RECENZIÓ – A “Cold War Monks: Buddhism and America’s Secret Strategy in Southeast Asia” („Hidegháborús szerzetesek: A buddhizmus és Amerika titkos stratégiája Délkelet-Ázsiában”) című, angol nyelven megjelent könyv Eugene Ford tollából egy alaposan kutatott 352 oldalas beszámoló a hidegháború ritkábban olvasható szempontjáról, nevezetesen a buddhizmus Amerikai Egyesült Államok (USA) felhasználásáról a külpolitika eszközeként („proxy”-jaként) Délkelet-Ázsiában.
A könyv 2017-ben jelent meg, de egyrészt történelmi fókusza miatt nem évült el, másrészt segíthet jobban megérteni a vallás soft power vagy a Peter Henne által megfogalmazott smart power jellegét. Az egyre jelentékenyebbé váló délkelet-ázsiai régió és az ott érdekeit védő USA, valamint a vele sok szempontból konfliktusban lévő Kínával való kapcsolata miatt is aktuálisan elgondolkodtató írás kerül elénk, különösen, ha a sorok között is tudunk olvasni. A vallási politikai dimenziója miatt aktuálisan az orosz–ukrán fegyveres konfliktus vallási vonásaival is számos áthallás fedezhető fel.
Cold War Monks
A könyv nyolc fejezetben időszakokra osztva mutatja be a témát. Különösen a könyv elején érződik a szerző rendkívül mély kutatómunkája az egyetlen nyugati kolonizációtól megmenekült délkelet-ázsiai állam, Thaiföld kapcsán, de a későbbi részek is tanulmányozásra érdemesek a téma kutatói számára. A szerző, Eugene B. Ford a Yale egyetemen végzett és ott oktató történész. Eredetileg ez a könyv a disszertációja, amellyel elnyerte az Arthur és Mary Wright-díjat, amelyet a Yale Egyetem Történeti Tanszék javaslata alapján ítélnek oda az Egyesült Államokon vagy Európán kívül a történelem területén végzett kiemelkedő értekezésért vagy disszertációkért.
Az USA délkelet-ázsiai regionális politikája a hidegháború időszakában sokrétű volt, az ideológiai célja azonban röviden a kommunizmus elleni harcban foglalható össze. Ennek az összetett műveletnek egyik fontos szereplője egy civil szervezet (NGO, non-governmental organization), az Ázsia Alapítvány (AF, Asia Foundation) – amint a könyvből gazdag levéltári kutatás által kiderül – kezdetben egy fedőszervezet volt, amelyet kizárólag (privát közvetítőkön keresztül) a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA, Central Intelligence Agency) finanszírozott. Később az Egyesült Államok Információs Szolgálata (USIS, United States Information Service) nyújtott pénzügyi támogatást a szervezet számára. Ez 1940-től egészen 1967-es leleplezéséig így is maradt, és a legfontosabb eszközök egyike volt az AF az USA kezében.
Az író több fontos szereplőjét emeli ki a témának, például két személyt, William Klausnert (akivel interjú is készült a témában) és Leonard Overtont, akik AF képviselői voltak, és az volt a feladatuk, hogy kapcsolatot teremtsenek a thaiföldi, laoszi és kambodzsai szerzetesi közösségek azon tagjaival, akik nyugati beállítottságúak voltak vagy legalábbis a kommunizmust ellenségesként kezelték. Az első, akit megtaláltak, a bangkoki Wat Mahathat apátja volt. Miután azonban egyre hangsúlyosabb lett nyugatcentrikus megnyilvánulásaival, karaktergyilkosság áldozata lett, így személyének jelentősége is csökkent az USA számára.
A thaiföldi két főbb buddhista hagyományvonalat is megismerhetjük, és azt, hogy ezeket milyen módon tudta felhasználni az USA saját befolyásának növelésére, érdekérvényesítésére, akár egymás ellenében is.
A kötet bemutatja a buddhizmus és az USA kapcsolatának hátterét a hidegháború idején, és azokat az értékeket, amelyeket az amerikai kormányzat a buddhizmusban látott, például a pacifizmus és a társadalmi igazságosság eszméit.
A könyv felvázolja a CIA és más amerikai hírszerző szervek által támogatott buddhista szervezeteket és vezetőket, és azt, hogy hogyan használták őket az USA külpolitikai céljaihoz. A fejezet különös hangsúlyt helyez a francia gyarmati törekvéseknek ellenálló Thich Tri Quang vietnámi szerzetesre és a buddhista felkelésre, amely befolyásolta a dél-vietnami politikai helyzetet és a háború kimenetelét.
A kötet szól a buddhista szervezetek finanszírozásáról, például a Buddhisták Világszövetsége (World Fellowship of Buddhists) amerikai kormány által történt finanszírozásáról. Kicsit segít jobban megérteni a könyv azt, hogy az a szövetség miért nem lett mégsem nagyobb befolyással az eseményekre. Olvasni emellett a buddhista egyház támogatásáról Thaiföldön és Laoszban, de például Kambodzsában és Burmában is.
Az utolsó fejezet az USA kormányzata és a buddhizmus viszonyát a hidegháború után szemlélteti, különös tekintettel a vietnámi háború utáni korszakra és az USA katonai jelenlétének csökkenésére Délkelet-Ázsiában.
A „Hidegháborús szerzetesek” érdekes és új szemszögből mutatja be az USA hidegháborús külpolitikáját és a buddhizmus mint eszköz felhasználását. Ennek feltárása azért is érdekes, mert az állam és egyház szétválasztását alapvető fontosságúnak tartó USA kínosan figyelt a részletekre (több alkalommal sikertelenül), ami a buddhizmus proxy jellegét illette a tárgyalt eseményekben. Az író sok érdekességet oszt meg a témával kapcsolatban, és egyértelműen feltárja az USA szerepét a délkelet-ázsiai országok politikai helyzetének alakításában. Egy alapos kutatás eredménye a könyv, amely különösen azoknak ajánlható, akik a hidegháború időszaka, a buddhizmus vagy Délkelet-Ázsia iránt érdeklődnek.
Ford, Eugene: Cold War Monks: Buddhism and America’s Secret Strategy in Southeast Asia. Yale University Press, 2017.
Nyitókép: Sharon Mollerus / Flickr
