A február óta zajló orosz–ukrán háború nem csupán a nemzetközi viszonyokat rendezte át alapvetően, de komoly hatást gyakorolt a Koreai-félsziget mindkét államára. A nemzetközi hadiipari beszállítóvá váló Dél-Koreáról, illetve Észak-Korea nukleáris hatalomként való elismeréséről is szó esett a Ludovika Szabadegyetem legutóbbi előadásán.
„Az orosz–ukrán konfliktus közvetetten vált a két koreai állam szembenállásának frontvonalává” – fogalmazott november 29-én megtartott előadásában Csoma Mózes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, Magyarország volt szöuli nagykövete. Előadásában emlékeztetett, a Koreai-félszigetet a II. világháború győztesei két részre osztották, így vált azóta minden nemzetközi konfliktus ütközőpontjává. Már a vietnami háború idején is megtörtént, hogy a Koreai Köztársaság (Dél-Korea) és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK, Észak-Korea) a szembenálló felek két oldalán sorakozott fel. A harcok idején Dél-Korea – köszönetét kifejezve az USA-nak – összesen több mint 300 ezer katonával támogatta a saigoni rezsimet, a KNDK pedig pilótákkal nyújtott segítséget az akkori Vietnami Demokratikus Köztársaságnak. Az akkor elesett pilóták sírhelye a mai napig megtalálható Vietnam északi részén.
Dél-Korea „határozottan elítéli”
A háború kitörése február 24-én nagyon kényes helyzetbe hozta Dél-Koreát, ugyanis az országot mindkét hadviselő félhez komoly gazdasági kapcsolatok kötik. A félvezetők gyártásához szükséges neon, argon és xenon gázok 50 százalékát Ukrajnából és Oroszországból vásárolták, emellett a dél-koreai olajfelhasználás 5,5 százaléka orosz importból érkezett. A Koreai Köztársaságban ezért elsősorban gazdasági partnerként tekintenek az Oroszországi Föderációra, a politikai együttműködés lehetősége pedig függ az aktuális szöuli kormányzat irányultságától. Szöulban Oroszországra utoljára partnerként a XIX. században, a japánok elleni küzdelemben tekintettek.
Az ezredforduló óta egyre meghatározóbb nemzetközi szereplővé váló Dél-Korea a hagyományos kelet-ázsiai szövetségi rendnek megfelelően egyértelműen tette le voksát az Egyesült Államok által támogatott Ukrajna mellett. Csong Üi Jong, akkori külügyminiszter „határozottan elítélte” Oroszország ukrajnai invázióját. A szöuli kormányzat bejelentette, hogy leállítják egyes stratégiai anyagok Oroszországba irányuló exportját, valamint csatlakoznak ahhoz a kezdeményezéshez, hogy Oroszországot kizárják a SWIFT globális fizetési hálózatból. A dél-koreai kormányzat ugyanekkor 10 millió dollár értékű humanitárius segély folyósításáról is döntött Ukrajna részére. Spontán emlékhely alakult ki Ukrajna szöuli nagykövetsége előtt: a mécsesektől a gyermekrajzokig, valamint a háborúellenes feliratokig szöuli lakosok nagy számban fejezték ki szimpátiájukat a lerohant országgal. A Nemzetközi Légióhoz, amelynek akkor már körülbelül 20 ezer tagja volt a világ 52 országából, a szöüli tiltás ellenére Dél-Koreából is tucatnyi önkéntes csatlakozott, köztük egy ismert koreai influencer is.
Andrej Kulik, a szöuli orosz nagykövet ugyanakkor arról beszélt, hogy a szöuli kormányzat döntései nemcsak a kétoldali, hanem a háromoldalú relációra is negatív hatást fognak gyakorolni, azaz kérdésessé válhat Oroszország közvetítő szerepe a megosztott Koreai-félsziget két államának viszonyában.
KDNK: Amerika felelős a háborúért
Észak-Koreának megalakulása óta nagyhatalmi patrónusa Kína és a Szovjetunió, majd örökösként Oroszország. A KNDK így az Egyesült Államokat tette felelőssé az ukrajnai fejleményekért. Kim Szong észak-koreai ENSZ nagykövet New Yorkban március 1-jén leszögezte, hogy Washington „hegemóniára törekvő” politikája veszélyezteti más államok békéjét és szuverenitását, amivel egyértelműen Oroszország mellett állt ki. A phenjani rezsim azt hangsúlyozta, hogy Ukrajna és Oroszország egyaránt a Szovjetunió része volt, így a háború az egységes ország kivívásáért legitim. Hozzátették: mint erőfölényben lévő ország, Észak-Korea szintén képes lenne lerohanni Dél-Koreát, ha akarná. A KNDK ezen értelmezés keretében elismerte a „Donyecki Népköztársaság” és a „Luhanszki Népköztársaság” önálló államiságát, az erről szóló határozatot július 13-án Rim Cshon Il észak-koreai külügyminiszter-helyettes ismertette Alexandr Macegora orosz nagykövettel Phenjanban.
Észak-Korea saját oroszbarátságának eredetét a II. világháborúban Japán ellen aratott győzelemhez köti, bár ebben a kérdésben lényeges különbség húzódik az észak-koreai és az orosz álláspont között. A phenjani történelemszemlélet a Japán-ellenes küzdelem végkifejletét kizárólag Kim Ir Szen és partizáncsapatai sikereként festi le, miközben elhallgatják azt a történelmi tényt, hogy 1945-ben a Koreai-félsziget északi részét a szovjet csapatok szabadították fel a japán uralom alól. Ezt az elfojtott konfliktust némileg feloldva a japán kapituláció ez évi évfordulója alkalmából Kim Dzsong Ün levélben üdvözölte Vlagyimir Putyint, amelyben köszönetet mondott, hogy a szovjet Vörös Hadsereg csapatai a „nemes internacionalizmus” példáját gyakorolva „vérükkel és drága életükkel” szabadították fel a félsziget északi részét.
Gazdasági és hadi érdekek
Az elmúlt két év során Oroszország több alkalommal is juttatott gabonaszállítmányokat a KNDK-ba, ami fontos szerepet töltött be az ország élelmiszer-ellátásában. Az észak-koreai munkások – az ENSZ embargó ellenére – évek óta dolgoznak félkatonai körülmények között Oroszországban, sőt a tervek között az is szerepel, hogy a kelet-ukrajnai megszállt területeken észak-koreaiak építik újjá az infrastruktúrát – igen nyomott áron. Oroszország és a KNDK egymásra találásának következő fejezeteként szeptember 7-én az a hír járta be a világsajtót, hogy Oroszország valószínűleg Észak-Koreából szerez be tüzérségi lőszereket és a rakéta-sorozatvetőkhöz szükséges muníciót. Mindeközben dél-koreai sajtóinformációk arról számoltak be, hogy Oroszország kőolajat és földgázt szállított a KNDK-ba a 18 kilométeres közös határszakaszon.
A szöuli sajtó 2022 júliusának végén arról is beszámolt, hogy Lengyelország komoly mennyiségben fog dél-koreai gyártmányú fegyvereket vásárolni. Külön kiemelték a tényt, hogy Mariusz Blaszczak, lengyel védelmi miniszter egy nyilatkozatában az ukrajnai orosz inváziót jelölte meg a fegyverbeszerzés fő indokaként. A lengyel kormány 180 harckocsit, 48 dél-koreai könnyű vadászgépet, valamint ugyanennyi önjáró tarackot importál, a további harceszközöket pedig Lengyelországban gyártják le.
Összegzésként Csoma Mózes elmondta, a háború a félsziget mindkét államára komoly hatást gyakorolt. Dél-Korea nemzetközi szinten is jelentős hadiipari beszállítóvá vált azzal, hogy egy uniós ország fő partnere lett. Észak-Korea eközben pedig jelentősen felértékelődött Oroszország számára, amiből a phenjani rezsim rövid és hosszú távon profitálhat. Az Oroszországgal folytatott kereskedelem mellett például Oroszország lehet az első olyan nagyhatalom, amely elismeri a KNDK-t nukleáris hatalomként.