Hernádi Zsolt, a Magyar Olaj- és Gázipari (MOL) Nyrt. elnök-vezérigazgatója tartott előadást október 31-én a Magyary Zoltán Szakkollégium meghívására.
A fő trendek
A fenntarthatóság, a globális felmelegedés, a széndioxid-kibocsátás napjaink égető problémái. Hernádi Zsolt rámutatott: az üvegházhatás kialakulásáért kétharmadrészben az energiaipar felelős, nem véletlen, hogy a fejlett országok „magasabb fokozatba kapcsoltak” és a 2050-re elérni kívánt európai karbonsemlegességhez megemelték a kvótákat.
Az ipari forradalom óta az elsődleges energiaforrások a fától és a széntől a kőolajon, a vízen és a földgázon keresztül elérkeztek a megújuló atomenergiához, a szélhez és a naphoz. Ugyanakkor minden újabb forrás bekapcsolása kizárólag az időközben megjelenő többlet-energiaigényt elégíti ki, egyik elemet sem sikerült teljesen kiváltani, helyettesíteni. Fából a XIX. században elégetettnél jóval nagyobb mennyiséget használ fel az emberiség a XXI. században.
A prognosztizált adatok szerint 2040-re 40 százalékkal több energiaforrásra lesz szüksége a Földnek. A Nemzetközi Energia Ügynökség 2050-re a nukleáris kapacitások megduplázását tűzte ki célul, ám ennek kivitelezése nehézségekbe ütközik. A nukleáris energiát ugyanis nem lehet korlátok nélkül bővíteni.
Európa büntet, Amerika ösztönöz
Hernádi Zsolt beszélt az Unió korlátozó (Green Deal és FF55), valamint az USA gazdaságélénkítő politikájáról (inflációcsökkentési törvény: IRA) is. A 2030-tól kötelező érvényű energiahatékonysági célkitűzések, a belső égésű motoros járművek értékesítésének tilalma (2035-től) és az egyéb büntetések kiszabása miatt az európai vállalatok versenyképessége ebben a formában nem tartható fenn, ezért a termelést más kontinensre csoportosítják át, ahol nem sújtják ezeket hasonló szankciók.
A háborús szankciók új függőségeket hoztak létre
Az orosz–ukrán háborúkapcsán az Unió gazdaságpolitikai döntéseiben egyetlen szempont írt felül minden egyebet. Az EU „hadat üzent” az orosz olajnak, de – ahogyan arra számítani lehetett – a piac megtalálta a maga útját. Az oroszok ma kőolajpiacaik tekintetében „ugyanott vannak”, mint a szankciók előtt, ugyanakkor az EU-ban drágább lett a kőolaj. „Ha belenyúlunk a piac működésébe, az reagál. A piac reagált, és megkerülte Európát.” Az orosz kőolaj 80%-a Indiába és Kínába „megy”, sajnos legalább 2–3-szoros ökológiai lábnyommal, Európába pedig az USA és Norvégia lett a legnagyobb kőolaj-beszállító. Az irracionális (morális) döntésre megérkezett a piac gyors, racionális válasza.
A földgáz tekintetében Hernádi Zsolt elmondta: Magyarország lakosságának 90%-a direkt vagy nemdirekt módon földgázzal fűt. Szerencsésen alakult az elmúlt tél, mert enyhe volt az időjárás, ezért nem emelkedett meg a fogyasztás. A hőmérséklet 1 Celsius fokos csökkenése 2 millió köbméter többlet gázigényt jelent, miközben az ár közel megtízszereződött, ugyanis az orosz földgáz helyett amerikai, norvég és angol földgáz érkezik.
Látható, az USA globális játéktere megnövekedett. 2019-óta nettó energiaexportőrré vált, kőolaj és folyékony földgáz tekintetében a legnagyobb felvevőpiaca Európa lett.
E fentiek alapján is látható, hogy „egy döntésnek mindig vannak következményei. Lehet politikai döntést is hozni egy gazdasági kérdésben, folyamatban, de attól még annak gazdasági következményei lesznek” – mutatott rá a MOL-csoport elnök-vezérigazgatója.
Különadók sújtják az ipart Európa-szerte
Az állami beavatkozás mértékéről is szó esett az előadáson. Az EU a tagországaira bízta, hogy az uniós törvény által meghatározott különadót milyen mértékben szedi be. Magyarország 640 milliárd extraprofit adó beszedésével növelte a költségvetési bevételt 2022-ben. A rendkívüli adók jogszabályi státusza 2023 augusztusában a legtöbb tagországban (így Magyarországon is) még a „bevezetett” státuszban van, tehát a különadó még jelenleg is kivethető.
„A világ önmagában is törékeny, ráadásul mi magunk is kreálunk hozzá problémákat” – hangsúlyozta Hernádi Zsolt, hozzátéve, hogy az Izrael–Hamász konfliktus is „megdobta” az energiaárakat. Úgy fogalmazott: a teljes racionalitás döntésképtelenséget jelentene, ugyanakkor a korlátozottan racionális döntések kapcsán rajtunk múlik, hogy mit veszünk figyelembe azok meghozatalában.
Nyitókép: stevepb / Pixnio.
