„Alkalmazása hangsúlyozottan csapatmunka; nyomozástaktikai szempontból nem mindegy, mikor és milyen fokú előkészítettséget követően alkalmazzák, hiszen az eredmény sok esetben új irányt tud szabni a nyomozásnak” – hangzott el egy, a poligráfos hazugságvizsgálatról szóló rendőrszakmai fórumon.
A poligráfos hazugságvizsgálat jelene és jövője címmel szervezett kerekasztal-beszélgetést a Rendészettudományi Kar Büntető-eljárásjogi Tanszéke október 24-én délután az Oktatási Központban.
Az esemény megnyitóján Fantoly Zsanett egyetemi tanár, a Büntető-eljárásjogi Tanszék vezetője megköszönte a rendezvény szervezője, Budaházi Árpád r. őrnagy, egyetemi docens munkáját aki, mint elhangzott, 16 éve írta első cikkét e témáról. A szakértő ezt követően rövid felvezető előadásban mutatta be e különleges eszköz alkalmazásának szakmai hátterét. Elmondta: előrelépést jelent a poligráfos hazugságvizsgálat elismertségének útján, hogy a büntetőeljárási törvény értelmében a műszeres vallomásellenőrzés bizonyítási cselekménynek minősül, amelynek eredményét a bíróság bizonyítékként is felhasználhatja. Ennek ellenére a poligráfnak szerepe leginkább a nyomozás orientálásában van.
Hatcsatornás műszer
A hazugságvizsgálat, hangsúlyozta Budaházi Árpád, azon alapul, hogy valótlanság állításakor a test önkéntelenül jelez – ennek hátterében pedig egyfajta félelemérzet áll: a vizsgált személy tart a lelepleződéstől és annak következményeitől. A fiziológiai reakciókat figyeli tehát az egyedüliként jelen lévő szaktanácsadó. (Pinokkió egyébként, tette hozzá a docens, valószínűleg azért bukna meg e teszten, mert testi elváltozása – orrának megnyúlása – mellett valószínűleg a poligráf által vizsgált más testi reakciói is lelepleznék…)
A vizsgálat menete a következő: az előzetes interjút követően érzékelőket tesznek az érintett személyre, amelyek a bőrellenállást, a vérnyomást, a pulzust, a véráramlást mérik. A székben is hasonló detektorok működnek, és a karfákon is, illetve a talp alatt, ez a hatcsatornás műszer lényege. A kérdéseket a szaktanácsadó előre ismerteti a vizsgált személlyel, aki azok ismeretében nyilatkozik arról, aláveti-e magát e módszernek. Egy új szabályozás értelmében immár a kihallgatás – opcionális – részévé vált e metódus, ám az csupán egy lehetőség, megtagadása a gyanúsított vagy a tanú részéről nem jár hátránnyal – szögezte le Budaházi Árpád. A hazugságvizsgálatot követően a szaktanácsadó visszaadja az vizsgált személyt a nyomozónak. Nem ritkán vallomástétellel ér véget a folyamat.
Érdekesség, hogy Magyarországon Krispán István pszichológus szaktanácsadó 1978 óta alkalmazza büntetőügyekben e vizsgálatot: a kezdetben tintás-írótűs berendezést mára digitális megoldás váltotta fel.
„Bátran kell hozzáállni”
A felvezető előadást kerekasztal-beszélgetés követte. Latorovszky Gábor r. ezredes, a Gödöllői Rendőrkapitányság vezetője kiemelte: e módszer alkalmazása hangsúlyozottan csapatmunka; nyomozástaktikai szempontból nem mindegy, mikor és milyen fokú előkészítettséget követően alkalmazzák, hiszen az eredmény sok esetben új irányt tud szabni a nyomozásnak. Fontos a folyamatos kommunikáció az ügyészséggel, szaktanácsadóval. Akkor lesz eredményes a poligráfos hazugságvizsgálat, ha alkalmazása előtt egy sor információt összegyűjt a nyomozó hatóság.
„A poligráfos hazugságvizsgálat megítélése kettős. Én úgy vélem, bátran kell ehhez hozzáállni” – vélte Kátainé Bán Judit főügyészségi ügyész, a Pest Vármegyei Főügyészség Élet Elleni Bűncselekmények Csoportjának vezetője, aki szerint e módszer eredménye, jóllehet azt összefüggéseiben kell nézni, nagy segítséget tud nyújtani.
Szűk körben
Laczó Adrienn, a Fővárosi Törvényszék tanácselnöke a gyakorlati alkalmazás tapasztalatait ismertette. Előfordul például, hogy a vádlott alávetné magát e vizsgálatnak, ezzel bizonyítandó az ártatlanságát, ám egy ponton túl az eljárásban ennek nincs létjogosultsága, értelme. Sok esetben akkor alkalmazzák a hazugságvizsgálatot – és ilyen esetekben érdemes igazán – amikor egy kis körre szűkült a gyanúsítottak köre. Ilyen volt például az az eset, amikor egy hazai híresség luxuslakásából tűnt el értéktárgy, és sejthető volt, hogy a személyzet köréből kerül ki a tettes. A poligráfos hazugságvizsgáló révén sikerült két személyre szűkíteni a gyanúsítotti kört, majd ki is derült, melyikük tette. Ám itt is fontos látni, hogy önmagában nem e vizsgálaton alapult az ítélet.
Lázár Krisztián ügyvédként azt emelte ki, hogy e módszer alapvetően stresszreakciókat vizsgál, márpedig a stressz mögött számos ok állhat. Ezzel együtt előfordult, idézte fel, amikor védőként ő maga javasolta a vizsgálatot – amely segített is alátámasztani védence ártatlanságát.
87 százalék
Varga Sándor r. alezredes, a Nemzeti Védelmi Szolgálat Kriminálpszichológiai Laboratórium vezetője arról szólt, hogy szervezeti egységükben havonta 80-90 poligráfos hazugságvizsgálatot végeznek. A stresszel kapcsolatos felvetésre elmondta: a kritikus kérdéseknél a változásokat vizsgálják, van, hogy 3-5 alkalommal is felteszik ugyanazokat a kérdéseket, amelyek ily módon vallomás ellenőrzésre szolgálnak. Fel kell készülni, nem szabad elkapkodni e vizsgálatot – hívta fel a figyelmet. Hosszú kihallgatást követően vagy éjszaka például nem szabad alkalmazni, hiszen kimerülten úgy reagál az emberi test, mintha nyugtatók hatása alatt állna. A kérdések előzetes megismertetése pedig azért fontos, hogy a vizsgálandó személy pontosan értse azokat – sok esetben ez nem magától értetődő. Külső zavaró hanghatások előfordulásakor azokról említést tesznek az elkészült anyagban, hiszen befolyásolhatják a testi reakciókat, s így az eredményt.
Kátainé Bán Judit a „ne egy gép mondja meg, hogy bűnös-e valaki”-típusú felvetésekre elmondta: 87 százalékos a módszer validitása. Melyik tanúnak ennyi? – tette fel a kérdést. Volt olyan tapasztalata is, hogy egy vizsgált személy rengeteget hazudott, miközben nem vádlottként, hanem sértettként hallgatták ki. A hatékonyság kapcsán szerzett tapasztalatai alapján Kátainé Bán Judit azt mondta: olyan előfordult, hogy nem segítette a nyomozást e módszer, ám tévútra nem vitte.
Összességében a szakértők egyetértettek abban, hogy egy hasznos, fejlődés előtt álló eszközről van szó, amellyel kapcsolatban fontos lenne a tájékoztatás, az edukáció a bírák körében csakúgy, mint a szélesebb közvélemény számára.
