Amikor a világ vezetői egy temetésen találkoznak
A pápai temetések az elmúlt évszázadban fokozatosan a nemzetközi diplomácia sajátos színtereivé váltak. Ezeken az eseményeken a résztvevő delegációk összetétele, a protokoll részletei és a nyilvános nyilatkozatok együttesen a Szentszék külpolitikai pozíciójának pillanatfelvételét adják.
A jelenség nem újkeletű: már a középkorban megfigyelhetők voltak a pápai temetések geopolitikai vonatkozásai, de a modern értelemben vett diplomáciai jelentőségük a 20. század második felében alakult ki. A II. vatikáni zsinat (1962-1965) után különösen felértékelődtek ezek az alkalmak, amikor a katolikus egyház megváltozott világhoz való viszonyulása új dimenziókat nyitott a nemzetközi kapcsolatokban.
Miért fontosak a pápai temetések a világpolitikában?
A pápa halála mindig különleges pillanat a világtörténelemben. Ilyenkor nemcsak a katolikusok gyászolnak, hanem a nemzetközi politika szereplői is mérleget vonnak: mit jelentett az egyház az ő országuk számára? Milyen kapcsolatokat épített ki a vallási szereplőkkel? És ami talán a legfontosabb: mit várhatnak az utódjától a globális és a regionális biztonság szempontjából?
A pápai temetés a Szentszék külpolitikájának a mérlege is. Koncentráltan mutatja meg, hogy az elhunyt pápa milyen eredményeket ért el, kivel alakított ki jó kapcsolatokat, és hol voltak a feszültségek. A delegációk összetétele pedig árulkodik a Szentszék pozíciójáról.
A hidegháború árnyékában
A XX. század második felében a pápai temetések igazi geopolitikai csatatérré váltak. XII. Pius pápa (1939–1958) temetésén például a keleti blokk országai demonstratívan távol maradtak, mert a pápa egyértelműen a Nyugat oldalán állt. Ezzel szemben XXIII. János pápa (1958–1963) temetésére már elmentek a szovjet és a keleti európai országok delegáció is. A pápa ugyanis megnyitotta a tárgyalásokat a kommunista országokkal. A keleti blokknak pedig érdeke volt, hogy fenntartsák a párbeszédet az új pápával és ennek jó kifejezése volt a temetésen való részvétel. VI. Pál pápa (1963–1978) búcsúztatóján szintén ott voltak a keleti blokk országai. Gyászüzeneteket küldtek, amelyekben a pápát „a béke emberének” nevezték. A szándék továbbra is a keleti politikai folytatása iránti igény kifejezése volt. II. János Pál temetésén a kelet európai országok jelentős része már a NATO és az EU tagjaként vett részt. Ez nemcsak a régióban beállt változásokat, hanem a Szentestékhez való újszerű viszonyt is jelképezte.
Az amerikai kapcsolat fejlődése
Az Egyesült Államok és a Vatikán kapcsolata szintén jól nyomon követhető a temetéseken keresztül. 1867-ben az USA megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a Szentszékkel, és csak a második világháború után kezdődött el a közeledés. XII. Pius temetésére Eisenhower elnök még csak a külügyminisztert küldte. XXIII. János búcsúztatóján már az alelnök képviselte Amerikát. VI. Pál temetésén pedig a first lady volt jelen, amely diplomáciai precedensnek számított. A csúcspontot II. János Pál pápa (1978-2005) temetése jelentette: először vett részt amerikai elnök egy pápai temetésen. George W. Bush mellett ott volt elődje, George H.W. Bush, valamint Bill Clinton és Condoleezza Rice külügyminiszter is. Ez a pártokon átívelő delegáció egyértelműen jelezte: Amerika elismeri a pápa globális erkölcsi súlyát.
A „globális dél” felfedezése
A XX. század második felétől kezdve egyre több afrikai, ázsiai és latin-amerikai ország vezetője jelent meg a pápai temetéseken. Ez nem véletlen: ezek az országok felismerték, hogy a Vatikán fontos szövetséges lehet számukra.
VI. Pál pápa temetésén például ott volt Kenneth Kaunda zambiai elnök, aki az apartheid elleni küzdelemben látta szövetségesét a pápában. II. János Pál búcsúztatóján pedig Thabo Mbeki dél-afrikai elnök jelenléte nyílt kifejezése volt az emberi jogok melletti elköteleződésnek. Ugyanis mind ő, mind elődje, Nelson Mandela élvezte a pápa támogatását az apartheid rendszerrel szemben.
Ferenc pápa temetése egyenesen a „globális dél csúcstalálkozójának” nevezték. Angola, Nigéria, a Közép-afrikai Köztársaság és számos más ország küldte el legmagasabb szintű képviselőit, jelezve, hogy számítanak az egyház támogatására a szegénység, a konfliktusok és más kihívások kezelésében.
Nemzetközi szervezetek a diplomáciai színpadon
A pápai temetések a Szentszék multilaterális kapcsolatait is tükrözik. Az első világháború után a Vatikán kezdetben szkeptikus volt a nemzetközi szervezetekkel szemben. Ez fokozatosan változott meg. XII. Pius temetésén már megjelentek az ENSZ, az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO), az EurAtom és az Európai Gazdasági Közösség képviselői. Ez finom jelzés volt a közös értékazonosságra a béke és társadalmi igazságosság terén.
VI. Pál volt az első pápa, aki személyesen felszólalt az ENSZ közgyűlésén, ahol a szervezetet „az emberiséget a béke útjára nevelő iskolaként” írta le. Temetésén a nemzetközi szervezetek képviselői már meghatározó számban vettek részt.
II. János Pál búcsúztatóján a nemzetközi szervezetek kiemelkedő számban és minőségben képviselték magukat: az ENSZ és UNESCO mellett ott volt az Európai Unió, az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az Európa Tanács, a NATO, az Afrikai Unió és számos kisebb globális szervezet képviselője. Ez a pápa történelmi szerepét és a Szentszék multilaterális kapcsolatainak súlyát egyaránt tükrözte.
Ferenc pápa temetésén António Guterres ENSZ-főtitkár nyilatkozata jól összefoglalta a nemzetközi szervezetek álláspontját: a pápát „a béke, az emberi méltóság és a társadalmi igazságosság szószólójának” nevezte. Az Európai Bizottság képviselői külön kiemelték a pápa klímaváltozás, migráció és nukleáris leszerelés terén tett erőfeszítéseit.
Érdekes, hogy Ferenc pápa temetésére sem a NATO, sem az Afrikai Unió nem küldött hivatalos képviselőt, bár utóbbi szervezet nyilatkozatot adott ki a pápa halála kapcsán. A képviselet hiánya részben a pápa NATO-val szembeni kritikusabb álláspontjának, részben pedig az afrikai országok egyéni képviseletének volt köszönhető.
Felekezet- és vallásközi párbeszéd a temetésen
II. vatikáni zsinat (1962–1965) után a pápai temetések ökumenikus és vallásközi eseményekké is váltak. Ez a változás fokozatosan ment végbe: míg XXIII. János temetésén még csak a legjelentősebb zsidó szervezetek (Zsidó Világkongresszus, B’nai B’rith) képviselői jelentek meg, addig II. János Pál búcsúztatóján már a világ minden tájáról érkeztek vallási vezetők.
A zsidó-keresztény kapcsolatok terén különösen jelentős volt II. János Pál szerepe. A pápa elismerte a keresztények felelősségét a holokauszt kapcsán, ellátogatott Auschwitzba és a római zsinagógába, valamint legmagasabb szintre emelte Izraellel a diplomáciai kapcsolatokat. Temetésén a Zsidó Világkongresszus képviselői mellett az American Jewish Committee és más jelentős zsidó szervezetek delegációi is részt vettek.
A muszlim világból különösen érdekes volt, amikor Mohammad Khatami iráni elnök, Bashar al-Assad szíriai elnök, Hamid Karzai afganisztáni elnök és II. Abdullah jordán király is megjelent II. János Pál búcsúztatóján. A média meg is örökítette, amikor a szíriai és az izraeli elnök kezet fogott – bár ez inkább protokolláris gesztus volt, mint valódi diplomáciai áttörés. A kairói Al-Azhar egyetem, a szunnita iszlám egyik legfontosabb központja szintén delegációt küldött, jelezve a pápa iránti tiszteletet.
Az ortodox egyházak képviselete szintén sokat elárult a kapcsolatok állapotáról. Míg a konstantinápolyi pátriárka, Bartholomaiosz személyesen vett részt II. János Pál és Ferenc pápa temetésén is, addig az orosz ortodox egyház következetesen csak metropolitai szinten képviseltette magát – ez finom jelzés volt a kapcsolatok korlátairól.
Az anglikán egyház esetében történelmi jelentőségű volt, hogy II. János Pál temetésén Károly herceg (a jelenlegi III. Károly király), Ferenc pápa búcsúztatóján pedig Vilmos herceg képviselte a brit királyi családot. Ez azért különleges, mert a reformáció óta évszázadokig elképzelhetetlen lett volna, hogy a brit uralkodó családtagja részt vegyen egy pápa temetésén.
Az Egyházak Világtanácsának (WCC) részvétele szintén jól mutatja az ökumenizmus fejlődését. Míg XXIII. János temetésén a szervezet még nem vett részt (csak részvétnyilvánító táviratot küldtek), addig VI. Pál búcsúztatóján már hivatalos delegáció érkezett Genfből.
II. János Pál temetésén Samuel Kobia főtitkár vezette a WCC delegációját, Ferenc pápa esetében pedig magas rangú küldöttség érkezett, amely külön kiemelte a pápa béke és humán biztonság érdekében tett lépéseit.
Ezek a vallásközi és ökumenikus gesztusok nemcsak szimbolikus jelentőségűek, hanem gyakorlati együttműködésekről, közös nyilatkozatokról: a békéről, a környezetvédelemről és a társadalmi igazságosságról árulkodnak.
A pápai temetések így valóban a „világvallások és a felekezetek csúcstalálkozóivá” váltak, ahol nemcsak a gyász, hanem a jövőbeli együttműködés alapjai is megfogalmazódnak.
Akik nem mennek el
Legalább annyira beszédes, amikor egy ország vagy szervezet nem vagy alacsony szinte vesz részt egy pápai temetésen. Kína például következetesen bojkottálja ezeket az eseményeket, így tiltakozik a Vatikán és Tajvan közötti diplomáciai kapcsolatok ellen. Ferenc pápa temetésén Vlagyimir Putyin orosz elnök sem jelent meg – hanem a kulturális minisztert küldte.
Izrael képviselete is rámutat a kapcsolatok állapotára: míg II. János Pál temetésén Moshe Katsav elnök és Silvan Shalom külügyminiszter is ott volt, addig Ferenc pápa búcsúztatóján csak Yaron Sideman nagykövet képviselte az országot. Ez Ferenc pápa gázai konfliktussal kapcsolatos kritikus álláspontjának volt köszönhető – a pápa többször elítélte az izraeli katonai műveleteket és kritizálta az izraeli politikát.
Ezzel éles kontrasztot alkotott az arab és muszlim országok magas szintű képviselete Ferenc pápa temetésén. Törökország, Jordánia, Libanon, Irak és Irán is magas rangú delegációkat küldött, míg a Palesztin Hatóság képviselői szintén prominens helyet kaptak a szertartáson. Recep Tayyip Erdoğan török elnök az alkalmat arra használta fel, hogy elismerje a pápa palesztinokért tett törekvéseit.
Az Al-Azhar egyetem nagyimámja egyenesen „a muszlimok igazi barátjának” nevezte a pápát.
Ez a helyzet jól mutatja, hogy a Szentszék számára a Közel-Kelet az egyik legösszetettebb kérdés esz a jövőben is, hiszen a diplomáciai, biztonsági és vallásközi komplexitás miatt valóban nehéz helyzetben van az egyház.
Mit tanulhatunk ebből?
A pápai temetések története azt mutatja, hogy a vallás és a politika között sokkal szorosabb kapcsolat van, mint azt sokan gondolnák. A Vatikán ugyan kis állam, de erkölcsi tekintélye és diplomáciai hálózata révén globális szereplő.
Ezek a temetések egyben tükröt tartanak a világpolitika elé: megmutatják, hogy kik keresik a pápa erkölcsi támogatását, kik akarnak legitimációt szerezni a jelenlétükkel, és kik próbálják saját politikai céljaikat szolgálni az esemény keretei között.
A temetés alkalmat ad arra is, hogy megfigyeljük: hogyan változott a Szentszék külpolitikája az adott pápaság alatt, kik az új geopolitikai szereplők, és milyen kapcsolatban állnak az egyházzal. A pápa temetése mindig több, mint szertartás. Geopolitikai mérleg és térkép a jövő felé.
Nyitókép forrása: blues_brother / Wikimedia.org
