Az NKE Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézete április 24-én rendezte meg „Hova tartanak a tőzsdék: kriptopénzek, részvények, nyersanyagok?” címmel pénzügyi kerekasztal-beszélgetését, amelyen Sebestyén Géza (MCC), Simonyi Dániel (Hold Alapkezelő) és Honti Roland (Cryptofalka) cserélt eszmét a kriptopénzek természetéről és a tőzsdék eddigi, valamint várható teljesítményéről Czeczeli Vivien vezetésével.
Az elmúlt bő egy évtized jegybanki tevékenysége nyomán kialakult likviditásbőség következtében óriási pénzösszegek áramlottak a pénzpiacokra, nagymértékben hozzájárulva a különféle eszközárak növekedéséhez. A kockázatmentes hozamok eltűnésének következtében az emberek a tőzsdékre menekítették a pénzüket, s az utóbbi években a lakossági befektetők is egyre nagyobb számban lettek jelen a tőzsdéken, tovább növelve a túlfűtöttséget. Arra vonatkozóan, hogy a Covid-lezárás, az energiaár-sokk után és a háború, valamint az inflációs sokk közben miért nem látunk összeomló árfolyamokat, illetve mennyire alátámaszthatók fundamentálisan a jelenlegi eszközárszintek, elhangzott magyarázatként egyrészt a dollárban inflálódás, amely miatt látszólag nem csökkennek az árfolyamok, de reálértékben mégis kevesebbet ér a befektetési portfolió. Másrészt Sebestyén Géza megemlítette, hogy a P/E ráta 10 éves mozgóátlagos változata alapján megállapítható, hogy nagy pénzügyi válságokat megelőző felülértékeltség mutatkozik, ami tőzsdei buborék jelenlétét sejteti.
Kiszámíthatatlanul
A beszélgetés során megállapították, hogy az inflációs szintet sok ország esetében nem követi le a jegybanki kamat, így jelenleg a reálkamatok negatívak, amely egyelőre további pénzbőséget eredményez viszonylag laza monetáris politika mellett. Az első nézeteltérés annak mentén alakult ki, hogy vajon a bankcsődök így is a nominális kamatok megtöbbszöröződéseként létrejött sokkhatás indikátorai, vagy nem is tekinthető igazi bankválságnak, ami tavasszal történt, hiszen háromból két bank esetében nem lett negatív a bankok eszközértéke, hanem komoly vételárat fizettek értük a felvásárlók, szemben a 2008-as csődökkel, amikor naponta csődbement egy-egy olyan kis bank, mint amiből eddig összesen kettő az USA-ban.
Arra kérdésre, hogy miként befolyásolja a sikeres válságkezelést és bankmentést az, hogy az elmúlt 15 évben jelentősen megnövekedett a gazdaság szereplőinek, főleg pedig az államoknak az eladósodottsági szintje, Sebestyén Géza úgy reagált, hogy a vállalati hitelek esetében jelenleg az inflációt alulmúló kamatok alapján „a hitel visszafizeti magát”, ami bátorítja a hitelfinanszírozáson keresztüli növekedést. Ezzel élesen ellentétesen fogalmazott Honti Roland, aki az inflációban a gazdaságra legkárosabb hatásnak a kiszámíthatatlanságot látja, amely elriasztja a vállalatokat a hitelfelvételtől.
Biztos pont?
A legélesebb vita a kriptopénzek tartalma és kockázatfedezeti képességek örül alakult ki. A Cryptofalka alapítója szerint a bitcoin az aranyhoz mérhető biztos ponttá, menekülőeszközzé vált az árfolyamának viselkedése alapján, hiszen az elmúlt 4 hónap magas nominális kamatainak időszakában jól teljesített az árfolyam, ráadásul a technológia miatt alacsony inflációjúnak is minősített, hiszen a bitcoin mennyiségi bővülését nem rángathatja a gazdaságpolitika, hanem egyenletesen és lassan bővül az algoritmus alapján. 13 éve létezik a bitcoin, és nem történt meg vele az, ami sok divatrészvénnyel, hogy a kibocsájtás utáni nagy lelkesedés miatt felvert árfolyam hamar összeomlik, és utána tartósan alacsonyabb árfolyamon vegetál az eszköz.
Ezzel szemben markánsan más értelmezést adott a bitcoinnak Simonyi Dániel, aki szerint a bitcoinnak nincs semmilyen fundamentuma (reálgazdasági alapja), egyszerűen csak a hype (piaci kedélyhullámzás) mozgatja az árfolyamot, és egyáltalán nem nyújt fedezetet a magas inflációjú valutákkal szemben, mert bár a kínálata fix, és alacsony százalékkal növekszik évente, a dollárral szembeni mozgása miatt nem garantálja a vásárlóértékének megőrzését. Inkább csak a technológiai részvényekbe invesztálók hangulata mozgatja az árfolyamát, akik szeretnek a technológia alapú pénzügyi eszközökkel játszani. Sebestyén Géza is élesen fogalmazott a tekintetben, hogy a bitcoin, és pláne más kriptopénzek nem tekinthetők kockázatfedezeti eszköznek, és inkább a befektetők játékszerei, mint a reálgazdaság bármely szegmensére reagáló eszközök lennének. Ezt támasztja alá szerinte a bitcoin nagy árfolyam-volatilitása is, ami arra utal, hogy szinte semmilyen információnk nincs erről az eszközről, szemben a legstabilabb értékű államkötvényekkel, amelyekről – és a kibocsájtó államról – szinte mindent tudunk.
Lehetőségek
Átvezetve a vitát a digitális jegybanki pénzekre, Simonyi Dániel megjegyezte, hogy érdemes kettéválasztani a kriptopénzek témáját a kriptotőzsdétől, ahol semmilyen, befektetői szemmel értelemezhető történet nem rajzolódik, és a mögöttes technológiára, amelyre további hasznos pénzügyi megoldások alapozhatók. Úgy tűnik, hogy leginkább a kínai jegybank látta meg a kriptopénzekben a gazdaság ellenőrizhetőségének és irányíthatóságának lehetőséget, ahol már létezik CBDC rendszer, miközben Kína betiltotta a magán kriptopénzeket. Ez is azt mutatja, hogy az állam nem szívesen mond le a seigniorage bevételről, azaz arról, hogy a kötelezettségeinek értékét elinflálhassa.
