A Carnuntum Régészeti Park
Tisztán emlékezem, milyen izgatott voltam, amikor először jártam az aquincumi polgárvárosban még általános iskolás diákként. Csak mesélt és mesélt az idegenvezető, én pedig ámuldozva követtem a romok között, s úgy éreztem, hogy mindez engem mindennél jobban érdekel. El kell ismernem, ha ókorról vagy múzeumokról volt szó, „kissé” kilógtam a többi tízéves közül.
De hogy viszonyul ma a digitális bennszülött diákság az ókorhoz és az ókori régészeti emlékekhez? Egyrészt hatalmas szerencsénk van, hogy a Percy Jackson-regények és az ezekből készült filmes adaptációk „tarolnak” ennél a generációnál, azaz van mire alapozni az ókori stúdiumoknál; másrészt ez a generáció a TikTok-videók világában (is) szocializálódik, azaz néhány másodperc alatt döntenek arról, hogy az adott tartalom leköti-e az érdeklődésüket vagy sem. Abban, azt hiszem, megegyezhetünk, hogy egy „sivár” régészeti park – ahol csak az idegenvezető előadásán és a diákság el-elkalandozó fantáziáján múlik a befogadás sikere – nem tudja felvenni a versenyt a Gladiátor II. (2024) film vagy az Assassin’s Creed-játékok magába szippantó képi világával, de ez érthető is.
Erre a kihívásra remek választ adott a Budapesttől bő háromórás buszozásra fekvő Carnuntum Régészeti Park. Carnuntum városa, ha úgy tetszik, a mi Aquincumunk „testvérvárosának” is tekinthető, ugyanis Pannonia provincia 106-os kettéosztása után Aquincum Alsó-Pannonia, míg Carnuntum Felső-Pannonia központja lett. Ha mi magunk vagy a diákjaink sokallanák az utazási időt, küldjük be a kirándulás csoportjába a Stanford Egyetem által fejlesztett Orbis térképes adatbázis linkjét. Ezen az oldalon néhány kattintással arról tájékozódhatunk, hogy adott évszakban és utazási eszközzel mennyi idő alatt lehetett eljutni a Római Birodalom egyik pontjáról egy másikba. Ez Aquincum és Carnuntum esetében gyalog hat és fél, lóháton pedig három és fél napot jelentett. Ugye, hogy nem is olyan hosszú ez a három óra?
A régészeti park különlegességét az adja, hogy a polgárváros több épületét – fürdő, villa, lakóház, műhely – többéves kutatómunka után rekonstruálták. Az is kifejezetten ötletes, hogy a pénztártól a régészeti parkba egy rövid tárlaton keresztül jutunk be, ami olyan, mintha a városba vezető úton sétálnánk. Az út mentén sírokat látunk, ahogy az ókori utazót is ez a látvány fogadta. Érdemes elgondolkozni azon, mennyi információval szolgáltak a korabeli temetkezési szokások az utazóknak arról, milyen városba is érkeznek. 20–50 cm magas faltöredékek helyett teljes épületeket látunk, járhatunk körbe és barangolhatunk be. De ez valójában csak a jéghegy csúcsa. A rekonstrukció során a legapróbb részletekre is figyeltek, így az épületek belső díszítését – pl. falfestmények – is helyreállították, berendezték a házakat, s minden tárgy megfogható, kipróbálható. Mennyire más az ókori étkezési szokásokról úgy beszélni, hogy magunk előtt látunk egy thermopoliumot, ami mindig roskadozik a különböző ételektől, ahogy a mögötte rejlő konyha is (1. kép); vagy a csatornázásról, a higiéniáról úgy, hogy épp egy római vécében állunk (2. kép). Szintén zseniális, hogy olyan apró részletekre is ügyeltek a rekonstrukció során, mint a különböző falfirkák. Mindennapos tapasztalatunk, hogy egy mai városban számos helyen graffitik borítják az üres falfelületeket. Nos, ez az ókorban sem volt másként, csak a tartalom és a forma változott az elmúlt kétezer évben. Érdekes, hogy ma graffitinak hívjuk ezeket a falra fújt ábrázolásokat, pedig ezzel a névvel az ókorban a falba karcolt / vésett szövegeket / rajzokat illették, és a festett ábrázolásokat dipintinek nevezték. Ezekre is találunk példát Carnuntumban. Egy külső falon például egy júniusi állatviadalt is felvonultató gladiátorjáték reklámját olvashatjuk (3. kép), míg a római vécében profánabb témák köszönnek vissza a falakon. Ezek a feliratok remek lehetőséget teremtenek arra, hogy a korabeli kommunikáció különböző csatornáiról, fórumairól beszélgessünk a diákokkal. Ha módunkban áll, érdemes előtte beleolvasni Rex Wallace An introduction to wall inscriptions from Pompeii and Herculaneum című könyvébe, ami valóságos kincsesbányája az ehhez hasonló feliratoknak a gladiátorjátékoktól a választási kampányokon át egészen a szerelmi civódásokig.
A parkon felül felfedezésre vár két amphitheatrum, a gladiátorok kiképző iskolája és frissen felújított múzeum! Indulás előtt mindenképp kérjük meg a csoport tagjait, hogy töltsék le a telefonjaikra a Carnuntum App-ot. A park számos pontján találhatunk QR-kódokat, amelyeket az applikációban beolvasva a polgárváros nem visszaépített területei is megelevenedhetnek a szemeink előtt. Ha tudunk, érdemes úgy készülni, hogy az applikáció támogatja a VR szemüveget is! A legújabb verzióban pedig már otthon is bebarangolhatjuk a carnuntumi utcákat, házakat, de utóbbira inkább csak hazafelé hívjuk fel a diákok figyelmét. Ha a főutcán érkeztünk a régészeti parkhoz, hazafelé mindenképp kerüljünk a város jelképének számító II. Constantius által építtetett diadalív felé. A kötelező csoportkép után, ha még bírja a csapat, azon is elgondolkozhatunk velük, ha megvan a kellő figyelem és nyitottság, akkor egy egyszerű üveglap is elegendő lehet ahhoz, hogy megelevenedjen az ókori világ (4. kép).
