A járvány kezdetét követően az intézkedések összehangolása és a gazdasági visszaesés minél hatékonyabb kezelése érdekében a szomszédos országok mindenhol igyekeztek összefogni. Ausztria külügyminiszterének kezdeményezésére Magyarország, Szlovénia, Szlovákia és Csehország ad hoc találkozókat szervezett a védekezés és az Európai Unióban történő véleményformálás összeegyeztetésére. A formáció eddig elért eredményeiről és lehetséges jövőbeli aspektusairól Stepper Pétert, az egyetem Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszékének adjunktusát kérdeztük.
Milyen fogadtatása volt a részt vevő négy ország részéről az osztrák külügyminiszter által felvetett közép-európai találkozónak?
A kezdeményezés újnak számít, a tavaly júniusi nyitóesemény óta mégis két másik külügyminiszteri találkozót is szerveztek, ez jól mutatja, hogy az öt ország külügyminiszterei érdekeltek abban, hogy tárgyaljanak praktikus együttműködési lehetőségekről. Nem gondolom, hogy a C5 keretében ambiciózusabb célkitűzések jelennek meg a közeljövőben, alapvetően a közép-európai együttműködés magját a V4 csoport adja, de a V4+ tárgyalásokon túl ez is jó lehetőség Ausztria és partnerei számára az egyeztetésre.
Mi volt a fő ok, amiért ezt a folyamatot elindították?
A részes államok, Ausztria, Csehország, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia földrajzi értelemben közel állnak egymáshoz, mindegyik országot hasonló módon érintette a járvány, és az azt követő gazdasági visszaesés. Ezenkívül számos olyan európai politikai téma is napirendjükön van, mint a kohéziós pénzek elosztásának kérdése, az európai újjáépítési alapok ügye, vagy akár az uniós intézményi reformok. Ezekben az ügyekben Közép-Európa eltérő álláspontot képviselhet, mint a többi tagállam. Bizonyos témákban van értelme tárgyalásokat folytatni a hasonló álláspontot képviselő partnerekkel, ezt bizonyították a visegrádi együttműködés sikerei is az elmúlt években. Fontos tisztázni, hogy a C5 formáció nemcsak most, de nagy eséllyel a közeljövőben sem bír majd olyan jelentős politikaformáló erővel, mint a V4.
Az eddigi három találkozó milyen eredményekkel zárult?
Tavaly júniusban az osztrák külügyminiszter kezdeményezte a C5 formáció életre hívását, és a nyitótalálkozó után egy hónappal, júliusban találkoztak ismét a felek Budapesten. Az első találkozó középpontjában a koronavírus-járvány alatti jószomszédi együttműködés, a járványkezelés és a hosszú távú gazdasági következmények megvitatása állt. Alexander Schallenberg szerint a tárgyalások fő célja az egyenlő és méltányos európai gazdasági újjáépítés kell hogy legyen, a Central Five ezt az álláspontot képviselte. A második találkozót Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszer szervezte 2020. július 14-én, ahol a téma a harmadik országbeli állampolgárok előtti határnyitás, az újjáépítési alap, nemzeti költségvetési hiánycélok kiigazítása és a többéves uniós költségvetési keretről szóló tárgyalás volt. A következő találkozót 2021. március 1-jén szervezték Ljubljanában, ahol továbbra is a járvány okozta gazdasági és társadalmi hatásokkal szembeni ellenálló képesség fontossága volt a fő téma. Emellett foglalkoztak a térség biztonságával, kiemelve a kibertámadások elleni védelem jelentőségét. A digitális átállás és a zöldítés az unió kiemelt területei lesznek, ezért a C5-országok is kiemelt figyelmet fordítanak ezekre a témákra. A szomszédságpolitika erősítése mellett a transzatlanti kapcsolatok fontosságáról is nyilatkoztak a felek. Ezzel összefüggésben tárgyaltak az oltási programok felgyorsításának szükségességéről, de megjelent a transzatlanti kapcsolatok jövője is a témák között, amivel szoros összefüggésben van Kína megítélése a régióban.
Hogyan vélekedtek Kínáról és annak globális előrenyomulásáról?
A kisállamoknak fontos, hogy az EU–USA együttműködés stabilitást jelentsen a szabályalapú világrendben, mert a szabályok megváltozása negatív hatásokat okozhat a térségben. Másrészt szerintük az EU-nak törekednie kell a nézeteltérések dacára arra, hogy Kínával sikeres és konstruktív együttműködést alakítson ki. Ezenkívül jelentős kihívást jelent Közép-Európa számára, hogy a brexit után miként valósul meg a britekkel kötött kereskedelmi és együttműködési megállapodás implementációja a gyakorlatban.
A pandémia után állandósulhat a kooperáció? Van-e jövője egy ilyen típusú együttműködésnek?
Az ad hoc tárgyalási formációk esetében nehéz a jövőt megjósolni. Nagy eséllyel belefér az öt külügyminiszter évi programjába évente egy ilyen jellegű találkozó, ami jó alkalom lehet az unión belüli koalícióképzésre azokban az ügyekben, amelyek kapcsán van valamilyen egyedi közép-európai érdek. Ha sok ilyen ügy lesz az adott évben, akkor izgalmasabb lesz a találkozó, ha kevés, akkor megmaradhat protokolláris formalitásnak. Ez mindig az adott időszakban kialakított politikai akarat függvényében alakul majd.
Szükséges – a többi regionális (kormányfői) együttműködés mellett – egy külügyminiszteri fórum az EU-ban való könnyebb helytálláshoz?
A miniszteri szintű egyeztető fórumok mindig segítenek abban, hogy egyes, szakértői szinten előkészített ügyek előrébb mozduljanak.A többi regionális együttműködés, így kifejezetten a V4-csoport sikerét az adja, hogy nem intézményesült, és tiszteletben tartja a tagok szuverén akaratát. Ha emiatt a V4 keretében nem tudnak közös álláspontot képviselni a felek, ebben a V3+2 formációban mégis képesek lehetnek egyeztetni. Amíg nem megy az egyik tárgyalási keret szorgalmazása a többi rovására, addig mindenképp hasznosak ezek a kezdeményezések. Mivel nagyon friss kezdeményezésről beszélünk, komolyabb értékelést majd csak az első konkrét lépések elemzése után érdemes végezni.
Az interjú a Bonum Publicum júliusi számában jelent meg.
Nyitókép: BMEIA/Gruber
