Vörös Győző, a bibliai régészet magyar úttörője nagyszabású felfedezést tett.
Valószínűleg itthon nem sokan kapják fel a fejüket Vörös Győző neve hallatán, kivéve a szakmai berkek viszonylag zárt világát, amely viszont az ő esetében egyedülálló módon a Vatikántól az egyiptomi Alexandrián és a szentföldi Jeruzsálemen keresztül a II. Abdalláh jordán király ammani udvaráig terjed. A nemrég ötvenedik életévét ünneplő Vörös Győző professzor hazánk talán legelismertebb, nemzetközileg is magasan jegyzett ókorkutató régésze, építészettörténész és egyiptológus egyszemélyben, akinek közel három évtizedes ókorkutató tevékenysége során olyan kimagasló tudományos sikerei voltak, mint a thébai Thot-hegy sírjainak feltárása, az alexandriai ókeresztény (kopt) kolostor Taposiris Magna illetve Ciprus ókori görög-római fővárosának, Páfosz romvárosának újrafelfedezése két évezred múltjának föld rétegei alól.
Legutóbbi, immár tudományos és bibliai régészeti világszenzációnak számító és történelmi jelentőségű kutatási projektje a jordániai sziklasivatagban található Machaerus ókori zsidópalotaváros citadellájának feltárása. Amint látni fogjuk, a kivételes jelentőségű projekt kivívta a Vatikán szakmai hivatalának és a római pápa illetve a muszlim vallású jordán király érdeklődését és elismerését egyaránt.
Alappillérek
Mielőtt azonban részletesebben is bemutatnánk e fontos feltárás részleteit, lényeges megjegyezni, hogy Vörös Győző életében és szakmai életútjában meghatározó fontosságú tényező a mélyen megélt római katolikus hite, illetve a Szentírás helyszíneinek minél alaposabb megismerése és lehetőség szerinti feltárása. Ez utóbbiak ugyancsak a bibliai régészet és történelemtudomány alappilléreinek számítanak, amelyekről sokáig lekicsinylően nyilatkoztak és vitatható tudományosságúnak ítéltek, elsősorban a marxista beállítottságú materialista történettudomány szakemberei hazánkban és külföldön egyaránt.
A budavári Mátyás-templomban nemrég került bemutatásra egy igazán egyedülálló könyv „Magyar régészeti misszió a Szentföldön, Pallós Tamás beszélgetései Vörös Győző ókorkutatóval” címmel, amely egy sajátos, letűnt és igencsak varázslatos kor világába kalauzolja a magyar olvasókat és elsődlegesen a bibliai épített örökség iránt érdeklődőket.
Amint a bibliai eredetű történetből kiderül az újra felfedezett Machaerus vára egy igencsak híres és drámai történelmi bibliai esemény helyszíne, amely tulajdonképpen egyedüli történetként egy Biblián kívüli ókori történelmi forrásban is szerepel, amely egyértelmű történelmi hitelesítésül is szolgál az utókor és a hívők millió számára. Nevezetesen, Josephus Flavius, a zsidó származású római katona és neves történetíró „A zsidó háború” című főműve VII. fejezetében és a „A zsidók története” című másik híres könyve XVIII. fejezetében is beszámol Keresztelő János tragikus történetéről Machaerus várában.
A közismert bibliai történetből tudjuk, hogy Keresztelő János Heródiás királynő és lánya, a szépséges ifjú Salome hercegnő ármánykodásának, valamint erőteljes prédikációi politikai következményeinek lett az áldozata. Keresztelő Szent János történetéről mint Krisztus hírnökének és szenvedéstörténetének előzeteséről beszámol az összes evangélista. Keresztelő Szent Jánost kvázi politikai fogolyként őriztek az egyetlen Jordánon túli stratégiai fontosságú zsidó várban a Holt-tenger keleti partján magasodó Machaerus hegyén, Heródes Antipász tetrarcha (negyedrészt uralkodó zsidó társuralkodó) rezidenciájában. Keresztelő János börtöne valószínűleg a 15 méter mély, kb. fél millió literes ciszterna (víztároló barlang) mellett lehetett, amely a machaerusi fellegvár és pazar királyi palota alatt húzódott, és ahol feltehetőleg végrehajtották rajta Heródiás királyné szörnyű kívánságát: a veszélyesen szókimondó prédikátor lefejezését. Innen kapta a középkorban Jordánon túli zsidó királyi vár az ominózus „Keresztelő Szent János Golgotája” elnevezést is.
Jordán királyi támogatással
Miután a római X. Légió (Fretensis) Lucilius Bassus parancsnok vezetésével Kr.u. 72-ben megostromolta és elpusztította a Machaerus királyi várát, a túlparti Masszada híres ostroma idején, közel 1800 évig feledésbe is merült a várpalota pontos helyszíne, csupán történelmi és kultikus jelentősége maradt fenn kilenc ókori, első századbeli történelmi leírásban Flaviustól idősebb Strabónig. Egészen 1807-ig pihent a várpalota romja érintetlenül a jordán kősivatagban, amikor egy német régész, Ulrich J. Seetzen, egy Josephus Flavius kötettel a kezében beazonosította a várat övező római ostromfal nyomait, majd nem sokkal később a hegytetőn lévő grandiózus vár romjait is.
Ezek alapján indul a 21. században az olasz ferences régész szerzetesek ásatása, majd egy nagyszabású amerikai baptista régészfeltárás 1968-ban Jerry Vardaman vezetésével. Azonban a kezdeti lelkesedés csupán néhány hétig tartott minden esetben és a régészeti projektek anyagait is Vörös Győző dolgozta fel tudományosan olaszországi és amerikai tanulmányútjai során az utóbbi évtizedben, majd 2009-től kezdve immár a jordán királyi támogatással sikerre vitte elődjei által elkezdett nagyszabású munkát, amely még évtizedekig eltarthat.
A híres alexandriai építőmesterek remekművének számító machaerusi épületegyüttes feltárása a híres magyar ókorkutató szakmai irányításával tehát 10 évvel ezelőtt elkezdődött, illetve a hatalmas ókori kövek hamarosan elkezdtek beszélni, mesélni. Vörös Győző csak „érintetlen időkapszulának” nevezi Machaerus várának romjait, hiszen a hegytetőt, amely a szemközti Masszada legendás várából, sőt még a szent városból, Jeruzsálemből is jól látható, gyakorlatilag megkímélték a közel-keleti történelem háborúkban igencsak bővelkedő viszontagságai. Ennek a szerencsés mozzanatnak, elfeledettségnek és a magyar szakemberek szakértelmének is köszönhetően sikerült egy igazi szenzációs rekonstrukciós teljesítménnyel címlapokra kerülniük, amikor felállítottak egy közel 5 méter magas dór és egy kb. 4 méter magas jón oszlopot teljességgel eredeti formájában és szerkezetében.
A közel-keleti ókori világ és a bibliai helyszínek közül e régészeti teljesítmény igazán egyedülállónak számít, amelyet először még a szakma is kételkedve, hitetlenkedve fogadott, egészen annak fizikai megvalósulásáig a jordán királyi ház képviselőinek jelenlétében. A két oszlop valószínűleg Heródes Antipász palotájának belső udvarában kaphatott helyet, ahol két ezer évvel ezelőtt a mulatságokat tartották és Salome hercegnő táncolhatott a zsidók királya előtt Keresztelő János fejét kérve tánca fizetségéül.
A magyar, francia, amerikai, izraeli régészek és az illetékes jordán hatóságok elképzeléseivel összhangban feloldják a terület katonai fontosságú minősítését és néhány éven belül látogathatóvá vállik a nagyközönség számára, vélhetőleg keresztény és zsidó zarándokok nagy tömegei előtt is, nem kis részt a katolikus pápa és II. Abdullah jordán király együttműködése illetve szívélyes barátságának köszönhetően.
Gondviselés
Mindez azonban nem valósulhatott volna meg a magyar katolikus régész, ókorkutató Vörös Győző és az általa csak a gondviselés jóakaratának tulajdonított szerencsés véletlenek összjátéka nélkül, ugyanis Michele Piccirillo vatikáni régész halálát követően 2008-ban sok pályázó közül pont őt, egy viszonylag ismeretlen, fiatal magyar keresztény kutatót választottak a II. Abdullah jordán király felügyelte Királyi Műemlék és Régészeti Hivatal projektvezetőjévé, Machaerus várának régészeti feltárására 22 évi projekt időtartamra.
Utólag nyilvánvalóvá vált, hogy a jelölt kimagasló szakmai előélete, arab nyelvtudása és a személyiségéből sugárzó elhivatottság meggyőzte a jordániai kuratóriumot, hogy ő lesz az ideális szakember e nem kis feladatra. Vörös Győző saját bevallása szerint az erőteljes hazai erkölcsi, szellemi, hitbéli támogatás nélkül – amit a katolikus egyház, a Magyar Művészeti Akadémia akkori vezetője, egykori építész mentora, Makovecz Imre, és néhány elkötelezett keresztény-konzervatív politikus nyújtott számára — talán bele sem vágott volna az embert próbáló feladatba. Makovecz Imre személyes hatása és a magyar történelem számos keresztény közel-keleti vonatkozása meggyőzte Vöröst, hogy a magyaroknak majdhogynem isteni küldetése a szentföldi jelenlét és kiváltképp a régészeti feltárások irányítása Keresztelő Szent János Golgotáján, a Machaerus hegyén.
Már csak a mélyen hívő II. András magyar király utódjaiként és szellemi örököseiként is igazolást nyert a bibliai régészeti vállalkozás, hiszen III. Béla király fia, az ifjú András egyike volt ama négy nagyhatalmú keresztény európai uralkodónak, aki III. Honoriusz római pápa felkérésére személyesen vezette az ötödik kereszteshadjárat főseregét a Szentföld és Jeruzsálem felszabadítására a muszlim arab invázió alól. A mintegy 5 ezer válogatott magyar keresztesvitézt felvonultató 1217-18-as magyar szentföldi hadjárat nélkül a ferences rend őrzői (custodes) nem lennének még ma is a Szentföldön, szerzetesként vagy akár tudós régészként, s erre a rend szentföldi tagjai mind a mai napig hálásan emlékeznek.
Hiszen II. András magyar király tulajdonképpen keresztény szánalomból vette fel a kolduló ferences szerzeteseket a Spalatoból induló hajóira, amiket amúgy az adriai Zára (ma: Zadar) váráért kapott cserébe a nem túl keresztényi hozzáállású velencei dózsétól. A ferences rend mintájára szerveződő Assisi Szent Klára női szerzetesrend (a klarisszák) sem tudott volna igazán megerősödni Olaszországban és Európában András király szent életű lánya, Erzsébet hercegnő jelentős anyagi és lelki támogatása nélkül.
Kimagasló teljesítmény
A Szentföld és azon belül Machaerus hegyének történelmi fontosságát és biblikus jelentőségét nem lehet eleget hangsúlyozni, különösképpen a keresztény hívők számára, aminek ékes példája VI. Pál pápához kapcsolódik, aki a Szentföldet az „ötödik Evangéliumnak” nevezte. Úgyszintén VI. Pál pápa volt az első római katolikus egyházfő, aki hosszú évszázadok után ellátogatott a Szentföldre és zarándokútját a Holt-tenger túlpartján, Jordániában kezdte, akárcsak utódai, II. Szent János Pál, XVI. Benedek, illetve Ferenc pápa is. E történelmi és biblikus koordinátarendszer egyik központja tehát a magyar ókorkutató által feltárt Machaerus várpalota, amely úgy tűnik, még évekig foglalkoztatni fogja Vörös Győző nemzetközi kutatócsapatát.
A kimagasló nemzetközi tudományos eredményességű és immár elismertségű magyar szakember számos díj és elismerés birtokosa, amelyek közül kiemelkedik a rangos Széchenyi -díj és a vatikáni Régészeti Akadémia fölterjesztésére a Pápaság Aranyérme, illetve a Clarissimo Magistro („Legtisztább mesternek”) elismerés, amely magas elvárásainak való puszta megfelelés már önmagában kimagasló erénynek és tudományos teljesítménynek számít.
Nyitókép: A heródesi palota eredeti, felállított oszlopai a maracherosi vártető fennsíkján. Forrás: BiblicalArcheology.org
