Merre tovább, infláció? Jövőbeni kilátások a jelenlegi tények függvényében címmel Czeczeli Vivien, a Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézet munkatársa tartott előadást október 5-én este az Oktatási Központban. A Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszék által szervezett eseményen – amely az idei szakmai előadássorozat első alkalma volt – a kutató beszélt az infláció jellemzőiről, elméleti hátteréről, a nemzetközi trendekről, és a jövőbeni kilátások is szóba kerültek.
Az előadás általános áttekintéssel, a statisztikai adatok ismertetésével kezdődött. Mint elhangzott, az augusztusi 15,6 százalékos inflációs rátában az élelmiszer- és az energiaárak emelkedése nagy szerepet játszott.
Az okok kapcsán a keresleti és a kínálati infláció részletes bemutatása következett. Előbbi mozgatórugói az aggregált keresleten keresztül a jövedelemnövekedés; az inflációs várakozások nyomán előrehozott költekezés – azaz ha áremelkedésre számítunk, annak jelenbeli vásárlásainkkal igyekszünk elébe menni –; a korábban elhalasztott vásárlások pótlása; és persze az expanzív fiskális politika. Idehaza e ponthoz kapcsolódik az idei év első felének kormányzati kiadásokkal kapcsolatos intézkedéssorozata, amelyek révén 13. havi nyugdíj, SZJA-visszatérítés, ágazati béremelések és fegyverpénz formájában 1600 milliárd forint került ki a lakossághoz. Ez az összeg azonban csak akkor okoz inflációt, ha a reálgazdaságba vándorol – magyarul: ha elköltik. Megtakarítás vagy hiteltörlesztés esetén nem.
Ezért érdemes ránézni a kapcsolódó adatokra. Ebből pedig az látszik, hogy ezt az addicionális jövedelmet bizony elköltötték: hozzávetőleg 33 százalékot takarítottak meg, és alig öt százalékot fordítottak hitel visszafizetésre. Megemelkedett tehát a kiskereskedelmi kereslet, amely megdobta az inflációt. Annyi vigaszunk lehet, hogy e transzferek jellemzően egyszeri kiadások voltak, így jövőre nem jelentkeznek majd az adatokban, így dezinflációs hatásuk várhatóan érezhető lesz.
Az infláció azonban nemcsak a kereslet, hanem a kínálat oldaláról is nőhet – most ez a helyzet is fennáll. Ennek komponensei lehetnek a megugró nyersanyagárak, de az idehaza alacsony (3,5 százalékos) munkanélküliségi ráta is. Hogy miért? Mert a szűkös munkaerő kínálat elérése és megtartása csak a bérek emelése révén biztosítható a vállalatok számára, s a megnövekedett bértömeg megint csak árfelhajtó hatású, ár-bér spirált indítva be. A világpiaci élelmiszerárak ugyancsak magasak: az élelmiszer árindex már a Covid időszakában emelkedni kezdett, majd a vírusválság gondokat okozott az ellátási láncokban is, s erre jött még rá a háború hatása. Utóbbi azonban nem a kiváltó oka volt a drágulásnak. Idén áprilistól pedig az árindexek csökkenni is kezdtek, hatásuk várhatóan néhány hónap késéssel itthon is érezhető lesz majd.
Czeczeli Vivien részletesen elemezte a WTI és a Brent kőolaj, valamint a földgáz árának alakulását, s szólt arról is, hogy utóbbi az áram árára is hat. „A gázárak emelkedése a földgáztüzelésű erőműveken keresztül az áram árának hasonló, korábban nem tapasztalt növekedését okozta” – fogalmazott, térképen jelezve, hogy az áram ára jelenleg az olaszoknál a legmagasabb, ezt a közép-kelet-európai régió követi.
A bérek kapcsán a reálkeresetek csökkenéséről esett szó. A jelen helyzet részletes elemzése kapcsán a kutató elmondta: az elmúlt évek, évtizedek fordulópontjaiban (válságok, Covid), a jegybankok általában pénznyomtatással reagáltak. Ennek révén azonban az eszközárak nöttek csak, az az inflációt nem hajtotta fel. A nemzetközi tendenciák is alacsony inflációs környezetet biztosítottak – Kína és India legendásan olcsón foglalkoztatta a munkaerőt. Mára azonban a termelékenység növekedése megtorpant.
Most, a háború idején mind rosszabb Európa helyzete. Ennek egyik oka, hogy a kontinens gazdaságának, energiaellátásának alapja a földgáz. Közben nőnek a kamatok is, ezek miatt a globális befektetők a romló európai kilátások miatt mind inkább másfelé fordulnak.
Az előadásban az infláció kapcsán egy-egy érdekes sajátosság apropóján szóba került részletesen
– Kína, ahol az ellátási láncok megszakadása révén nő az infláció;
– Törökország – ott a közelgő választások miatt nem emel kamatot a jegybank, holott óriási a pénzromlás mértéke;
– az USA – sikerül-e úgy a kamatemelés, hogy nem dönti le a lassulás egyből a gazdaságot;
valamint Japán, Tunézia és Egyiptom sajátos gazdasági helyzete is.
Kapcsolódó podcastunkat ITT hallgathatják meg.
Az intézet által szervezett szakmai előadások október 17-én folytatódnak. Akkor az orosz-ukrán háború Oroszországra és az EU gazdaságára gyakorolt hatásáról lesz majd szó.
