Ezzel a címmel rendezett online konferenciát az NKE Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézete november 12-én, és az esemény apropóján e témáról kérdeztük Várpalotai Viktor tudományos főmunkatársat is.
Hogyan értékelhető a hazai munkahelyvédelmi stratégia a környező országok és Európa hasonló intézkedéseivel összevetve?
Jellemző volt, hogy a közvetlen munkahelyvédelmi intézkedések – Kurzarbeit, közmunkaprogramok – mellett a vállalkozások finanszírozásának megolajozásán – hitelmoratóriumok és hitelgarancia-programok – keresztül is segítették a munkaerő megtartást a kormányok. A lépések, az „építőelemek” tehát szinte mindenütt azonosak voltak, csak a „mix” arányai, a hangsúlyok tértek el egymástól. Magyarországon az volt talán specifikus, hogy a járvány magas foglalkoztatási és alacsony munkanélküliségi helyzetben ütött be, aminek is betudhatóan a Kurzarbeit jellegű támogatás időben és kiterjedtségében is korlátozottabban érvényesült.
Eredmények tekintetében mi látható az eddig eltelt időszakban?
Úgy gondolom, a hazai lépések hatásosnak bizonyultak. Az áprilisi mélyponton 4,5 milliós volt a foglalkoztatottság, ez azóta 114 ezerrel nőtt, és most nagyjából azon a szinten lehet, mint a tavaly nyári hónapokban volt. A regisztrált álláskeresők száma csökkent, az közelíti az idei februári értéket. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kapcsolódó kiadásokra a szlovákok például nyolcszor annyit költöttek, akkor különösen kedvezőek ezek a számok.
Ezek jó hírek, de vajon mennyire frissek ezek az adatok? Hiszen még csak most jön a neheze.
Ezek a nemzetközi sztenderdek szerint összeállított munkaügyi felmérés adatai, szeptemberiek az utolsó számok. A második hullám statisztikája azonban még valóban nincs ebben benne. A regisztrált álláskeresők száma azonban azóta is folyamatosan csökken, november elejére már kevesebb, mint 300 ezren voltak.
Hogyan látja a friss szigorítások tükrében, mennyire szenvedi meg a munkaerőpiac a járvány második hullámát?
Egyfelől bízhatunk abban, hogy a szigorítások a tavaszi helyzethez hasonlóan most is csak hetekben mérhető ideig fognak tartani. Ez esetben talán a cégek is kevésbé hoznak meg hosszú távú működésükre is negatívan kiható leépítéseket. Másfelől a vállalatok tartalékai végesek, sok esetben a tavaszi visszaesés átvészeléséhez felhasználásra kerültek, így lehet, hogy számukra pénzügyi segítség nélkül a fájdalmas elbocsátások maradnak.
Milyen további munkahelyvédelmi eszközökre számít, milyen intézkedések bevezetése lehet indokolt? Felmerült az önkormányzatok fontos bevételi forrását jelentő iparűzési adó, valamint a társasági adó csökkentése is…
Azt gondolom, hogy a gazdaságpolitika is felkészültebb már a második hullámra. Számomra ezt bizonyítja, hogy a novemberi korlátozó intézkedések hatályba lépésével egyidejűleg a leginkább érintett szállásadó, vendéglátó ágazat támogatásban is részesült a bérköltségek egy részének átvállalásával, illetve a bérjárulékok alóli mentesülésével. Ezek a célzottan segítő intézkedések hatásosabbak és a költségvetés számára kevésbé megterhelők lehetnek az iparűzési vagy társasági adó általános csökkentésénél, hiszen például a nehéz helyzetbe került, átmenetileg veszteségessé váló cégek eleve kevesebb társasági adót fizetnek.
Ideális esetben, ha tavaszra tömegesen elérhetővé válik az oltóanyag, milyen munkaerőpiaci mérleggel zárulhat a vírushelyzet?
A munkaerőpiaci folyamatok a reálgazdasági fejleményeket követik, ezt a korábbi válságok idején is láttuk. 2008-ban például néhány hónap alatt csökkenésnek indult az ipari termelés, a munkaerőpiacon azonban csak fél-egy ével később látszott a teljesítménycsökkenés. A visszaépüléskor is volt fáziskésés. Előbb a konjunktúrafolyamatok indultak tehát javulásnak, és most is hasonlóra lehet számítani. Az ipari termelés tavasszal Európa-szerte harmadával esett vissza, volt olyan szektor – pl. az autógyártás, ahol hetekig álltak a gyárak –, ahol gyakorlatilag megállt az élet. Az elbocsátások nem akkor érvényesültek, hanem ezt követően, amikorok a vállalatok felülvizsgálták a létszámokat, és újraterveztek. Úgy gondolom, hogy először majd a gazdaság fog lendületet venni, és ehhez igazodik majd a munkaerőpiac is. Ha sikerül elkerülni a gazdasági korlátozó intézkedéseket, akkor a munkaerőpiac már nem fog drámai visszaesést, veszteségeket elszenvedni. De azért az egyes országok között e téren lehetnek nagy eltérések.
A hazai helyzetet hogyan látja, milyen mutatókra számít?
Mi kedvező helyzetből indultunk, hiszen a válság előtt Magyarországon munkaerőhiány volt, azaz a cégek inkább felvenni akartak, semmint leépíteni. Ezt a bővítő szándékot írta felül a vírus. Jó pozícióban voltunk tehát, ez támaszt jelenthet a gazdaságnak. Az olyan országok gazdaságai azonban, amelyekben például a turizmus jelentősebb súlyt képvisel, még évekig megszenvedik a járványt.
Ugyanakkor a veszély lecsengése után, a határok megnyitásakor vélhetőleg azonnal kirajzanak majd a turisták e célországok felé.
Ennek kapcsán két megközelítés létezik. Az egyik a korábbi tapasztalatokból indul ki. Sajnos az elmúlt években is bukkantak fel járványok, így 2002-ben a SARS (angolul Severe Acute Respiratory Syndrome, magyarul súlyos akut légzőszervi szindróma) vagy 2012-ben a MERS (angolul Middle East Respiratory Syndrome coronavirus, magyarul közel-keleti légúti koronavírus), amelyek még a visszaszorításuk után fél-egy évvel is kimutatóan negatív hatással voltak az érintett térség idegenforgalmára. Ez alapján tehát egy ideig maradhat az óvatosság, és csak fokozatosan merészkednek vissza a turisták távolabbi célpontokra. A másik megközelítés szerint pedig, ha tavaszra meglesz az oltás, akkor hirtelen majd mindenki pótolni akarja az elmaradt utazásokat. De szerintem erre kevésbé lehet számítani.
Miért? Tavaly nyáron még nem volt oltás, mégis sokan nyaraltak külföldön. Mi utalhat a lassabb visszarendeződésre?
Például az üzleti utak esetében lehetnek e válságnak hosszútávú hatásai, hiszen az érintettek tavasszal megtapasztalhatták, hogy ezek a költségek, utazások kiválthatók digitális csatornákon keresztül.
A válság elmúlta után mire számíthatnak az utcára került dolgozók, lehet-e visszatérés a padlóra került szektorokba (szállodaipar, idegenforgalom, légiközlekedés)? Egyáltalán: milyen állami szerepvállalási modellek jelenhetnek meg?
Úgy vélem, az államoknak valóban van e téren feladata, és ezt fel is ismerték. A meglévő munkaerő-kapacitásokat ugyanis védeni kell: azért kell megsegíteni a gazdaságot, hogy majd ha helyreállnak a folyamatok, legyen bevethető munkaerő. Nagyon fontos a belső vállalati működés ismerete, az informális humán tőke megőrzése. Hiszen az elbocsátások, majd pedig az új munkatársak felvétele és betanítása is költséges. Fontos, hogy az állam különböző programjai révén támogassa a munkaerőtartalékolást.
Az egyes államok munkaerőpiacainak összefonódása révén sok környező országban a külföldi dolgozókat sújtotta inkább a recesszió – mondjuk például az olaszok nyilván a román munkaerőtől váltak meg leghamarabb. Milyen hosszú távú hazai hatásokkal lehet számolni, és várható-e belátható időn belül visszarendeződés?
Amikor a járványügyi korlátozások tavasszal életbe léptek, az a külföldi munkavállalást jócskán megnehezítette. Magyar szempontból ezt azt jelentette, hogy ugyan sokan nem tudtak kiutazva munkát vállalni, de a korábban itt dolgozó külföldiek kiesésével eközben lehetőségek, álláshelyek nyíltak meg. Fontos elem, hogy a hazai munkaerőpiac mérete az elmúlt években zsugorodott. Egyrészt amiatt, hogy mind többen vállaltak munkát külföldön, másrészt demográfiai okok miatt is: a 20-65 év közöttiek száma csökken, szűkösebbé válik a kínálat. Ennek fényében az jó hír is lehet, hogy az eddig külföldön munkát vállalók hazatérnek. A napokban jelent meg a KSH Demográfiai Évkönyve, amely azt mutatta, hogy az uniós csatlakozás óta eltelt időszakban első alkalommal tavaly, azaz 2019-ben volt fordult meg az a trend, hogy nő a külföldön munkát vállaló magyarok száma. Tavaly a mérleg pozitív volt, azaz többen jöttek vissza, mint ahányan elmentek.
Milyen tényezőknek tudható ez be?
Egyfelől dinamikusabb lett a béremelkedés Magyarországon, és a régióban is, azaz mind többen találják meg itthon is a számításukat…
Itt álljunk is meg egy pillanatra. Regionális béremelkedési trendet említett. Mi áll e mögött?
Egyrészt volt, van egy induló bérkülönbség a nyugati országokhoz viszonyítva. Másrészt a munkaerőpiaci folyamatok is ezt támogatták: itthon az elmúlt 10 év alatt több, mint 800 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma. 2010 tavaszán körülbelül 3,7 millióval érte el a mélypontot, ezt a számot sikerült 4,5 millió fölé feltornászni. Kedvezőek a munkanélküliségi statisztikák – elsősorban itt a járvány előtti helyzetre gondolok, bár az augusztusi mutatókat nézve is azt látszik, hogy uniós összevetésben a negyedik legjobb értéket Magyarország produkálta. Ez azt jelenti, hogy már nincsenek tömegével szabad munkáskezek, ez szintén a bérek növelésének irányába hat.
A kínálat tehát zsugorodott. És a kereslet?
Az pedig nőtt. A beruházások impozáns méreteket öltöttek: Magyarországon az elmúlt időszakokban minden száz megtermelt forintból több, mint 25-öt beruházásokra költöttek a vállalatok, ez új munkahelyeket is jelentett. Emellett az állami ösztönzők – például a munkáltatói adóterhek csökkentése – is abba az irányba hatottak, hogy érdemes legyen munkát vállalni. A 2016 novemberében megkötött bér- és adómegállapodásokat említeném: a kormány, a munkáltatók és a munkavállalók érdekképviseleteinek megállapodása egyfelől garantált egy magas bérdinamikát, másfelől szociális hozzájárulási adó csökkentése révén mérsékelte a béremelés költségeit a munkáltatók számára. Harmadik elemként a társasági adó is csökkent, ezáltal vonzóvá téve Magyarországot beruházási szempontból, és ez megint csak fejlesztéseket, új munkahelyeket teremt.
A konferencia egyik blokkjának címe: mire használták a holtidőt a cégek termelékenység, továbbképzés, digitalizáció, távoktatás szempontjából? Mi derült ki, mitől függ, hogy mennyire vírusválság-álló egy-egy vállalat?
Ez egy kicsit olyan, mint a biológia: a cégek evolúciója is úgy működik, hogy azok tudnak túlélni, akik képesek alkalmazkodni. Erre példa lehet az az étterem, amelyik meg tudta szervezni, hogy ételkiszállítást tudjon biztosítani, vagy az a kereskedő, aki internetes értékesítési lehetőségeit fejlesztette – számos olyan példát látni, amellyel növelhető a túlélés esélye. Át kell gondolni, hol, mely vállalati területen van valóban szükség személyes jelenlétre, mekkora közös teret érdemes fenntartani, bérelni. Látható, hogy kevesebbet költünk tartós fogyasztási cikkekre, ez világszerte így van. Mit lehet tenni a nyereségesség érdekében alacsony kereslet mellett? A válasz lehet például az automatizáció, vagyis az, ha újabb gépekbe, gyártósorokba, robotizációs megoldásokba invesztálnak a vállalatok.
