„Szabad egyház a szabad államban” – Politika és katolicizmus a 19. században. E címmel szervezett konferenciát az NKE Vallás és Társadalom Kutatóintézete április 20-án az egyetem Széchenyi Dísztermében.
Török Bernát, az NKE EJKK igazgatója megnyitóbeszédében a kutatóközpont névadójáról szólt. Eötvös József sokoldalú munkássága a tudományos teljesítménytől kezdve a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tevékenységen át a szépírói munkáig egyértelmű közös foglalatba rendezhető. Egyrészt a nemzet ügye iránt érzett felelősség, másrészt a közös európai szellemi keretekben való gondolkodás világosan jellemzi az egész életművet. Az Eötvös József által képviselt nemzeti, keresztény gyökerű szabadelvűség ma is fontos iránytű lehet számunkra. Európai szintű üzenettel bír, hogy Eötvös és Montalembert barátsága és közös szellemisége összeköti ebben a gondolkodásban a konferencia magyar és francia résztvevőit.
Szívügyek és közügyek
A rendezvény Claire Legras, Franciaország Magyarországra akkreditált nagykövetének köszöntőjével folytatódott, aki említést tett Montalembert nagysikerű budapesti, MTA-n tett látogatásáról. A francia katolikus gondolkodó számára fontos érték volt a parlamentarizmus, szívügyének tartotta a ’48-as forradalom ügyét, elismerését fejezte ki a mártírok kapcsán. Nem tűrte a középszerűséget, igazi forradalmár volt – jellemezte őt Claire Legras, említést téve még Montalembert Árpád-házi Szent Erzsébetről írt, korában nagy sikert aratott művéről.
Mernyei Ákos, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi főigazgatója az egyetem Vallás és Társadalom Kutatóintézetének kapcsán úgy fogalmazott: nemcsak újszerűsége okán jelentős e tudományos műhely léte, hanem azért is, mert arra hívja fel a figyelmet, hogy az állam nem egy tartalom nélküli szabályozó keret, hanem ha értékalapon nyugszik, akkor képes az emberek mindennapjait jobbá tenni. Az NKE e szellemet hivatott képviselni: nemcsak szakmát ad, hanem megérteti a hallgatókkal azt is, mi a köz, a közérdek, a közjó, és mit jelent a haza szolgálata. Ehhez pedig a keresztény értékekhez kell nyúlnunk, Európát is a kereszténység kovácsolta egybe – szögezte le a főigazgató. A vallás és az állam kapcsolata pedig nemcsak hazánk, de Franciaország számára is fontos kérdés; ehhez egy közös értékalapra támaszkodhatunk – erre pedig minden korábbinál nagyobb szükség mutatkozik. Ha az EU célja az összekapaszkodás, akkor ezekre az értékekre vigyázni kell – zárta beszédét Mernyei Ákos.
Szabadság és hit
Montalembert és a szabadelvű katolicizmus: a „modern szabadságjogok” kérdése – e címet adta nyitóelőadásának Jean-Noël Dumont francia filozófus, a Montalembert Barátainak Egyesületének és a Keresztény Filozófusok Egyesületének elnöke. Elsőként a szabadság fogalmáról és a modernitásról szólt, arról, hogy utóbbi fogalomhoz a közérdek, köztér gondolatisága kapcsolódott, és ez meglepte a katolikusokat. Ők nem tudták megtalálni helyüket ebben a szabadságban, a történelem folyamán megpróbálták megvédeni magukat és menedéket keresni III. Napóleonnál – ám ez a törekvés inkább gyűlöletet váltott ki velük szemben.
Montalembert e kihívásra kereste a választ. Azzal foglalkozott, miért van az, hogy a katolicizmus a közélet terén kevés eredményt tudott csak felmutatni például nyilvános viták során – szemben a magánéletre gyakorolt hatásával.
A nagy francia gondolkodó életének ismertetése során a professzor kiemelte a családi gyökereket, az édesapa parlamentarizmus iránti elkötelezettségének hatását, az angliai, svédországi tartózkodásokat, az európai, számos nyelven beszélő polihisztori lét hátterét. A szabadság megelőzi a hitet, hit nem létezhet kényszer mellett – fogalmazta meg Montalembert, és kiállt az írek szabadságvágya mellett is.
Őrült eszmék?
Szó esett a gondolkodónak az Avenir (Jövő) című, papok alapította folyóirathoz kapcsolódó szerepéről, melynek alapelvei az egyház és az állam szétválasztása, a szólásszabadság, valamint az oktatás szabadsága. A lap szellemisége megijesztette a konzervatív katolikusokat, mert elítélte XVI. Gergely pápa 1832-es Mirari vos kezdetű enciklikáját, amely „őrült eszmének” nevezte a mindenki számára biztosítani kívánt lelkiismereti-, sajtó-, gyülekezési és oktatási szabadságot.
Montalembert azonban társaival egy idő után lemondott e harcról, ekkor kezdte el írni művét Árpád-házi Szent Erzsébetről, megteremtve a keresztény historizmust. Victor Hugoval pedig együtt emeltek szót a gótikus templomokat ért, ekkortájt gyakori vandalizmus ellen.
Amikor III. Napóleon feléleszti a trón és az oltár közti szövetséget és a katolikusok a hatalomhoz futnak védelemért, Montalembert keserűen visszavonul, csodálva közben a közös eszméikért továbbra is kitartóan küzdőket. 1870-ben, az Első Vatikáni Zsinat idején halt meg.
Az említett harcok nyomán született meg a kereszténydemokrácia – zárta előadását Jean-Noël Dumont professzor, hozzátéve: ez az irányzat a szakszervezetek munkájában, a gazdaságban, politikában és az élet számos további területén jelen van, a nem keresztények egy része számára is vonzó és fontos értékrendet képviselve.
Demokratikus szenvedélyek
Ezt követően Fejérdy Gergely, a Habsburg Ottó Alapítvány tudományos igazgatóhelyettese az első panelben a gondolatkör francia-magyar vonatkozásainak kifejtésére kérte a meghívott szakértőket.
Elsőként A szabadelvű katolicizmus nyomai Montalembert első, Árpádi-házi Szent Erzsébet élete című művében címmel Pellet Philippe, a Vallás és Társadalom Kutatóintézet tudományos segédmunkatársa tartott előadást. Részletesen szólt a mű franciaországi sikeréről – 22-szer adták ki, valóságos bestseller lett a 19. században –, és hazai, 2006-os megjelenéséről is. Montalembert és Liszt Ferenc ismerték egymást – jelezte érdekességképpen az előadó –, a zeneszerzőre olyannyira nagy hatást tett az említett életrajz, hogy Szent Erzsébet legendája címmel oratóriumot is írt. A műbe a konferencia résztvevői is belehallgathattak.
A magyar és a francia szabadelvű gondolkodás párhuzamai Eötvös József és Charles de Montalembert keresztény-civilizáció értelmezésében – e címmel Csepeli Lapp Réka, a 19. századi magyar-francia politikatörténet szakértője ismertette gondolatait doktori disszertációja alapján. Hangsúlyozta a magyar és francia szabadelvű gondolkodás szellemi rokonságát, és azt, hogy számos kérdésben jutottak azonos konklúzióra a két ország nagyjai. Néhány ezek közül: Hogyan lehet a forradalmak vívmányait érvényre juttatni azok végzetes következményeinek kiküszöbölésével? Miképpen lehet a „demokratikus szenvedélyeket” megfékezni? Hogyan lehet egy egyénekből álló társadalmat összetartani, az egyéni szabadságot biztosítani a demokráciában?
A kezdeményezés küldetése
Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! – idézte fel Batsányi János költeményének sorait az előadó, hozzátéve: a francia forradalom mindazonáltal egyszerre keltett félelmet és lelkesedést.
Eötvös és Montalembert levelezése kapcsán elhangzott egy idézet a magyar tudóstól, amely szerint „A francia nép Istentől a kezdeményezés küldetését nyerte”, a gondolat folytatása pedig úgy hangzik, hogy „a Franciaországból induló tévedések csak ott igazíthatók helyre”. Ezzel tehát a nyugati országban jelölte meg kora politikai gondolkodásának origóját.
Összességében a három domináns elv – Szabadság, egyenlőség, nemzetiség vagy testvériség – és az egyéni szabadság konfliktusának feloldásában a keresztény civilizáció távlataiban találtak megoldást. Eötvös az egyéni szabadságot egyenesen a keresztény civilizációból eredeztette. A konferencia további előadásaiban a szabadelvű katolicizmusról, annak hatásáról, szerepéről a kortárs politikai és társadalmi kérdésekben, valamint a kereszténydemokráciáról is esett szó.
