Az Egyesült Államok a Szovjetunió szétesése óta is ellenfelet lát Oroszországban, amely fenyegeti az európai biztonsági architektúrát, a világ vezető hatalmának orosz–ukrán háborúhoz való viszonya pedig négy, jól körülhatárolható tábor magatartásával és értelmezési kereteivel írhatók le – erről beszélt Mártonffy Balázs a Ludovika Szabadegyetemen. Az NKE Eötvös József Kutatóközpont Amerika Kutatóintézetének vezetője hangsúlyozta: az USA de facto (ténylegesen) háborús fél, de jure (jogi értelemben) azonban nem – és erre igyekszik is figyelni.
Több szinten is értelmezhető az Egyesült Államok orosz–ukrán háborúhoz való viszonya. A politikatudomány célja, hogy magas magyarázó erővel bíró elméletet gyártson, míg a politikatudós általános célja, hogy az ilyen elméletek megértésével és helyes alkalmazásával el lehessen kerülni a háborút, vagy legalábbis csökkenteni lehessen kialakulásának kockázatát – fogalmazott előadásában Mártonffy Balázs. Az intézetvezető hangsúlyozta: mivel egy aktív háborúról van szó, nehéz hiteles képet adni, nincs magas megbízhatóságú elérhető információ, ezért több elméletben, értelmezési keretben szükséges elemezni a konfliktushoz való viszonyt. Történeti keretben számos előzménye volt a mostani inváziónak, Mártonffy Balázs az orosz–amerikai viszony élesedését Bush amerikai elnök 2008-as kijelentésére alapozza, amely Ukrajna lehetséges NATO-tagságáról szólt. Ilyen fordulópont volt a Krím-félsziget 2014-es annektálása vagy 2019-ben a NATO-tagság mint cél beépítése Ukrajna alkotmányába.
A szuperhatalom önképe
Az Egyesült Államok orosz–ukrán háborúhoz való viszonyának értelmezése attól is függ, hogyan látjuk mi, illetve hogyan látják az USA vezetői a világot, illetve hogyan látja önmagát a szuperhatalom. Ennek egyik értelmezési kerete rendszerszintű, Mártonffy Balázs meglátása szerint ugyanis az USA háborúhoz való viszonya alapvetően rendszerszintűen biztonságpolitikai, biztonsági kérdés. A realista megközelítés szerint például a (katonai) hatalom az állam túlélésének célját szolgálja, biztonságának garantálásával. Mindezt egy változó világrendben, a poszt-unipoláris korban, amely egy többpólusú (multipoláris) világrend kialakulásának irányába mutat. Ebben a helyzetben a „relatív hanyatlásban” lévő Egyesült Államok célja a kihívó nélküli, unipoláris pillanatában megszerzett szinte világszintű érdekszféráját védeni, amibe Ukrajna szeretett volna „átjönni”. Oroszország pedig a saját érdekszférájának megvédésén keresztül akarja mindezt megakadályozni – katonai hatalommal. Léteznek a fentiektől eltérő magyarázatok is, amelyek közül az Egyesült Államok vezetői és polgárai között elterjedt gondolkodásmód, a liberális megközelítés értelmezése szerint a háború elkerüléséhez nem hatalmi egyensúlyra, hanem több demokratikus berendezkedésű államra és államokon felül álló nemzetközi szervezetekre van szükség.
Előadásában Mártonffy Balázs az Egyesült Államok külpolitikájának elemzésén keresztül is szólt a világhatalom háborúhoz való viszonyáról, amelyhez – véleménye szerint – az USA-t önálló államként is kell tudni értelmezni. Ennek kapcsán elmondta: az Egyesült Államoknak Európa számára nehezen értelmezhető „típusjegyei” vannak, földrajzi adottságai, történelmi izolációja, rengeteg erőforrása, gyenge szomszédai, és a többi állammal való kapcsolatának ellenőrzése okán más a hatalmi logikája, magatartásában alapvetően „gyanúsnak” tekinti a többi államot, ezért nehezen is tudja megérteni azokat. Egyszerre gondolja magáról, hogy „az ígéret földje” és egy rendszert uraló, demokráciát kiterjeszteni képes „keresztes lovagállam”. Külpolitikája e logika mentén működik, viselkedése és a háborúhoz való viszonya változó attól függően, hogyan látja saját magát. A külpolitika alakítói egyébként az elnök és a Kongresszus együttesen, de más szereplők is közvetve, kisebb mértékben. Az Egyesült Államok háborúhoz történő viszonyának alappillére inkább az Oroszországgal, jóval kisebb mértékben az Ukrajnával való viszonya. A Szovjetunió szétesése óta Oroszország ellenfél, az európai biztonsági architektúrában fenyegető tényező, míg Ukrajna nem „elemi nemzetbiztonsági érdek”, igaz, a mostani támadás során részlegesen azzá tették.
Versengő világértelmezések
Az Egyesült Államok külpolitikája ma már nem monolitikus, a washingtoni döntéshozók táborokra oszlanak azzal kapcsolatban, hogy mi a helyes világértelmezés, mi a helyes USA-szerep értelmezés és ezekre mi a célravezető amerikai válasz. Mártonffy Balázs négy ilyen tábort említett, amelyek viszonya az orosz–ukrán háborúhoz eltér.
A realista tábor izolacionista megközelítésben hirdeti: Amerikának nem kellene sehol beavatkoznia, kivéve, ha elemi nemzetbiztonsági érdeke megkívánja, ilyen most Ukrajna is. Ám a helyzet további romlásának megakadályozása érdekében törekszik az amerikai–orosz kapcsolatok teljes elapadásának tompítására, célja a megállapodás.
A realista táboron belül létezik egy prudenciális (körültekintő) megközelítés, amely szerint az az érdek, hogy egy állam se erősödjön meg túlságosan Európában. Teljesen kiütni az oroszokat viszont nem érdemes, úgy vélik: Putyin különben sem akarna tovább terjeszkedni.
A harmadik tábor az idealista, amelynek érdekalapú globalista megközelítése szerint elegen hisznek a liberális világrendben Európában, így érdek, ráadásul olcsó is fenntartani, Putyint pedig ki kell közösíteni.
Ehhez kommunikációban hasonló az „univerzalista” megközelítés, csak az más világfelfogásból vonja le ugyanazt a következtetést. Stabil Európát szeretne, az agressziót szigorúan büntetni szándékozik. Az ebbe a táborba tartozók véleménye az, hogy ha Oroszország nyer, felbátoríthatja Kínát, letörheti a nemzetközi normákat és a liberális világrendet. Meggyőződésük szerint Putyin nem áll meg Ukrajna határainál.
Mártonffy Balázs jelezte: az említett négy tábor véleménye ugyan nem egy az egyben, de nagyjából mégis leképeződik az amerikai politikában. Azonban kétpárti egyetértés volt abban, hogy az „érdekszférák” világát meghaladtuk, a probléma az, hogy az orosz agresszió és Ukrajna is ezzel szembe megy. Napjainkban is zajlik a vita Washingtonban, hogy mit kellene tenni a háború kapcsán. A realista tábor izolacionista megközelítése a tárgyalást hangsúlyozza, a prudenciális realista oldal Oroszország gyengítését és Ukrajna tovább erősítését. Az idealista tábor érdekalapú globalista oldala szerint Ukrajnának teljes területét vissza kellene foglalnia, ha tudja és, ha ezért nem fizet túl nagy árat. Oroszországot mérsékelten büntetné. Hasonlóan vélekedik az univerzalista oldal is, ám Oroszországot példaértékűen szankcionálná.
A Ludovika Szabadegyetem teljes előadása megtekinthető az alábbi videóban
Videó: Kristóf-Szabó Lilla
