RECENZIÓ – Hszi Csin-ping, a Kínai Népköztársaság első számú vezetője és főideológusa műveinek angol nyelvű kiadása tanulságos betekintést nyújthat a feltörekvő nagyhatalom politikáját meghatározó irányelvekbe.
A Kínai Népköztársaság elnöke és a Kínai Kommunista Párt főtitkára, Hszi Csin-ping 2022. május 27. és 2024. december 20. között tartott politikai beszédeinek vaskos gyűjteménye 91 szöveget tartalmaz. A kötet a Hszi beszédeiből és írásaiból összeállított, a hivatalos kínai politikai irányvonal reprezentatív gyűjteményének szánt Kína kormányzásáról (The Governance of China) című sorozat 5. kötete. Eddig a sorozat első két kötete jelent csak meg magyar fordításban, a második kötet tavaly ősszel, így a sorozat legfrissebb kötetébe való bepillantás ezekhez képest is szolgálhat még aktuálisabb tanulságokkal.
A bevezetés szerint „Hszi Csin-ping gondolkodása a kínai sajátosságú szocializmusról egy új korszak számára fontos elméleti újítás a marxizmus alapelveinek Kína realitásaival és hagyományos kultúrája legjavával való integrációjának folyamatában.” Hszi politikai gondolkodása a kínai kultúra lényegét kombinálja a kínai nemzet ethoszával, új lépést jelentve a marxizmus kínai kontextushoz és korunk szükségleteihez történő alkalmazásában, útmutatást adva „egy nagy ország felépítéséhez és a nemzeti újjászületés előmozdításához Kína modernizációján keresztül.”
A jelen írás keretei között a terjedelmes (635 számozott oldal) kötet egészének áttekintésére nincs lehetőség, így részletesebben csak a Kína elsőszámú politikai vezetője által a nemzetközi kapcsolatokról és elsősorban a Nyugathoz való viszonyulásról kifejtett gondolatokra fogok tudni kitérni.
A kínai politikai rendszer önmagát „kínai sajátosságú szocializmus”-ként határozza meg, amit a nyugati politikusok és politikatudósok többsége nem tart helytállónak, mivel ők a kínai rendszer államkapitalista jellegét hangsúlyozzák. A jelen recenzió szerzőjének nem célja az ebben a vitában való állásfoglalás, így a továbbiakban mellőzve mindenfajta ideologikus alapú bírálatot, az első kézből való megismerés szándékával, Hszi politikai gondolkodásának a kötetben közölt írások alapján rekonstruálható legfontosabb elemeit fogjuk számba venni.
A kötet a bevezetést követően 18 fejezetből áll. Főbb tematikus csomópontjai Kína nemzeti újjászületése a modernizáción keresztül, a nyitott gazdaság politikája, a technológiai fejlődés, oktatás és tehetséggondozás, a népi demokrácia, a jogállamiság kérdésköre, Kína szocialista kultúrája, a népközpontú fejlődés, a környezetvédelem, stabilitás és biztonság különös tekintettel az élelmiszerbiztonságra, egy ország két rendszer, diplomácia, az emberiség közös jövője, a pártvezetés és a párton belüli reformok. A kötet írásai ténylegesen elhangzott beszédek, így a fejezetek egyenkénti bemutatása helyett a következőkben inkább néhány elgondolkodtató megnyilatkozást emelek ki.
Hszi Csin-ping politikai gondolkodásának egyik központi eleme az ország szuverenitásának megőrzése, melyben álláspontja szerint a gazdaság játszik kulcsszerepet. Fontos szempont, hogy Kína önellátó legyen a lakosság élelmezése terén. A modernizáció nem jelentheti a stratégiai fontosságú mezőgazdaság gyengítését, nézetei szerint „erős mezőgazdaság nélkül nem létezhet erős modern állam.” (208.) Az élelmezés biztosítása az alap, e nélkül nem lehet stabil egy ország gazdasága, mindez pedig csak akkor biztosítható, ha a mezőgazdasági termelés az adott ország területén és ellenőrzése alatt folyik, és ez az egyre kiszámíthatatlanabb világgazdasági környezetben alapvető nemzetbiztonsági kérdés.
A pénzügyek terén Hszi azt vallja, hogy a pénzügyi szektor kizárólagos feladata a reálgazdaság szolgálata, ha öncélúvá válik és elszakad a reálgazdaságtól, az szükségszerűen súlyos válságokhoz vezet. A valós gazdaságot és a technológiai fejlődést kell elősegítenie, és ettől nem szabad elszakadjon egy virtuális gazdaság irányába. Hszi szerint ezért szükség van a pénzügyi szektor feletti állami kontrollra, de ezt sem szabad túlzásba vinni. Meg kell találni az egyensúlyt a nyitás és a biztonság között, ehhez megfelelő regulációkra van szükség a kockázatok csökkentése érdekében, hogy a fejlődés közben folyamatosan biztosítva legyen a stabilitás. Azonban álláspontja szerint a magánszektor is fontos szerepet játszik az ország gazdasági céljainak elérésében, ezeket is a gazdaság fontos alkotórészeinek tartja, de csak megfelelő állami kontroll mellett.
Az oktatás, minőségfejlesztés, technológia és tudományok terén Hszi szerint az eredmények gyakorlati hasznosíthatósága a legfontosabb. A kínai gazdaság nemzetközi versenyképességének biztosításához elengedhetetlennek tartja a kutatási szabadságot, a stratégiai szempontból fontos innovációt támogató vállalatoknak adókedvezményeket biztosít. Hszi szerint a kutatási irányok meghatározásában és a szükséges infrastruktúra biztosításában is önállóságra kell törekedni, hogy ne függjenek külföldi tudományos intézményektől. Odafigyel a tudományos kutatás etikai dimenzióira is, hogy megóvja a tudomány integritását a valós eredményeket nélkülöző önfényezés káros hatásaitól. Mindez nem jelenti azt, hogy Kína elzárkózna a nemzetközi tudományos együttműködéstől, sőt ellenkezőleg, egy sokkal nyitottabb és átláthatóbb, kölcsönös bizalmon alapuló globális innovációs ökoszisztémát akar szemben a jelenlegi, Hszi által unilaterálisnak és protekcionistának nevezett rendszerrel szemben, amelynek haszonélvezőit Hszi diplomatikus módon nem nevezi néven. Lényegesnek tartja a megfelelő egyensúly megtalálását a nyitás és a nemzetbiztonság szempontjainak figyelembevételével. A tudományos utánpótlás biztosításában a tehetséggondozás fontosságát emeli ki, mely mellett az iskolai nevelés erős morális, politikai és ideológiai alapjait, valamint a társadalom általános műveltségének fejlesztését tekinti prioritásnak. Célja olyan fiatal generáció kinevelése, amely stabil erkölcsi alapokon áll, intelligens, életerős és esztétikailag is érzékeny, szakképzett, és elkötelezett a „népközpontú” szocializmus ügye iránt.
Érdekes lehet megemlíteni, hogy Hszi érzékenynek mutatkozik a kutatókra nehezedő adminisztratív terhek, valamint pályázási és publikálási kényszer enyhítése iránt, hogy a kutatók valóban legfontosabb feladatuknak, a tudományos kutatásnak szentelhessék idejük nagy részét. Hszi a természeti környezet megőrzéséről való gondoskodásról sem feledkezik meg. A fenntartható fejlődés nézetei szerint az ember és a természet harmóniáján alapul, a „gyönyörű Kína” kezdeményezés keretében, melynek alapgondolata, hogy a „kristálytiszta vizek és zöldellő hegyek” („lucid waters and lush mountains”) felbecsülhetetlen értékek, melyeket meg kell őrizni a jövendő generációk számára.
A következőkben térjünk rá Hszi politikai gondolkodásnak számunkra legrelevánsabb területére, globális geopolitikai és diplomáciai elveire. A rendezett államközi kapcsolatok fenntartása és a világbéke megőrzése Hszi szerint mindig is az emberiség legfontosabb törekvései közé tartozott. Kína már 1954-ben megfogalmazta a békés együttélés öt alapelvét: 1. Az országok szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartása. 2. Az agresszióról való kölcsönös lemondás. 3. Kölcsönös be nem avatkozás egymás belső ügyeibe. 4. Egyenlőség, kölcsönösen előnyös kapcsolatok építése. 5. Békés egymás mellett élés. Mindezeket 1970-ben az ENSZ is beépítette a nemzetközi jog alapelvei közé (Nyilatkozat a nemzetközi jog alapelveiről). Hszi szerint ez lehetővé teszi az eltérő társadalmi rendszerű, ideológiájú, történelmű, kultúrájú, vallású, fejlettségi fokú és méretű országok közötti kölcsönös bizalmon, barátságon és együttműködésen alapuló kapcsolatokat. Hszi úgy véli, csak ezen alapelvek alapján oldhatók meg a történelmi és nemzetközi viták, és csak ezek által lehet győzedelmeskedni az „elavult, szűk látókörű, antagonisztikus és konfrontációs mentalitáson, mint amilyen a blokkosodás és az érdekszférák” politikája. Hszi szerint ez Ázsia, Afrika, és Latin-Amerika nagy részében a gyakorlatban működik is, csak a kollektív Nyugat értelmezi szelektív módon ezeket az alapelveket. Hszi a civilizációk közötti párbeszéd és az emberiséget alkotó civilizációk sokszínűségének megőrzése mellett foglal állást, és fontosnak tartja, hogy minden ország tartson kapcsolatot a többivel, és tanuljanak egymástól. Az ellentétek szándékos szítása egyes országok demokratikusnak, illetve autokratikusnak minősítésével csak széttöredezett világhoz és a civilizációk harcához vezethet. Kína ezzel szemben az emberiség közös értékeit akarja megőrizni a népek és kultúrák közötti párbeszéd és együttműködés előmozdításán keresztül, elítélve a kollektív Nyugat által képviselt hidegháborús mentalitást.
Hszi politikai gondolkodásának legfontosabb eleme a nemzetközi kapcsolatok terén a globális kormányzás koncepciója, mely a békés együttélés fentebb ismertetett elvein alapul. Kína álláspontja szerint az ENSZ Alapokmányában lefektetett elvek nem avultak el, sőt még fontosabbak, mint korábban. A Kína által javasolt globális kormányzás kiterjedt egyeztetésen és valódi multilateralizmuson kell alapuljon, a nemzetközi jogi szabályok megalkotásába valamennyi országnak beleszólást kell engedni, és a kompromisszumok alapján megszületett döntést minden országnak magára nézve is kötelező érvényűnek kell elfogadnia. A globális problémákat tárgyalásos úton kell megoldani, nem szabad engedni, hogy az erősebb fél rákényszerítse akaratát a gyengébbre. Hszi szerint a világ elég nagy ahhoz, hogy különböző civilizációk is tudjanak egyszerre fejlődni és megőrizni történelmi-kulturális sajátosságaikat, egyúttal tanulva egymástól, kölcsönösen megértve egymást. A Hszi-féle globális kormányzás nem egyoldalú kényszeren, hanem kölcsönös előnyökön alapuló együttműködésen és őszinteségen alapulna.
Hszi Csin-ping egybegyűjtött beszédei és írásai az ideológiai elkötelezettségtől függetlenül tartalmaznak a többpólusú világrend jelenlegi feszültségeinek fényében különösen is megfontolandó gondolatokat. Az utóbbi évtizedek tapasztalata alátámasztja Hszi gondolatait a szuverenitás biztosításához elengedhetetlen gazdasági önellátásról és a pénzügyi szektor feletti állami kontroll szükségességéről. A tömegpusztító fegyverek aktuális fejlettségi szintje az egész emberiség fennmaradásának érdekében elkerülhetetlenné teszi a nagyhatalmak közötti kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszédet, és az erőfeszítést egymás megalapozott biztonsági igényeinek figyelembevételére. A Kína által képviselt globális kormányzás elve realista alapokon nyugszik, mivel ideológiai megosztottságon felülemelkedő, kölcsönös tiszteleten és előnyökön alapuló együttműködést javasol a nyugati világ egyre nyíltabban teljes ideológiai konformitást és behódolást elváró mentalitásával szemben.
Xi Jinping: The Governance of China V, Foreign Languages Press, Beijing, 2025.
Nyitókép forrása: palinchak / depositphotos.com
