Az orosz-ukrán fegyveres konfliktus Oroszország és az EU gazdaságára gyakorolt rövid és hosszú távú hatásairól tartott előadást Kutasi Gábor, az NKE Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének (GVKI) vezetője október 17-én az Oktatási Központban.
A szakértő előadását az Oroszországot sújtó szankciók áttekintésével kezdte. Mint elmondta: az export-import tilalmak, a személyekre vonatkozó tilalmak, a SWIFT rendszerből és más fizetési rendszerekből történő kitiltás, a technológiai és energiakereskedelmi embargó, valamint a nyugati vállalatok kivonulása az országból mind-mind befolyásolják az orosz piacot. A szankciók 2014 óta folyamatosak. Összességében legalább 5500 különböző korlátozást alkalmaztak Oroszország ellen, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag valamilyen módon minden terméket kizártak az export-import lehetőségekből.
Tőkekivonás
Kutasi Gábor kiemelte, hogy a mezőgazdasági termékek 2014 óta esnek szankció alá, de például az aranyimport is tilos Oroszországból, valamint az USA és az EU a nyugati technológiákból is kizárják Oroszországot. A háború kezdete óta orosz szénbehozatali tilalom érvényesül, az olajipari nyersanyagok és feldolgozott termékek behozatalára több EU-s országban tilalom van. Fontos megjegyezni, hogy az energiaszállító vezetékek elleni támadások ugyanolyan gazdasági hatásokat eredményeznek, mint a szankciók, hogyha ezek következtében nem valósulhat meg az energiakereskedelem.
A nyugati vállalatok jelentős része, mintegy 1200 cég kivonult hivatalosan Oroszországból, ezek esetleg fedőcégek vagy társulás útján maradtak meg az orosz piacon, tehát valamilyen mértékű tőkekivonás történt az országból. A kereskedelem esetében mind az orosz export, mind az import 30-35 százalékkal visszaesett, ezen a területen érzékelhető leginkább a szankciók hatása.
Megfigyelhető, hogy a nem szankcionáló országok 40 százalékban csökkentették az Oroszországgal való exportkapcsolatukat. Oroszország pedig ezeket a kieső európai piacokat ázsiai piacokkal próbálja helyettesíteni. Mindezek hatására az orosz GDP – az előző év azonos időszakához képest – 6 százalékos visszaesését prognosztizálják a 2022-es év utolsó negyedévében, szemben az EU-val, amelynek esetében 1,5 százalékos növekedésre számítanak az elemzők. „Rövid távon Európának fájnak jobban a szankciók a magas infláció miatt, Oroszországnál viszont azt látjuk, hogy fejlődési, felzárkózási áldozatokat fog hozni hosszabb távon ez a fegyveres konfliktus” – hangsúlyozta Kutasi Gábor.
Strukturális eltérés
A szakértő kitért a fegyveres konfliktus orosz munkaerőpiaci hatásaira is. Leszögezte, hogy a nyugati vállalatok kivonulása strukturális eltérést okoz az orosz munkaerőpiacon: megfigyelhető ugyanis, hogy a húszas éveikben járók munkanélküliségi rátája emelkedett a 2021-es év azonos szakaszához képest, az „összmunkanélküliséget” nézve azonban csökkenés tapasztalható. Az orosz foglalkoztatottságot emelte a 2014 óta bevezetett szankciók köre, amelyre Oroszország válasza az önellátás erősítése volt, vagyis a szankciók munkahelyteremtéssel is járnak az országban, hiszen, ha „bizonyos import ágazatok kiesnek, akkor azokat saját, belső termelésből kell ellátnia Oroszországnak” – hangzott el.
Az orosz infláció kapcsán Kutasi Gábor elmondta, hogy az EU-s átlagnak megfelelő áremelkedés figyelhető meg. A lakosság leginkább az üzemanyag, az energia és az élelmiszerek áremelkedését érzékeli a mindennapokban, az orosz inflációban azonban jóval kisebb szerepet játszik az élelmiszerár-emelkedés, mint az európai inflációban. Oroszországban lefelé tartó, míg a kelet-európai országokban felfelé tartó inflációs trend érzékelhető.
Háborús mellékhatások
A rubel árfolyamát tekintve annak felértékelődési folyamatát figyelhetjünk meg az orosz gazdaságban a háborús mellékhatások következtében. Az energiahordozók dollár helyett rubelben történő kifizetésének eredményeképpen jelentős rubelkereskedelem alakult ki, amely 60 EUR/RUB és 62 USD/RUB körüli árfolyamszinteket ér el az október 17-ei adatok alapján. Ez 9 százalékos erősödést jelent az amerikai dollárhoz és 21,5 százalékos erősödést jelent az euróhoz képest 2021. október 17-ei adatokhoz viszonyítva
A fegyveres konfliktus hatására az orosz olaj 30-34 amerikai dollárral lett olcsóbb az amerikai Brent olajhoz képest, ami békeidőben általában 2-4 dollárral olcsóbb. Érdekes módon az energiapiacon orosz olajat importálni előnyösebb lett a háború miatt, míg a Brent olajat vásárlók még drágábban megfizetik a háború következményeit.
Az európai földgáz árfolyamában a háború átmenetileg áremelkedést okozott, de ez év nyarán visszatért a háború előtti szintre, vagyis a körülbelüli 350 euró/egységről a 130 euró/egységre csökkent. A földgázpiac egy évre előre lekötött beszállításokkal működik, tehát amikor fűtünk, akkor körülbelül az egy évvel ezelőtti árfolyamon tesszük, ami azt jelenti, hogy nem ebben az évben fogjuk leginkább érzékelni az áremelkedést, hanem az 2023-ban fog megjelenni a felhasználó költségekben, azaz „még messze nem vagyunk túl a gázár sokkon Európában”. Már a COVID-19 utáni fogyasztásrobbanás megháromszorozta az energiaárakat a keresletnövekedés miatt, de a háború ezt a megháromszorozott árat még megháromszorozta” – hívta fel a figyelmet Kutasi Gábor.
Az eurózónába tartozó országok nem egyenlő mértékben függnek az orosz energiahordozóktól. Azok az EU-s tagállamok, amelyek földrajzilag közel helyezkednek el Oroszországhoz, magasabb inflációs szintet tapasztalnak, mint akik távolabb esnek az orosz piactól. Ugyanakkor megfigyelhető egyfajta technológiai hatás is, amely befolyásolja az infláció mértéket, példa erre Skandinávia, amely kevésbé fosszilis igényű energiaforrás-struktúrát alkalmaz. Az Európai Unió orosz nyersanyagfüggőségének arányát tekintve az orosz gáztól 37 százalékban, a szilárd tüzelőanyagok tekintetében 34 százalékban, a kőolaj esetében 21 százalékba, a vas és acél tekintetében 17 százalékos függés jellemzi. Mindez azt jelenti, hogy „Európának nem csak földgázban és kőolajban kell nyersanyaghelyettesítő vagy nyersanyagigény leszorító előrelépést elérnie” – foglalta össze a gazdasági szakember.
Hatások
Az eddig felsoroltakból kitűnik, hogy Oroszországban nagymértékben visszaesett a kereskedelem, erre volt a válaszreakció az önellátás erősítése. Ezzel azonban nem tudja teljes mértékben pótolni az amerikai és az európai piacokról származó kieső termékeket, ezért bevezette a „párhuzamos importot”, amely azt jelenti, hogy nem szankcionáló országból, például Indiából vagy Kínából be lehet szerezni nyugati termékeket. Oroszország továbbá alternatív piacokat keresett, amelynek következtében a tavalyi évhez képest sokkal több energiahordozót adott el Indiának és Kínának. A SWIFT-rendszerből történő kizárással Oroszország átállt az orosz és a kínai bankközi fizetési rendszerre, továbbá lehetősége nyílt a kazah és belorusz bankok számára, hogy online fizetési lehetőségeket biztosítsanak orosz állampolgároknak.
Az orosz-ukrán háború Európa gazdaságára rövid (1-2 év) és hosszú távon (3-5 év) gyakorolt hatásait összefoglalva Kutasi Gábor elmondta: a kereskedelem és a beruházások szempontjából jelenleg visszaesés figyelhető meg, hosszú távon a multinacionális cégeknek át kell alakítaniuk a termelési struktúrájukat az orosz piacvesztés hatására. Rövid távon nagyarányú menekültáradattal kell szembenézni.
Ukrajna fegyveres támogatása terheli az EU védelmi költségeit, hosszú távon viszont nagyobb összeget fog fordítani a védelmi költségekre. 1-2 év távlatában magasabb energiaárakkal kell számolnunk, már most felgyorsult a megújuló energiaforrásokra való átállás, ami a későbbiekben egyebek mellett új energetikai megoldásokra fog ösztönözni. A háború ráébresztette az országokat a pénzügyi megtakarítás fontosságára.