Az elmúlt másfél évben azt tapasztaljuk, hogy Phenjan egyre inkább növeli a politikai nyomást az általa ellenségesnek ítélt szomszédaira, elsősorban Dél-Koreára és Japánra, valamint, főleg a sajtón keresztül az Amerikai Egyesült Államokra – hívta fel a figyelmet Háda Béla, az NKE John Lukacs Intézetének tudományos munkatársa azzal kapcsolatban, hogy Észak-Korea parlamentje, a Legfelsőbb Népi Gyűlés pár nappal ezelőtt megszavazta a Dél-Koreával kötött gazdasági együttműködési megállapodások felmondását. Mi áll a fenyegetés mögött? Milyen új világpolitikai törésvonalak alakulnak most ki?
Kim Dzsongun, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vezetője folyamatosan növeli a feszültséget a Koreai-félszigeten. Minden héten újabb rakétakísérletekről érkeznek hírek, emellett a pártállami rezsim mind minőségben, mint mennyiségben bővíti tömegpusztító fegyvereinek körét. A fenyegetéseket Phenjan politikai üzeneteknek szánja, mert így igyekszik növelni egy majdani vele kötendő reménybeli megállapodás tétjét – emelte ki megkeresésünkre Háda Béla. E bátorság mögött az a feltételezése áll Észak-Koreának, mely szerint a nemzetközi viszonyokban nagyon markáns átalakulás figyelhető meg, aminek a rezsim haszonélvezője lehet.
Háda Béla kifejtette: az orosz-ukrán konfliktus háborús eszkalációja és az egyre élesebb amerikai szembenállás a Kínai Népköztársasággal felvetette annak a lehetőségét, hogy ha Észak-Korea fölmelegíti a kapcsolatait egykori hidegháborús szövetségeseivel (a Szovjetunió helyett az utód Oroszországgal), akkor újra kialakulhat egy sajátos külpolitikai és külgazdasági mozgástér. Phenjan reményei szerint ezek az országok az Egyesült Államokkal való stratégiai verseny szellemében hajlandóak lesznek majd eltekinteni bizonyos nemzetközi szankcióktól és Észak-Korea újra kereskedhet, valutabevételekhez juthat. Hozzátette, hogy az északiaknak bizonyos értelemben még érdekük is lenne egy újratömbösödő világ, amit egyébként senki nem akar, se Kína, se az USA.
A fenyegetés mögött
Az észak-koreai külpolitikát ne európai mércével mérjük, mert nekik sokkal kevesebb a veszítenivalójuk egy válsággal, és eleve sokkal inkább kényszerhelyzetben működnek – hívta fel a figyelmet Háda Béla. Mint fogalmazott: ők a játszmát egy sokkal szélesebb keretben képzelték el, ahol több minden belefér, beleértve adott esetben a már-már katonai konfrontáció határáig elmenő erődemonstrációkat. A szakértő szerint azért fenyegetőzik Észak-Korea, hogy aztán legyen miből engedni, mert egyébként, hogyha valóban háborút akarna, akkor afelé tenne valós lépéseket. Szerinte a játék Phenjan szempontjából is kötéltánc, mert valójában az észak-koreai rezsim tisztában van azzal, hogy egy háborút elveszítene nemcsak az Egyesült Államokkal, de Dél-Koreával szemben is. A nukleáris csapásmérő képesség kivételével Dél-Korea erősebb északi szomszédjánál.
Phenjan kivár az év végéig: valószínűleg megvárják a dél-koreai választásokat és az amerikai elnökválasztás eredményét, ezek után lehet majd látni, hogy ki hajlandó velük leülni, és mit hajlandó felkínálni – vélekedett a szakértő.
Az USA szerepe
A biztonsági garanciák Kelet-Ázsiában nagyon fontossá váltak az amerikaiaknak. Háda Béla emlékeztetett, hogy Donald Trumpnak voltak szerencsétlen lépései, amelyek gyengítették a hitelét a korábbi amerikai garanciáknak: egyebek mellett megpróbált üzleteket kötni a helyi kormányokkal annak érdekében, hogy növeljék a helyiek hozzájárulását a közös védelmi erőfeszítésekhez. Ez gazdasági szempontból ugyan érthető volt, és a trumpi logikába beleillett, de ott, abban a környezetben azt sugallta, hogy az amerikaiak nem fogják feltétlenül támogatni Japánt vagy Dél-Koreát abban az esetben, amennyiben egy katonai konfliktus tör ki.
Joe Bidennek az egyik első diplomáciai törekvése volt, hogy ezeket a biztonsági garanciákat újra megerősítse. Emellett nem engedheti meg magának az amerikai kormány, hogy a dél-koreai kormányzat egy nukleáris zsarolással szemben egyedül maradjon. Az amerikaiak számára ma a legfontosabb a Kínával zajló stratégiai verseny, amelyben Japán és Dél-Korea is tényező – hangsúlyozta Háda Béla. Valójában mindkét ország önálló szereplő, nagyon komoly katonai és gazdasági potenciállal. Látható az is, hogy Dél-Korea most már tesz olyan gesztusokat, amelyek azt mutatják, hogy Japánnal, az egykori történelmi ősellenséggel is hajlandó lenne együttműködni. Ebben a keretrendszerben az amerikaiak számára az a legfontosabb logikai tényező, hogy Kínával szemben a saját hatalmi politikájukat hitelesítsék, vonzó alternatívaként lépjenek fel azoknak az államoknak a szemében, akik félnek a kínaiaktól.
A két Korea közötti kapcsolat vonatkozásában az USA-t soha nem lehet kikerülni – szögezte le a szakértő. Szöulnak ugyan voltak közeledő kezdeményezései az északi rezsim felé, de azok soha nem egy alternatív stratégiai vonalvezetés jegyében történtek abban az értelemben, hogy az amerikai szövetség leépítését célozták volna. Phenjan pedig a koreai háború óta úgy értelmezi, hogy valójában egy ellenséges nagyhatalom megakadályozta a koreai nemzeti egység – az ő értelmezésük szerinti – kialakulását, vagyis gyakorlatilag Dél-Korea észak általi meghódítását.
nyitókép: depositphotos.com
