A Columbia Egyetemen működő Antiszemitizmus Elleni Munkacsoport (Task Force On Antisemitism) mintegy 70 oldalas jelentése 2025 decemberében jelent meg. A jelentés a 2023. október 7-i támadásokat követően vizsgálta az antiszemitizmus alakulását, illetve annak okait az egyetemen. Az egyik legmegdöbbentőbb megállapítás, ami az egyébként az egyetem alkalmazottjaiból álló munkacsoport jelentésében kiolvasható a következő: a közel-keleti történelem, politika és politikai gazdaságtan területén nincsen olyan teljes munkaidős egyetemi oktató, aki nem kifejezetten „anticionista”.
Az amerikai egyetemeken 2023. október 7. napja után – folyamatos jelleggel –, elsősorban az elit, úgynevezett Ivy League (Borostyán Liga) egyetemeken országszerte demonstrációhullám söpört végig. Ezek célja hivatalosan a Gázai övezetben megvalósuló izraeli katonai műveletek elleni tiltakozás volt – gyakorlatilag pedig sokkal inkább a Hamász narratívájának támogatása. A demonstrációk egyik megnyilvánulási formája volt az úgynevezett „encampment”, amikor a tüntetők jogellenesen „megszállták” az egyetemek egyes épületeit, tereit (éppen a Columbia Egyetemen az egyik képviselőjük mindezek dacára követelte, hogy az egyetem a körülmények ellenére lássa el a tüntetőket még élelemmel is), illetve többször torkolltak a megmozdulások erőszakba is. A demonstrációkkal (amelyek sokszor maguk is erősen antiszemita jellegűek voltak) egyidejűleg az antiszemitizmus, az antiszemita incidensek száma is érzékelhetően nőni kezdett, azonban az egyetemek igyekztek ezt a tényt elhallgatni, relativizálni, bagatellizálni. Mindazonáltal – elsősorban külső és kormányzati nyomásra – végül úgynevezett „Task Force”-ok (munkacsoportok) alakultak a jelenség kivizsgálására.
Az intézményi válaszok közül a Columbia Egyetem Antiszemitizmus Elleni Munkacsoportja (2023–2025) az egyik legátfogóbb, egyetem által kezdeményezett kutatásként emelkedik ki. Az érdekképviseleti jelentésekkel vagy újságírói vizsgálatokkal szemben a munkacsoport nagymintás kérdőíves adatfelvételt, szakpolitikai elemzést és kvalitatív tanúvallomásokat egyesített annak érdekében, hogy feltárja az antiszemitizmus jelenségét egy elit amerikai felsőoktatási intézményben.
A jelentés többek között az alábbiakat tartalmazza:
„A Columbia Egyetemen akadémiai szabadságjogok legkirívóbb megsértése a közelmúltban akkor történt, amikor egy csoport diáktüntető belépett egy izraeli vendégprofesszor által tartott, folyamatban lévő órára – amely korlátozott számú olyan diák számára volt elérhető, akik nem csak anticionista szemszögből akarták a Közel-Keletet tanulmányozni –, és megpróbálták megakadályozni annak megtartását. Az órán részt vevő diákok arról számoltak be, hogy a diáktüntetők látszólag pontosan azért vették célba az órát, mert az a cionizmus tanulmányozásáról, nem pedig annak elítéléséről szólt; valamint a tanár származása okán. Ahogy az oktató megjegyezte: „zsidó diákjaim számára – és érdemes megjegyezni, hogy nem minden diák zsidó az osztályban – ez a behatolás, és az általa szimbolizált egyetemi tiltakozási hullám aláásta az otthonérzetüket az Egyesült Államokban. Maga az a tény, hogy valaki fenyegetni vagy zaklatni mer egy zsidó diákot pusztán azért, amit Izrael tesz, alapvetően veszélyezteti a jövőbeli létezésüket az országukban – és nem más, mint egy antiszemita cselekedet, amelynek következményei vannak minden zsidóra nézve.”
„Sajnos nyugtalanító helyzetekről is értesültünk, amelyekben egy oktató zsidó és izraeli hallgatókat személyesen tett bűnbakká Izraelhez fűződő valós vagy vélt kapcsolataik miatt. Ez a gyakorlat sérti az Oktatási Minisztérium iránymutatásait. Elképzelhetetlen, hogy bármilyen körülmények között helyénvaló lenne, ha egy tanár egy óra keretében „felelősségre vonna” egy hallgatót egy olyan csoport feltételezett visszaéléseiért, amelyhez a tanár szerint a hallgató tartozik. Ennek ellenére azt hallottuk, hogy egy izraeli hallgatónak azt mondták: „Biztos sokat tud a telepes gyarmatosításról. Mit gondol erről?” Egy másik hallgatót – aki az Izraeli Védelmi Erők (IDF) veteránja volt, akárcsak a Columbia izraeli hallgatóinak túlnyomó többsége (Izraelben a legtöbb állampolgár számára kötelező a katonai szolgálat) – megszállónak nevezték. Ezek az események még október 7-e előtt történtek. Egy IDF-ben szolgált izraeli hallgató részt vett egy órán, amelynek keretében a konfliktusról is szó esett. A hallgató elmondása szerint, amikor az IDF került szóba, azt gyilkosok hadseregeként mutatták be. Az oktató az óra során a hallgatóra mutatott (a csoport előtt), és azt mondta, hogy mivel harcoló beosztásban szolgált az IDF-ben, ezért őt is a gyilkosok egyikének kell tekinteni.
Egy másik – zsidó, de nem izraeli – hallgató arról számolt be, hogy azt mondták neki: „Micsoda szégyen, hogy a ti népetek túlélte, csak azért, hogy tömeges népirtást kövessen el.” Egy további hallgató, aki e-mailben kifogásolta egy oktatónál a közel-keleti konfliktus tárgyalásának módját, a következő órán azt tapasztalta, hogy az általa magánjellegűnek tekintett levelét az oktató az engedélye nélkül felolvasta az osztály előtt, majd soronként reagált rá a többi hallgató jelenlétében. Arról is hallottunk, hogy egyes hallgatók úgy érezték, kénytelenek elkerülni zsidó vagy izraeli identitásuk felvállalását az órákon, hogy elkerüljék a bűnbakká tétel lehetőségét.”
Mindazonáltal a jelentés legmegdöbbentőbb megállapítása az, miszerint egyetlen olyan teljes munkaidős oktatója sincsen az egyetemnek, aki a közel-keleti történelmet, politikát és politikai gazdaságtant ne anticionista nézőpontból oktatná.
Habár a Columbia Egyetemen korábban is voltak antiszemita botrányok (elég csak a Columbia Unbecoming című dokumentumfilmre és Joseph Massad személyére gondolni), azonban ez a fajta egyoldalúság egészen érthetetlennek hathat egyrészt éppen a korábbi botrányok, másrészt pedig csupán azon okból kifolyólag is, hogy a világ egyik legjobb (amerikai) egyeteméről van szó. Éppen ezért felmerül a kérdés, hogy vajon mi állhat ezen jelenség mögött, azaz mivel magyarázható, hogy egy ilyen neves amerikai intézményben (és az Ivy League egyetemeken általában) az uralkodó „tudományos” narratíva Izrael Állam (amely egyébként az USA egyik legjelentősebb közel-keleti szövetségese, illetve a térség egyetlen nyugati típusú demokráciája) létezéshez való jogának tagadása? Amellett, hogy a kérdés nyilvánvalóan összetett – szerepet játszik benne az egyetemekre per definitionem jellemző kritikai gondolkodás, pluralizmus és szólásszabadság (ami azonban nem szabadna, hogy egy kormányzat / kormányzati intézkedések kritikájából egy állam létjogosultságának megkérdőjelezésébe váltson át), az amerikai egyetemeken sokszor szélsőségesen és indokolatlanul kiterjesztő módon alkalmazott dekolonizációs elméletek, az Izraellel kapcsolatos globálisan ismert viták, valamint a hallgatók által egyre nagyobb számban vallott radikális baloldali ideológiák – fontos hangsúlyozni a külföldi, elsősorban Katarból érkező finanszírozás szerepét is. Az USA oktatási minisztériuma szerint ugyanis ez a nagyjából 3 millió fős ország volt a legjelentősebb külföldi donor az amerikai felsőoktatásban: összesen 6.6 milliárd dollárban nyújtott adományokat – és ez csak a szabályosan lejelentett és egyáltalán lejelentendő adományok összege, becslések szerint a tényleges juttatás ennek az összegnek a kétszerese lehetett. Habár országos összehasonlításban a Columbia relatíve kevesebb ilyen forrást kapott (a legnagyobb haszonélvezők a Cornell University 2.3 milliárd dollárral, a Carnegie Mellon University 1 milliárd dollárral, a Texas A&M University 992.8 millió dollárral és a Georgetown University 971.1 millió dollárral voltak), azonban a támogatás mértéke így is dollármilliókban volt mérhető.
Az USA oktatási minisztériumának adatbázisán túl a The Institute For The Study Of Global Antisemitism & Policy (ISGAP) jelentése megállapította, hogy Katar mintegy 20 milliárd dollárt juttatott amerikai iskoláknak és egyetemeknek az elmúlt öt évtized során, egy összehangolt, százéves projekt részeként, amelynek célja a Muszlim Testvériség (amely szervezetet vagy annak egyes ágait Egyiptom, Bahrein, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Oroszország, Ausztria és Argentína mellett az USA is terrorszervezetként tart nyilván) ideológiáinak beágyazása az Egyesült Államokba. A jelentés (amelyet kongresszusi képviselőknek is bemutattak) dokumentálja, hogy a Muszlim Testvériséghez köthető csoportok az elmúlt ötven év során hogyan próbálták meg beépíteni magukat az amerikai akadémiai világba, a civil társadalomba és kormányzati ügynökségekbe. A jelentés ezt a folyamatot „civilizációs dzsihádnak” nevezi.
Nem meglepő, hogy ezek után – jogosan – felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint a katari finanszírozás mértéke jogos kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a külföldi adományozók befolyásolhatják-e – akár közvetve is – a közel-keleti tanulmányok programjait, az oktatók felvételét, végső soron pedig a hallgatók számára átadott ismereteket. Ezen jogos kérdéseket pedig az elmúlt nagyjából két év eseményei, illetve a Columbia vonatkozásában készült belső vizsgálati eredmények bizonyos mértékig már meg is válaszolták.
Felhasznált irodalom
Task Force on Antisemitism. (2025.12.). The classroom experience at Columbia: Protecting the academic freedom of faculty and students. Columbia University.
Tress, L. (2025.12.10). Jewish students singled out, scapegoated: Columbia releases final antisemitism report.
Romano, J. (2024.03.06.) How much does Qatar donate to American universities?
Walker, C. (2026.01.08). U.S. Education Department’s new database reveals Qatar ranks top foreign funder of American universities.
Institute for the Study of Global Antisemitism and Policy (ISGAP). (2024). Columbia University From The Classroom To Campus Politics – The Normalization Of Antisemitism, Anti-Democratic Politics, Marginalization And Intimidation.
Institute for the Study of Global Antisemitism and Policy (ISGAP). (2025). The Muslim Brotherhood’s Strategic Entryism Into The United States: A Systemic Analysis
Nyitókép forrása: thenews2.com / depositphotos.com
