Lehet-e a mesterséges intelligenciának állampolgársága, jogi személyisége? És életkora, lakhelye? Akár szavazhat is, ha eléri a nagykorúságot? A robotok elképesztő tempójú fejlődése ma már efféle jogi kérdéseket is felvet.
Több, mint két év telt el azóta, hogy a világsajtót bejárta: elsőként kapott állampolgárságot egy robot. Sőt: robotnő! Sophiát a Future Investment Initiative gazdasági csúcstalálkozón mutatták be – immár újdonsült szaúdi állampolgárként. S bár ebben az esetben üzleti és nem jogi megfontolások állnak a lépés hátterében, az azóta eltelt időszakban tovább fejlődött a robotizáció, s mára a mesterséges intelligencia (MI) olyan készségek birtokába jutott, amelyekkel csak az ember rendelkezik.
Definíciós dilemmák
Ám eközben tudatát, gondolkodását emberek befolyásolják, ők határozzák meg, hogy milyen szoftverek mentén működjön. Minthogy a MI autonómiájának mértékét, döntéshozatalának módját az ember alakítja, azok semmiképpen nem tekinthetőek a jog szempontjából természetes személynek – vetette fel Szentgáli-Tóth Boldizsár, az MTA Jogtudományi Intézetének és az ELTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszékének segédmunkatársa, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem által szervezett, A mesterséges intelligencia alkalmazásának hatása az alapjogokra című konferencia egyik szekcióülésén.
Akkor tehát jogi személy lenne? E fogalom azonban – egyszerűsítve – természetes személyek egy csoportját takarja, azok többségi akaratát testesíti meg. Ezzel szemben a mesterséges intelligencia egy kapott algoritmus, szoftver alapján hoz döntéseket, ami adott esetben elválhat azon személyek akaratától, akiktől ezeket a készségeket kapta. A mesterséges intelligencia fizikai megjelenése, működése és minden mechanizmusa – beleértve a „gondolkodását” – alapvetően eltér a természetes személyekétől, ezért nem összehasonlíthatók velük, így nem adható jogi személyiség mesterséges intelligenciának.
Így aztán az MI sem természetes, sem jogi személyiségnek nem tekinthető.
Lehet-e állampolgársága egy robotnak?
Ez volt a következő kérdés, amelyet a szakember vizsgált. Ehhez néhány alapvető kérdést tett fel. Mitől lesz egy természetesen személynek állampolgársága? Vajon vonatkozik-e a robotokra a nagykorúságot jelentő 18 éves szabály? Ha igen, akkor honnan kell számítani az életkorukat? Hasonlóan érdekes a mesterséges intelligencia „lakóhelyének” kérdése: az ott lenne, ahol rendszeresen kifejti tevékenységét? Vagy ahol hosszabb időt tölt? Netán az ország, ahol először kezdi meg működését, vagy ahol előállítják? Ezekre az alapvető kérdésekre jelenleg nincs konkrét válasz.
Szentgáli-Tóth a mesterséges intelligenciák jogi személyiségével és állampolgárságával kapcsolatos kérdésekre tehát egyértelmű nemmel válaszolt. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy nincs ellene a mesterséges intelligenciák térnyerésének, hisz számos területen könnyítik meg életünket, és vesznek át olyan feladatokat, amiket eddig csak emberek tudtak ellátni. Azonban megfelelő garanciákkal kell övezni létezésüket, és ebben a jognak kiemelkedő szerepe van.
Mi lehet a megoldás?
Kitért arra is, hogy gyakorolhatják-e a robotok ugyanazon jogokat és kötelezettségeket hasonló módon, mint az emberek. Miképpen szavaz majd egy robot? És adót fizet majd? Az oktatásban részt vesz? E kérdések kapcsán felmerülhet olyan értelmezés, amely szerint a MI bevonása egyfajta jogkiterjesztés lenne. Ám félő, hogy ez a gyakorlat az ellenkező irányba hatna, devalválva az emberi jogok értékét.
Példaként a robotok szavazati lehetőségét vizsgálta meg. Ez a jog csak azon robotok vonatkozásában lehet értelmezhető, amelyeknek egyfajta fizikai integritásuk van, amelyek képesek autonóm gondolkodásra, önálló döntéshozatalra, emellett van emlékezőképességük – és nem utolsósorban kiszámítható életritmusuk élettartamuk.
Szentgáli-Tóth Boldizsár szerint az önvezető autók esetében már meglévő mintára különböző kategóriákat kellene létrehozni a mesterséges intelligencia fajtáin belül, és ez alapján eldönteni, milyen jogok és kötelezettségek kapcsolhatók hozzájuk. A kategóriákat ugyanakkor úgy volna célszerű meghatározni, hogy nem csupán a most létező MI típusokra koncentrálunk, hanem a rendszerbe később potenciálisan bekerülő – jelenleg akár még nem is létező – robotokra is értelmezhető és alkalmazható legyen a szabályozás.
