Egyetemünk csapata nyerte idén a 10. Főiskolai és Egyetemi Viselkedéskultúra, Kommunikáció és Protokoll Versenyt, melyet a Stefánia Palotában tartottak. A győztes csapatot a Nemzetközi Protokoll Szakemberek Szervezetének (NPRSZ) alelnöke és az egyetem oktatója, Horváth Attila alezredes készítette fel. Az NKE közszolgálati protokoll továbbképzési szakán 2022 nyarán végzett öt protokollistát – Kulcsár Eszter Adriennt, Szilágyi Mónikát, Török-Boda Annamáriát, Giesel-Kállai Annát, Tóth Janinát – és felkészítőjüket kérdeztük fogalmi alapokról, versenyfelkészülésről, viselkedéskultúráról.
Illemtan, etikett, protokoll. Melyik fogalom mit takar pontosan?
Horváth Attila (HA): Ezt a három fogalmat éles határvonalak választják el egymástól. Napjaink hétköznapi életében leginkább az illem (amellyel az illemtan foglalkozik) határozza meg. Az illem szabályainak pontos ismerete a kulturált emberi viselkedés alapja. Ezeknek az alapvető szabályoknak az ismerete, az ismeretek elsajátítása és az elsajátított ismeretek alkalmazása a társadalom legkisebb egységében, a családban már gyermekkorban elkezdődik. Jó esetben ebben az életkorban a gyerek azokat a szabályokat tanulja meg a szülőtől, amelyek egészen a felnőtté válásig, majd a teljes felnőttkor ideje alatt elkísérik. Ezeknek a szabályoknak az ismerete nélkül az élete során több olyan kellemetlenséget okozó helyzetnek is előidézője, elszenvedője lehet, amelyek az életét meghatározhatják.
Az alapvető illemszabályokat a szülők dolga megtanítani?
HA: Igen, ez az ő feladatuk lenne. A pedagógusok nevelőmunkája révén később megszerzett ismeretek a szülők által lerakott alapokra épülnek. Komoly gond akkor jelentkezik, ha ezek az alapok nincsenek lerakva, illetve hiányosak. Időnként lehet olvasni érdekes megfogalmazásokat. Ilyen például a következő is: „A gyermekvállalás és nevelés egy életre szóló kaland.” Lehet, hogy az idézett mondat a hangzását tekintve figyelemfelkeltő, de kalandnak egyikünk sem nevezné egy vagy több gyermek felnevelését. A „kaland” helyett inkább használhatjuk a felelősség kifejezést.
Mit takar ehhez képest az etikett fogalma?
HA: Az etikett az illemnél magasabb szinten elhelyezkedő viselkedésformát jelenti. Ugyanakkor szükség van arra, hogy a gyakorlatban az etikett szabályait az illemszabályoknak is megfelelő módon alkalmazzuk. Az etikett általában az uralkodó, illetve királyi családokban meghatározott viselkedésnormák összessége. Ezek a normák (pl.: levelezés, személyes érintkezés, köszönés, utazás, étkezés, a királyi család különbözi ünnepi rendezvényei stb.) szigorú, esetleg évszázados szabályokhoz kötöttek. A protokoll ehhez képest az illem és az etikett szabályrendszerét is figyelembe veszi, de sok kötöttséggel és szabállyal egészül ki. Ezért kifejezetten az állami rendezvényekhez, kül- és belpolitikai eseményekhez, nemzetközi szervezetekkel kapcsolatos együttműködésekhez, katonai, rendőrségi, katasztrófavédelmi, önkormányzati feladatokhoz kötődő rendezvényekhez, egyházi- és sporteseményekhez, multinacionális vállalatok rendezvényeihez köthető. A protokoll szigorú szabályainak alkalmazása során szakembernek a más földrészek országaiból érkező, az európaitól eltérő kultúrát, szokásokat képviselő vendéglátók és protokoll vendégek által alkalmazott szabályokat is ismerniük kell.
Hogyan alakult át a 21. században ez a terület? Van még értéke a mindennapokban?
Kulcsár Eszter Adrienn (KEA): Van, de még mennyire! Manapság van csak igazán! De menjünk vissza egészen a Szent István által képviselt eszmerendszerig. Szent István király intelmei Imre herceghez a következőképpen kezdődik: „(…) én sem restellem, szerelmetes fiam, hogy neked még életemben tanulságokat, parancsokat, tanácsokat, javaslatokat adjak, hogy velük mind a magad, mind alattvalóid életmódját ékesítsed, ha majd a legfőbb hatalom engedélyével utánam uralkodni fogsz…” Az „intelmek” a mai napig fontosak és a jövőben is azok lesznek – legyen szó államférfiakról, politikusokról, üzletemberekrő. –, mert azok betartásával nemcsak a magunkat, hanem társadalmunkat is „ékesíteni” tudjuk. Nemzetünk méltó módon történő képviselete sosem fog kimenni a divatból!
Tóth Janina (TJ): A mindennapok hírközlő színtereinek változását – televízió, majd internet – figyelembe véve fokozottan szükség van felkészült szakemberekre. Gondoljunk csak arra, amikor még a napi- illetve hetilapok voltak az uralkodó hírközlési formák, volt idő (legalábbis lapzártáig) reagálni egy-egy vis maior helyzetre. Manapság viszont, amikor az okostelefonok ott lapulnak minden zsebben, bármikor, bármely szögből készülhet olyan kompromittáló felvétel, amit egy másodperccel később rögtön a világhálón találunk. Ezért a képzett, művelt, talpraesett és minden helyzetre felkészült szakembereknek minden percben ugrásra készen kell állniuk a kamerák kereszttüzében lévő diplomaták, politikusok, üzletemberek mellett, hiszen a protokoll hivatást mesterien gyakorló szakemberek hozzásegítik – a protokollos javaslatait elfogadó – vezetőket akár globális ügyek sikeréhez vagy éppen világméretű konfliktusok megoldásához.
Milyen feladatrészekből épül fel a Főiskolai és Egyetemi Nemzetközi Kommunikációs Viselkedéskultúra és Protokoll Verseny?
HA: A versenyre nevezett – akár hazai, akár határon túli magyar felsőoktatásban tanuló – csapatoknak készíteniük kellett egy ún. imázsfilmet, amellyel tulajdonképpen bemutatták azt az oktatási intézményt, amelyiket a megmérettetésen képviselik. A kisfilmben kitérhettek arra is, hogy az ország melyik tájegységén élnek, ott milyen nevezetességek láthatók. A feladatok között voltak az általános műveltséget felmérő, a különböző korok építészetével, művészetével, országrészekkel, magyar hírességekkel foglalkozó villámkérdések. A diplomáciai-, az egyházi-, a sport-, az üzleti protokoll területét érintő feladatok mellett a protokoll személyek rangsorolásával foglalkozó feladatot is meg kellett oldaniuk a versenyzőknek. Gasztronómia témában egy díszétkezéshez megterített asztalon kellett a versenyző csapatoknak a hibákat észrevenni. A zászló- és címer ismeret ‒ amely markánsan volt jelen a verseny kérdései között ‒ összetett kérdései között az évfordulós Aranybullára is részletesen kitértek a megmérettetés során. A kifejtős kérdések megválaszolásánál a héttagú zsűri figyelemmel kísérte a megszólaló csapattag kommunikációs stílusát, amelyet a feladatra adott válasz mellett ugyancsak értékelt.
Hogyan készültek fel a megmérettetésre?
KEA, TJ: Mindössze három hét állt a rendelkezésünkre, hogy felvegyük és elkészítsük az imázsfilmet, és felkészüljünk a megadott témakörökből, ezért elsősorban a hatékonyságra fektettük a hangsúlyt. Mivel ezelőtt egyikünk sem készített ilyen jellegű filmet, egy hosszú, ám hatékony megbeszélés során kijelöltük a fő csapásirányokat. A filmforgatás az NKE parkjában és Szentendrén zajlott; vidám hangulatú, családias légkörű felvételre törekedtünk. A felkészülésünk során az érdeklődési köreinknek, illetve szakmai tapasztalatainknak megfelelően osztottuk fel a témaköröket. Ez bátor vállalás volt, mert nagy bizalmat igényelt a csapattagok között, tudnunk kellett, hogy mindenki teljes erőbedobással fogja végezni a feladatát. Így bármely – a verseny során felvetülő – kérdésnél tudtuk, hogy ez melyikünk „szakterülete”, így kitől várhatjuk a választ. Rendkívül megterhelő volt a felkészülés, mert tudtuk, hogy egyéni teljesítményeinkre élezzük ki a csapatunk sikerét. Ugyanakkor mivel a csapatunk tagjai precízek és – a szó pozitív értelmében véve – maximalisták, végül ez a fajta felelősségvállalás segítette elő a sikerünket.
Ki számára lehet fontos és hasznos a protokoll alapjainak elsajátítása?
KEA: Mindenki számára fontos kellene, hogy legyen, hiszen életünk kezdetétől az utolsó percig jelen van a protokoll. Számtalan protokolláris szabály segíthet bennünket a hétköznapokon, a munkahelyen, egy randevún, társasági összejöveteleken. Megfelelő tartalmakat választva azok megkönnyíthetik az alapszabályok megismerését, elsajátítását. Mely tinédzser lány ne nézte volna meg a Neveletlen hercegnőt? Vagy ki ne követte volna Katalin hercegné és Vilmos herceg házasságkötését?
Szilágyi Mónika (SZM): Mindenkinek fontos a protokoll, maximum néhányan felnőtté vallásukig tagadják. Mi is ráeszméltünk, hogy az e területen szerzett ismeretek nem elegendőek, ezért jelentkeztünk az NKE Közszolgálati protokoll képzésére, ahol nagyszerű oktatóink voltak, közülük mindenképpen ki szeretnénk emelni Horváth Attila alezredes urat, aki a versenyre is felkészített bennünket. Államvizsgát követően pedig egyöntetűen állítjuk, hogy minden szakma képviselőjének csak ajánlani tudjuk e továbbképzési szakot.
Mivel bátorítanák az olvasókat a viselkedéskultúra mélyebb ismeretére és alkalmazására?
Tóth Janina, Giesel-Kállai Anna: A viselkedéskultúra átszövi a hétköznapjainkat. Viselkedésünk és megjelenésünk alapján alakul ki az első benyomás rólunk az emberekben; és mint tudjuk, az első benyomást a legnehezebb felülírni. Egyáltalán nem mindegy, hogyan viselkedünk otthon, egy családi összejövetel során vagy számunkra idegen közegben, társaságban. A viselkedésünk által közvetített üzeneten állásinterjúk sikeressége múlhat, de akár egy-egy vizsga vagy tárgyalás is a viselkedésünk alapján dőlhet el. Számtalan más helyen találkozhatunk a hétköznapokon a viselkedéskultúrával: az utcán, a tömegközlekedésen, a sarki közértben, munkahelyünkön. Ekkor jó, ha a fejünkben sorakozó efféle kérdésekre már kész válaszokkal és reakciókkal szolgálhatunk, például: Most adjam át az ajándékot? Illik koccintanom? Én nyújtsam először a kezem? Leülhetek már? – ezek mindenki számára jól ismert dilemmák. E hétköznapi helyzetekre adott helyes reakcióink elképesztő magabiztossággal vérteznek fel minket, és bizton állíthatjuk: jó modorunkkal és kifinomult viselkedésünkkel biztosan megmaradunk mások emlékezetében. Rengetegszer hallottuk már, hogy „ismétlés a tudás anyja”, így van ez a viselkedéskultúra esetén is. Mindenkit buzdítunk a gyakorlására!
Nyitókép: depositphotos.com
