Háromrészes kerekasztal-beszélgetést szervezett Táj és emlékezet Közép-Európában címmel a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Közép-Európa Kutatóintézete április 4-én a Ludovika Főépület Zrínyi Miklós termében.
Hatos Pál intézetvezető megnyitójában arról szólt, hogy a politika és a természet, a táj és az ember szorosan kapcsolódik egymáshoz. Történészi feladat, hogy e szoros, és hosszú időre visszanyúló kapcsolatot minél tudatosabbá tegye a közgondolkodásban. Bár a zöldtörténelem fogalma még nem törte át a történészi szakma kereteit, ám a jelenkor történései minden bizonnyal előtérbe fogják hozni e stúdiumot. Emellett a tájközpontú történetírás egy új arcát mutathatja meg a régóta ismert történeti forrásoknak. Így akár még a politika is haszonnal forgathatja e múltból megtanulható leckék tanulságait.
Városok, falvak, erdők, folyók
A megnyitót követően a kerekasztal-beszélgetés első szekciójában történész, művész és geográfus résztvevők fogalmazták meg, számukra mi is a táj jelentése, s mennyiben van jelen e kérdés saját szakterületükön. A kerekasztal-beszélgetéshez hozzászólt Kelbert Krisztina, a Savaria Múzeum történész-muzeológusa; Bagi László újságíró, az ELTE BTK Atelier Doktori Program hallgatója, Mihalovics Éva geográfus, a Durham University doktorandusza, valamint Éltes Barna szobrászművész, a Székely Nemzeti Múzeum muzeológusa. A beszélgetésben azt próbálták megragadni, mennyiben különbözik az ember–táj kapcsolat városi és nem városi környezetben. Bagi László kifejtette, Párizs történetét vizsgálva számára az derült ki, hogy kezdetben a város és a folyó, a Szajna harmóniában élt. A folyópart szabályozása, átalakítása egyre sivárabbá tette a tájat, szinte minden alárendeltek az urbanizáció és a fővárosi reprezentáció szempontjainak. Szinte toposszá vált, hogy a város elfordult a folyótól – és ez nem csupán Párizs esetében igaz. Kelbert Krisztina hozzátette, a városi tér nemcsak a házakat és a tereket jelenti, hanem az embereket is, akik ebben a környezetben élnek, és valamiféle közösséget alkotnak. Mihalovics Éva arról szólt, hogy a hely magyarul talán pontosabb fogalom, mint a táj, mert jobban konkretizálja, hogy éppen melyik időben és térben elhelyezkedő tájról beszélünk. Ő maga tehát jobban szeret ráközelíteni konkrét helyekre a kutatása során, mint nagytotálban bemutatni a teljes tájat. Emellett szerinte érdemes lenne a vidéki tájak mai, nagyon komoly veszteségeit a városokban élő értelmiségiek számára is felmutatni. Éltes Barna meglátása szerint ebben a kérdésben a forma a legfontosabb, hiszen messziről még a város is formának látszódik a tájban. Mi ezekben a formákban élünk, természetesen alakítjuk is, de maga a táj is formál bennünket.
Mi a zöldtörténelem?
Ezt a beszélgetést követte a Táj, ember, tudás – Zöldtörténelem című, 2021-ben a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének gondozásában megjelent kötet bemutatója. A Balogh Róbert, Bodovics Éva, Demeter Gábor, Erdélyi Mátyás, Eszik Veronika és Vadas András szerkesztésében megjelent, elsősorban a felsőoktatásban tanulók számára készült szöveggyűjteményről Eszik Veronika és Balogh Róbert szerkesztő-történészekkel Bagi László újságíró beszélgetett. A szerkesztők elmesélték, hogy hogyan kerültek közel a környezettörténet témájához, illetve azt, hogyan alakult meg a téma magyar kutatócsoportja. A szakterület megismerésének egyik fontos akadályaként említették, hogy a magyar történeti szakirodalom ebben még igen hiányos. A kötet megjelentetésével elsősorban a téma iránt érdeklődő történészhallgatók dolgát szeretnék megkönnyíteni.
A táj és a kollektív emlékezet
Az esemény harmadik részében egy lengyel, egy osztrák és egy amerikai kutató részvételével azt vitatták meg, hogy milyen szerepet játszik a táj emlékezete a Közép-Európáról szóló történész szakmai, illetőleg a közgondolkodásban. Balogh Róbert moderálása mellett a beszélgetéshez hozzászólt Daniela Apaydin újságíró, az Institut für den Donauraum und Mitteleuropa történésze; Kate Brown, a Massachusetts Institute of Technology történésze, valamint Małgorzata Praczyk, az Adam Mickiewicz Egyetem történésze. A kutatók arra fókuszáltak, hogy melyek azok a közbeszédben kevéssé emlegetett, mégis jelentős, egy-egy konkrét tájhoz kötődő események, amelyeket jobban el kellene raktároznunk a kollektív emlékezetben.
