Jem Bendell, a fenntartható vezetés emeritus professzora 2018-ban dolgozta ki a „mélyalkalmazkodás” (Deep Adaptation) koncepcióját olyan egyének és közösségek számára, akik az éghajlatváltozás következményeivel szembesülnek, illetve akik készek arra, hogy e témával a mindennapjaikban is foglalkozzanak. 2019-ben megalapította a Mélyalkalmazkodási Fórumot (Deep Adaptation Forum), amelynek soron következő Bend or Break Together című rendezvényének egyetemünk adott otthont április 19-én.
Maga a mozgalom 2019 nyarán indult, kulcsgondolatai az őszinte párbeszéd és a tudatos elkötelezettség. A magyarországi csoport az egyik legaktívabb – hangzott el a bevezetőben. A szerző új kötete Breaking Together: A Freedom-Loving Response to Collapse –, magyarul Összetörve – Őszinte válasz az összeomlásra címmel jelent meg.
Reális jövőképre van szükség
A témában idehaza elsőként megrendezett eseményt Deli Gergely, az NKE rektora nyitotta meg. A globális társadalmak olyan – válságos – szakaszba érnek, amelyben csökken az erőforrások száma, és azok hozzáférhetősége is romlik. Csökken a lakosságszám, helyi szinten ellenállásokra kell számítani, ezek kezelése intellektuális kihívásokat támaszt majd. A mostani generációk traumákat szenvednek el e folyamatok kapcsán. Jem Bendell professzor arra hívja fel a figyelmet, hogy másfajta forgatókönyvben kell gondolkodni, az összeomlások új struktúrák felállítására ösztönöznek. A konfliktusok és rivalizálások helyett nagyvonalú, egyenlőségen alapuló együttműködésre kell felkészülni.
„Hiszek abban, hogy ha van egyetem, amely érti e komplex felkészülés fontosságát, az az NKE: mi képezzük azokat a közszolgálatban dolgozókat, akik reagálhatnak majd a változásokra” – fogalmazott. A kormányzati akciók kidolgozásához reális jövőképre van szükség, fel kell készülni arra, hogy romlik a helyzet. A lakosság ellenállásának csökkentése az intézmények feladata – vélekedett Deli Gergely.
Ha békét szeretnétek, akkor védjétek meg a teremtést!
Ujházi Lóránd, az egyetem Eötvös József Kutatóközpont Vallás és Társadalom Kutatóintézetének vezetője hangsúlyozta: a katolikus egyház az elmúlt időkben a környezetvédelem szószólójává vált, már csak azért is, mert az egyháznak hosszú időre visszanyúló teológiai feladatai közé tartozik a teremtésvédelem. E tekintetben nagy kihívás az emberiség számára a szervezetek közti dialógus, a közös pontok megtalálása. Jóllehet a vonatkozó rendeletek, szabályozások nem teológiai alapokon nyugszanak, fontos, hogy közösen figyeljünk arra, hogy a természetet ne zsákmányoljuk ki, az ne legyen áldozata az emberi tevékenységnek. ,
Az intézetvezető kiemelte a második vatikáni zsinat szerepét az emberiség közös értékeinek megőrzését, annak jelentőségét illetően. A szükséges politikai és jogi eszközök mellett a szolidaritásnak e tekintetben is nagy szerepe van. XVI. Benedek pápa egy beszédében úgy fogalmazott: Ha békét szeretnétek, akkor védjétek meg a teremtést! – idézte fel Ujházi Lóránd hozzátéve: jogi, szervezeti és erkölcsi együttműködést egyaránt igényel a teremtett világ megóvása. Az intézetvezető a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nevében is sikeres együttműködést és konferenciát kívánt az egybegyűjteknek.
Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora úgy fogalmazott: az előző évtizedekig a fenntarthatóság csupán marketing terminológia volt, amely hívószóként hatott a fogyasztókra. A világjárvány, majd a háborúk, válságok nyomán azonban az emberek tudatára ébredtek annak, hogy a jelenlegi gazdasági növekedési ütem nem tartató fenn. Idehaza két éve áttörés történt a fenntarthatóság fontosságának megértése tekintetében, azóta számos program szerveződött a témában. E konferencia ennek a folyamatnak az egyik fontos mérföldköve, és a társadalom nyitottságát mutatja. Remélem, hogy képesek leszünk új lehetőségek feltárására, megoldások kidolgozására is – zárta gondolatait.
Valami útnak indult
Jem Bendell előadását azzal a gondolattal kezdte, hogy évtizedeken át ő is a rendszer részese volt, majd miután ezzel szembenézett, maga mögött hagyta az akadémiai világot, és egyfajta tagadásba ment át. Ezt követően hozta létre a Deep Adaptation koncepciót, és vált „élete értelmévé” a környezeti fenntarthatóság témája. A 2018-as könyve, a Deep Adaptation: A Map for Navigating Climate Tragedy (Mélyadaptáció: útmutató a klímatragédiához) nagyon hamar óriási példányszámban fogyott el. Az tapasztalta, hogy az emberek kérdezik, hogyan tovább: beszélgetések indultak a témáról, „valami útnak indult”.
Az előadó meglepődve tapasztalta, hogy szenvedésekből belső világokban történtek változások: 25 éve elvált szülei például a Covid alatt ismét összeházasodtak, ő maga pedig zenélni kezdett. „Felfedeztük az elmúlt öt év során, hogy a megpróbáltatásokból pozitívat szeretnénk és tudunk kihozni” – fogalmazott. Az az elképzelés, hogy társadalmaink összeomlására értelmes módon reagáljunk, kapcsolatokkal, személyes átalakulásainkkal kapcsolódott össze. Jó, hogy Magyarország nem allergiás a társadalmak összeomlásának gondolatára, mert sok országban tabu ez a téma – tette hozzá Jem Bendell.
Segítsünk egymásnak!
A könyvével kapcsolatban egy két éven át tartó vizsgálatról szólt, amelynek eredményeképpen kiderült: 2016 óta globálisan stagnál-csökken az életminőség. A társadalmak válságos állapotához a politikai erőszak, a természeti katasztrófák egyaránt hozzájárultak, és a technológia nem ment meg minket – szögezte le. A fontos fémek mennyisége véges, az új, hatékony gazdálkodási módszerek pedig nem terjednek elég dinamikusan. Ha ezt felismerjük, tudatosabban és kreatívabban tudunk élni, el tudjuk engedni megszokott, biztonságos, de kudarcot vallott rendszereinket. Ha nem beszélünk az összeomlásról, akkor elfojtott aggodalmunkat a mindenkori hatalom használja majd ki, manipuláció áldozatai leszünk.
Halandóságunk tudatosítása kétféle hatással lehet ránk. Az egyik az ego megerősítése; ennek eredményeképpen a technológia vagy a vallás fanatikusaivá válhatnak tömegek. A másik lehetőség ennek éppen az ellentéte: túlléphetünk az egónkon, bátrabbá válhatunk, elfogadva az élet nehézségeit. Segítenünk kell egymásnak a bizonytalanság elfogadásában, az egónkat pedig meg kell haladni. A természethez való kapcsolódás belső munkát igényel, beszéljünk egymással, hagyjuk, hogy az őszinteség átalakító ereje belépjen az életünkbe – zárta előadását Jem Bendell.
Radarok
Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója és vezetője a westernfilmek jeleneteinek analógiája alapján arról szólt, hogy kétféle hozzáállással közelíthetünk a társadalmi-környezeti gondokhoz.
Van a helyzet, amikor mindenki kezében fegyver van, az egyik szereplő elveszti a fejét, lövöldözni kezd, és szinte mindenki meghal. A másik forgatókönyv szerint pedig az emberek beszélgetni kezdenek egymással, és valaki meggyőzi a többit, hogy mindnyájan tegyék le a fegyvert.
A fenntarthatóság és a környezetvédelem terén is létezik e két szcenárió: az emberek egymásra mutogatnak, felelősséget nem vállalva, vagy ellenkezőleg, párbeszéd és cselekvés kezdődik.
„A gyerekeket a filmekben e jelenetektől igyekeztek távol tartani. Mi azonban nem tesszük ezt meg, sőt: egyre sérülékenyebbekké válnak. A belovagoló fegyveres őrültért nem vagyunk felelősek, de a gyerekek védelméért igen”– fogalmazott. Holott jó radarjaikkal a kicsik pontosan érzik, hogy valami nincs rendben, és ez árt a mentális egészségüknek. Nem mondjuk el nekik – a maguk nyelvén – a válságokat, miközben joguk lenne ahhoz, hogy megkapják az információkat, s azokról elmondhassák a véleményüket. Meg kell tanulnunk, hogyan kell megtanítani őket arra, miképpen lehet a nehéz helyzetekkel megbirkózni. Tudjuk, hogy a világ meg fog változni, és segíteni kell a gyerekeket az adaptálódásban.
Az iskolákban minderről kevesebb szó esik: fontos lenne a kritikus gondolkodás, a stresszkezelés, a projektmunkákkal járó együtt dolgozás-gondolkodás. Őszinte, bizalmon alapuló kommunikációra volna szükség a felnőttek és a gyerekek között, bevonva őket a fontos témákba – húzta alá Gyurkó Szilvia.
