Antropocentrikus és ökocentrikus nemzetközi jogi szabályozás a természeti környezet védelmére fegyveres konfliktusok esetén
A blogbejegyzés célja a nemzetközi jogi szabályozás szempontjainak vizsgálata a környezet védelmére fegyveres konfliktusok esetén. A szerző a nemzetközi jogi szabályozást a nemzetközi jogi dokumentumok, valamint a szakirodalmi források elemzése alapján vizsgálta. Blogbejegyzésében a természeti környezetet védő nemzetközi egyezményekből három különböző kategóriát alakított ki. Először is létezik a „természeti környezet” kifejezett és hallgatólagos védelme a fegyveres összeütközésekkel kapcsolatban. Másodszor, létezik a környezet védelme és a környezettel szembeni védelem. Harmadszor, a védelem lehet emberközpontú vagy ökocentrikus attól függően, hogy a környezetet annak saját értéke miatt vagy a polgári lakosság túléléséhez való viszonya miatt védik. Az írás eredményei hozzájárulhatnak a környezetvédelem erősítéséhez fegyveres konfliktusok esetén.
A fegyveres konfliktusok a környezetre is pusztító hatással vannak. A környezetet fegyverként, fedezékként vagy más eszközként használják a harcoló felek és lakosságuk ellen. Az ellenségeskedés során a környezetet szándékosan, gondatlanságból mellékhatásként és járulékos károk formájában is károsítják.
A vietnami háborúban az Agent Orange nevű gyomirtó szer használata széles körű erdőirtást és talaj- és vízszennyezést okozott.[1],[2] Az Öbölháborúban az olajmezők felgyújtása hatalmas mennyiségű füstöt és kormot bocsátott a légkörbe, ami légzési problémákat okozott és megzavarta az időjárást.[3] Az iraki háborúban a szegényített uránnal töltött lőszerek használata széles körű talaj- és vízszennyezést okozott.[4] A szíriai polgárháborúban az erdőirtás, a talajerózió és a szennyezés széles körű környezeti károkat okozott. A jemeni polgárháború a mezőgazdasági területek pusztulásához, erdőirtáshoz és környezetszennyezéshez vezetett.[5] Az orosz–ukrán háborúban a víztározók megrongálása jelentős környezeti katasztrófákat okozott. Az ilyen jellegű támadások következményei a tényleges fegyveres összeütközésen túl is fennmaradnak, néha évtizedekig is eltartanak, ezért a természeti környezet védelmének közjogi szabályozása nélkülözhetetlen.
A legfontosabb szabályzó kétségtelenül az 1949. augusztus 12-én kötött Genfi Egyezményeket kiegészítő I. Jegyzőkönyv, a nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelméről I. Kiegészítő Jegyzőkönyv.[6] Az I. Kiegészítő Jegyzőkönyv 35. cikk (3) bekezdésének és az 55. cikk (1) bekezdésének megfogalmazása kifejezetten utal a „természeti környezetre”. Rendelkezik annak jogi védelméről a fegyveres összeütközések és a fegyverek, valamint harceljárások korlátozása során a következőképpen: „Tilos olyan hadviselési módokat, vagy eszközöket alkalmazni, amelyek célzatosan vagy valószínűen nagyarányú, hosszan tartó és súlyos károkat okozhatnak a természeti környezetben.” 55. cikk sokkal részletesebben fogalmaz: „1. A hadviselés során gondoskodni kell a természeti környezetnek nagyarányú, hosszan tartó és súlyos károsodástól való megvédéséről. E védelem körébe tartozik az olyan hadviselési módok és eszközök alkalmazásának tilalma, amelyek célzatosan, vagy valószínűen ilyen károkat okoznak a természeti környezetben, és ezzel veszélyeztetik a lakosság egészségét, vagy életbenmaradását. 2. Tilos a természeti környezet ellen megtorló támadást intézni.”
A védelem tehát kettős: egyes rendelkezések kifejezetten a „természeti környezettel” foglalkoznak, nevezetesen az I. Kiegészítő Jegyzőkönyv 35. § (3) bekezdése és 55. cikkének (1) bekezdése, vagy a környezetet tágabb értelemben, mint az ENMOD-egyezmény (lásd lentebb). Megint más rendelkezések implicit módon védik a környezetet, többek között mint polgári felhasználású tárgyat vagy mint tulajdont. E rendelkezések némelyike a „természeti környezetet” önmagáért, mint például az I. Kiegészítő Jegyzőkönyv 35. § (3) bekezdése, míg mások a polgári lakosság túlélésének biztosítása érdekében védik a környezetet. Ilyen az I. Kiegészítő Jegyzőkönyv 55. cikkének (1) bekezdése, amely kifejezetten ezt mondja ki, vagy az I. Kiegészítő Jegyzőkönyv 52. cikke, 54. cikkének (2) bekezdése, 56. és 57. cikke, amelyek csak közvetve teszik ezt. A hallgatólagos védelem általában csak a környezet olyan összetevőire terjed ki, mint az élelmiszerek, a mezőgazdasági területek vagy a gátak. Az 1899/1907-es Hágai Egyezmények implicit módon védi a környezetet a polgári tárgyakra és tulajdonra vonatkozó rendelkezések alapján még a megszállt területeken is, valamint a mérgezés és a fosztogatás tilalma alapján. A mérgezés tilalma a civileket védi a környezettől, például a szennyezett víztől vagy a szennyezett talajtól, ami csak közvetve, mellékhatásként eredményezi a környezet védelmét.
Az ENMOD-egyezmény (Environmental Modification Convention) alatt a hazánkban törvényerejű rendelettel kihirdetett (1978. évi 29. törvényerejű rendelet a környezetmódosító eljárások katonai vagy bármely más ellenséges szándékú alkalmazásának eltiltásáról szóló, az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének XXXI. ülésszakán, az 1976. évi december hó 10. napján elfogadott egyezmény kihirdetéséről), és a környezetmódosító eljárások katonai vagy bármely más ellenséges szándékú alkalmazásának eltiltásáról szóló, az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének XXXI. ülésszakán, az 1976. évi december hó 10. napján elfogadott egyezményt értem.
Ez az egyezmény az I. Kiegészítő Jegyzőkönyvet megelőző, az ellenségeskedések lefolytatását szabályozó megállapodásnak tekinthető, amelynek alapgondolata, hogy tilos a környezet megrongálása és magát a környezetet fegyverré változtatni. Hangsúlyozni kívánom, hogy ENMOD-egyezmény csak a környezetre utal, és nem használja az I. Kiegészítő Jegyzőkönyv által használt „természeti környezet” jelzős szerkezetet. Az államok az ENMOD-egyezményt csak néhány hónappal az I. Kiegészítő Jegyzőkönyv előtt írták alá: az ENMOD-egyezményt 1976. december 10-én, az I. Kiegészítő Jegyzőkönyvet 1977. június 8-án fogadták el. Az egyezményt 48 állam írta alá és az aláírók közül 16 nem ratifikálta. Magyarország 1977. május 18-án csatlakozott az egyezményhez (írta alá) és 1978. április 19-én ratifikálta. Az egyezménynek 2024-ben 78 részes állama van.[7]
Az ENMOD-egyezmény a környezetmódosítási technikákkal és a fegyveres összeütközésekkel foglalkozik. Alacsonyabb küszöbértéket tartalmaz, mint amit az I. Kiegészítő Jegyzőkönyv 35. § (3) bekezdése és 55. cikkének (1) bekezdése előír. Az egyezmény alkalmazási köre tehát szélesebb, mint a Kiegészítő Jegyzőkönyv 35. § (3) bekezdése. Sajnos az ENMOD-egyezménynek feleannyi aláírója (78 ország) sincs, mint az I. Kiegészítő Jegyzőkönyvnek (174 ország). Fegyveres összeütközések során mindkettő kiegészíti egymást. Az ENMOD-egyezmény tiltja a természeti környezet fegyverré alakítását, így védi a polgári lakosságot az átalakított környezettől. Az egyezmény emberközpontú megközelítést követ, nem célja a környezet védelme. A környezetvédelem csak mellékhatása, a hangsúlyt a polgári lakosság védelmére helyezi.
A fegyveres összeütközések jogának megkülönböztetés elve és katonai szükségesség elve egy adott helyzetben konkurálhatnak egymással. A fegyveres szervezetek tagjai általában az utóbbi szempontjait tartják fontosabbaknak, amikor tilos lenne az ellenség javainak pusztítása és ezek közé a környezet is beletartozik.[8, o. 9] A gyakorlatban az ENMOD-egyezmény lehetővé teszi az olajfinomítók elleni támadásokat, ha a levegőszennyezés nem szándékos és csak véletlenül történik. A mesterséges köd használata szintén nem tartozik az ENMOD-egyezmény hatálya alá, mivel nem okoz széles körű, tartós vagy súlyos pusztítást, kárt vagy sérülést a környezetben. A környezetet érintő „kellemetlenségek”, amelyek nem okoznak pusztítást, kárt vagy sérülést, nem tiltottak.[9, o. 631]
Érdekes módon az I. Kiegészítő Jegyzőkönyv és az ENMOD-egyezmény egyaránt tartalmaz a környezet védelmére és a környezetvédelemre vonatkozó rendelkezéseket. Az utóbbi tisztán emberközpontú, az embereket védi a természeti környezet szennyezett elemeitől vagy attól, hogy a harcoló felek által fegyverré változtatott környezet károsítja meg. Az I. Kiegészítő Jegyzőkönyv és az ENMOD-egyezmény a háborús pusztítás körére, súlyosságára és tartósságára meghatározatlan és a gyakorlatban magas küszöbértéket tartalmaz, amelyet eddig egyetlen konfliktus sem ért el.
Bibliográfia
[1]„Agent Orange: History, Science, and the Politics of Uncertainty on JSTOR”. Elérés: 2024. január 2. [Online]. Elérhető itt
[2]„Agent Orange’s Long Legacy, for Vietnam and Veterans – The New York Times”. Elérés: 2024. január 2. [Online]. Elérhető itt
[3]L. Szűcs, „Tíz kevésbé közismert tény az Öbölháborúról – Honvédelem”. Elérés: 2024. január 3. [Online]. Elérhető itt
[4]„Amerika szegényített urán tartalmú fegyvert küld Ukrajnának”. Elérés: 2024. január 3. [Online]. Elérhető itt
[5]J. Hincks, „Syria’s 10-Year War Has Left a Toxic Environmental Legacy | TIME”. Elérés: 2024. január 3. [Online]. Elérhető itt
[6]B. Gajdos, „Jogi háttér”, Magyar Vöröskereszt. Elérés: 2024. január 1. [Online]. Elérhető itt
[7]Patrick, „United Nations Treaty Collection”. Elérés: 2024. január 3. [Online]. Elérhető itt
[8]Z. Csapó, „A környezet védelme fegyveres konfliktus idején – nemzetközi szokásjogi alapok”, Állam- és Jogtudomány, köt. 55, sz. 3, o. 19, 2014, [Online]. Elérhető itt
[9]Y. Dinstein, Szerk., „Measures of special protection from attack”, in The Conduct of Hostilities under the Law of International Armed Conflict, 3. kiad., Cambridge: Cambridge University Press, 2016, o. 187–229. doi: 10.1017/CBO9781316389591.008.
