve fontos az európai szolidaritás fontosságát átgondolni – mutatott rá.
A NATO-hoz tartozás felelősséggel, elkötelezettséggel jár – utalt arra, hogy Lengyelország GDP-jének négy százalékát fordítja honvédelemre. Lényeges megszüntetni az egyoldalú függőség okozta veszélyt az energiavásárlás tekintetében; a jelenlegi turbulens időszakban a partnerségek vezethetnek egy biztonságosabb, versenyképesebb, és gazdasági növekedést garantáló jövőhöz. Hangsúlyozta a béke iránti elkötelezettség és a kölcsönös tisztelet fontosságát a bilaterális együttműködésekben.
Eltérő víziók
Az első, Transzatlanti kilátások című kerekasztal-beszélgetés az idén novemberi amerikai elnökválasztás várható hatásairól szólt, a moderátor Baranyi Tamás Péter, Magyar Külügyi Intézet stratégiai igazgatója volt. James Jay Carafano korábbi elnöki főtanácsadó, a nemzetbiztonsági és külpolitikai kihívások szakértője úgy vélte, hogy az amerikai–magyar és az amerikai–lengyel kapcsolatok az őszi eredménytől függetlenül mindig erősek lesznek, Biden és Trump energetika és szociálpolitika szempontjából egyaránt eltérő víziói ellenére. Összességében azonban Donald Trump megválasztása lenne az EU számára kedvezőbb, aki a védelempolitikában hisz, és egy erős Ukrajnát támogat, vélte.
Magyarics Tamás, az NKE Amerika Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa szerint Biden hatalmon maradása esetén nagy változásokra nem számíthatnánk, Trump ugyanakkor megválasztását követően vélhetően eltökéltebb lenne a kétoldalú kapcsolatok terén – miközben az európaiak kissé félnek az elnökségétől a már megismert kereskedelmi protekcionizmus miatt. Kérdés, hogy a következő amerikai kormány szeretné-e az EU-t a globális stratégiába beilleszteni, azaz Kína és a Közel-Kelet mellett hol kapunk helyet.
Felelősség, összefogás
Tomasz Grzywaczevszki lengyel újságíró, író és dokumentumfilmes szerint nem hoz földrengésszerű változást az őszi elnökválasztás az USA-lengyel kapcsolatok terén, az EU-nak azonban meg kell értenie, hogy a jelenleginél nagyobb mértékben kell hozzájárulnia a katonai erőfeszítésekhez, s ez sokkoló lehet. Az USA számos helyszínen bevonódik majd a konfliktusokba, ezért Európának felelősségteljesebbé kell válnia, a GDP-arányos katonai költésekkel kapcsolatos elvárásoknak eleget kell tenni. Össze kell fognunk az Egyesült Államokkal, nem várhatjuk csak tőlünk a védelmünket – húzta alá.
Kacper Kita elemző és rovatvezető, a Nowy Ład portál szerkesztőbizottságának tagja úgy vélte, a Biden-kormányt sok belső vita jellemezte – a négy év alatt négy biztonsági tanácsadó volt –, egy Trump-kormány hatékonyabban tudná elérni az USA és szövetségesei céljait egyaránt. Kihívást jelent Amerika számára az is, hogy miképpen egyensúlyoznak: az amerikai társadalom bizalmatlan, az emberek szerint a kormánynak az amerikai ügyekre kellene fókuszálniuk – a globális pozíció megtartásához ugyanakkor szerepet kell vállalniuk a világ különböző pontjain is. A közös célokban Európában és a tengerentúlon sincs vita – békét és stabilitást szeretne mindenki –, azonban fontos feladata lesz a mindenkori amerikai kormánynak egy termékeny párbeszéd kialakítása az odavezető út részleteiről.
A közvélemény formálása
A NATO-költségvetéshez történő, a GDP két százalékát kitevő kötelező hozzájárulás kapcsán Magyarics Tamás az átrendeződésről szólt. Ázsiában új szereplők erősödtek, az USA figyelmét ők kötik le, ez az EU számára új helyzetet teremtett. Fontos lenne, hogy az unió Észak-Afrikában is erőteljesebb szerepet vállaljon, ehhez a hadiképességeket növelni kell.
Kacper Kita szerint nagyon fontos, hogy érthető és világos víziónk legyen, és lényeges a közvélemény formálása is hadászati ismeretek szempontjából – arra az esetre, ha háború törne ki. Miközben ezt el akarjuk kerülni, fontos bevonni az embereket a védelmi felkészülésbe – hangoztatta.
James Jay Carafano úgy vélte, az új elnök elsősorban Iránra koncentrál majd, s ez Oroszországra is kihatással lesz, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tudnának az EU-val együttműködni. Trump alatt a kínai kapcsolatok minden bizonnyal romlanak majd, de a szakértő szerint ennek nincs érdemi jelentősége.
Magyarics Tamás a kínai gazdaság hanyatlásáról szólt, hozzátéve: India eközben erősödik, fontos regionális versenytárssá vált. Az USA mindent megtesz annak érdekében, hogy Kína ne tudjon a régióban vezető szerepre szert tenni.
Tomasz Grzywaczevszki szerint gond, hogy a mesterséges intelligenciát az unió elsőként szabályozta ugyan, ám annak fejlesztése a tengerentúlon és Ázsiában történik. Ezen változtatni kell.
Kacper Kita pedig arra emlékeztetett: a feltörekvő országokat megkörnyékezi Oroszország és Kína is, szuverenitást ígérve. Fontos, hogy európaiként párbeszédbe kezdjük velük, és képviseljük velük kapcsolatban is az érdekeinket.
Igények és források
A második panelbeszélgetésben a szuverenitás és energiafüggetlenség kapcsolatáról cseréltek eszmét a szakértők Carlos Roa, a Danube Institute ösztöndíjas kutatójának moderálása mellett. Az első kérdés a magas igények és a korlátozott források feloldásának mikéntjére, annak kezelésére vonatkozott.
Gondola Csaba, az Energiastratégiai Intézet ügyvezetője szerint a teljes energiafüggetlenség nem elérhető, a döntési jog azonban a tekintetben, hogy milyen energiát használ egy ország, és ahhoz honnan jut hozzá – azaz a szuverenitás – közép távon megvalósítható.
Litkei Máté, a Klímapolitikai Intézet vezető tanácsadója, a Fővárosi Közgyűlés Klímavédelmi, Közlekedési és Városfejlesztési Bizottságának tagja azt a kérdést vetette fel, hogy milyen az egészséges mértékű függőség. Egy biztonságos portfolió kialakításáról szólt, amely hazánk és az EU számára is elérhető – ha sok importőrrel vagyunk partneri viszonyban és választhatunk, mit vásárolunk, ha függetlenebbek vagyunk, mint korábban, akkor ez egy jó és elérhető cél, húzta alá. Az energiaválság idején ugyanakkor megtanultuk, hogy a fenntarthatóság mellett mennyire fontos a megfizethetőség és a biztonság is.
Földrajzi meghatározottság
Pálvölgyi Tamás, az NKE Víztudományi Karának nemzetközi és stratégiai dékánhelyettese úgy vélte: a függetlenség egy indikátor, míg a szuverenitásnak szakpolitikai kontextusa van, annak kapcsolatát érdemes vizsgálni a dekarbonizációval és a fenntarthatósággal egyaránt. Bryan E. Leib, a Henry Public Relations vezérigazgatója és alapítója, a budapesti Alapjogi Központ főmunkatársa azt emelte ki, hogy az America First mottó nem azt jelenti, hogy az USA egyedül szeretne bármit is elérni, hanem azt, hogy saját érdekeit maximálisan figyelembe veszi annak érdekében, hogy szuperhatalmi szerepét megtarthassa.
Litkei Máté a geopolitikai és földrajzi meghatározottságról és a hazánkat az energiafüggőséggel kapcsolatban ért vádakról szólt, amelyeket Ausztriával kapcsolatban például nem hallani, miközben ott még nőtt is az orosz energiától való függés. Sajnos a téma átpolitizált – jelezte. A függetlenedés szempontjából az áramtermelés mellett annak tárolása is lényeges – ha az ipart, a fűtést, közlekedést elektromossá tesszük, akkor tudunk függetlenedni.
Olcsó és jó
Pálvölgyi Tamás szerint meg kellene vizsgálni az ágazatokon átívelő megoldásokat, a legjobb gyakorlatokat, mert „sokszor a legolcsóbb a legjobb megoldás”. A megújuló energiaforrások pedig időigényesek, s ellátásbiztonsági kérdéseket vetnek fel.
Bryan E. Leib szerint jóllehet a Biden-kormány leállíttatta az LNG-fejlesztéseket, költségcsökkentési és munkahelyteremtési megfontolásokból, érdemes lenni azt visszaállítani.
Litkei Máté a hosszú távú, fix áras szerződések szükségességére hívta fel a figyelmet. A válság idején szállításokkal az USA segített, de az EU közben nyögte a magas árakat. Akkor lenne jó ez a szövetség, ha közben árakkal is kisegítenének minket – fogalmazott. A nukleáris erőművek kapcsán pedig a beruházások növelése mellett érvelt a szakértő.
Pálvölgyi Tamás szerint jó volna, ha a regionális szintű kormányzást és eredményeket figyelembe vennék országos szinten is; jelenleg nincsenek jó gyakorlatok az ilyen jellegű együttműködések terén. Gondola Csaba az ipari parkok mellé rögtön felhúzható SME reaktorokról és arról szólt, hogy nem várhatjuk másoktól a segítséget. Egy mondást idézett, mely szerint Amerika megoldja a problémákat, az EU pedig kezeli azokat – ez sajnos találó, tette hozzá.
Végül a szakértők egyetértettek a „józan ész” szerepének fontosságában: egyszerre kell a versenyképességet, a biztonságot és a megfizethetőséget is szem előtt tartani. Léteznek hidrogénalapú, alacsony technológiai igényű megoldások, és tiszta széntechnológiák is. Lényeges továbbá a háztartások gondolkodásának megváltoztatása. Gondola Csaba a geotermikus energiákban rejlő lehetőséget emelte ki, Pálvölgyi Tamás pedig a társadalmi innovációk szerepét.
Szétzilálódó világ
A harmadik panelbeszélgetésben a Nyugatot érő kihívásokról és stratégiákról kérdezte a szakértőket Liliana Śmiech, az NKE nemzetközi főigazgatója.
Heather Nauert, az amerikai külügyminisztérium korábbi szóvivője a kihívások kapcsán a nemzetközi konfliktusokról, a világ szétzilálódásáról beszélt, és arról, hogy az Egyesült Államoknak mind jobban támaszkodnia kell partnereire.
Orbán Balázs, a Miniszterelnök politikai igazgatója a szabadságért és szuverenitásét vívott harcok által jellemzett magyar történelemről szólt, hozzátéve: az elmúlt öt évben az EU föderalistává vált, s elnyomást gyakorol a mainstream gondolkodással egyet nem értő tagállamokra. Az amerikai elnökválasztás kapcsán úgy fogalmazott: Trump elnöksége a modern kori történelem legbékésebb időszaka volt, az ő vezetése alatt a mi problémáinkat is könnyebb lenne megoldani.
Hungary First
Bertrand de La Chesnais francia politikus, a francia hadsereg altábornagya azt emelte ki, hogy blokkok helyett hazája multilaterális megközelítésből szemléli a világot, ez lehetővé teszi, hogy sokkal hatékonyabban tudjanak szerepet vállalni a világpolitikai eseményekben.
Jacek Bartosiak, a Strategy&Future geopolitikai kutatóintézet alapítója ügyvezetője szerint Kína a saját érdekeinek megfelelően szeretné alakítani a nemzetközi játékszabályokat a magas termelékenységre alapozva. A kérdés az, ki fogja irányítani a globális kapitalizmust. Európa számára fontos a szuverenitás, a stratégiai önállóság.
Heather Nauert arra hívta fel a figyelmet, hogy Putyin nem akar megállni Ukrajnánál. Mi is küzdünk déli határainknál a migrációval, jelezte, hozzátéve, hogy „ha többet fizetünk be, erősebb tud lenni közös védelmünk is”, utalt a NATO-beli szövetségre.
Orbán Balázs azt emelte ki, hogy a nemzeti-konzervatív ideológia a nemzetek közti különbözőségeken alapul, és az ezek figyelembe vételével megvalósított együttműködésen. Mi a „Hungary First” gondolatot valljuk, ennek szellemében keressük az együttműködési lehetőségeket. Erre van szükség, mert ha ideológiák uralják a nemzetközi politikát, akkor a birodalomépítési kísérlet során a kisebb közép-kelet-európai országok képviselete csorbát szenved. E kis államoknak újra ki kell találniuk magukat, azt, hogy miképpen tudják a gazdasági fellendülést és a békét megőrizni. Magyarország lojális partner ott, ahol elköteleződött, mondta a NATO-val kapcsolatban a politikai igazgató.
Összekapcsolódni
Jacek Bartosiak azt jelezte: Lengyelország célja, hogy az amerikai jelenlét ne csökkenjen, mert az emberek nem hiszik, hogy Nyugat-Európa meg tudja őket védeni. Örülnénk egy konszolidált Európának, mindenki szeretne jólétben, békében élni. Ám nincs vízió Oroszország tekintetében, függünk az amerikai energiától, erősödik Kína, Európának pedig nincs hadiipara, elrettentő ereje – sorolta a szakértő.
Heather Nauert szerint nem tűnt el Amerika primátusa, ám a gyenge vezetést sokan kihasználták a világban. Magas az infláció, az USA nyugodtabb világot szeretne – megtanultuk azt is, hogy Kína célja pedig az, hogy lehetőségeit kihasználva kémkedjen – fogalmazott.
Orbán Balázs a versenyképesség kapcsán Európa viszonylag kicsi, 450 millió fős piacáról, a kevés nyersanyagról szólt, hozzátéve: egyetlen lehetőségünk a fejlett piac, a tőke, tudás, szakképzett emberek. Olyat kell termelnünk, aminek többmillió fogyasztója lesz. Az összekapcsolódás a kulcsszó itt, az észszerűség, ami a változó geopolitikai térképre tekintve magától értetődő – zárta gondolatait Orbán Balázs.
