RECENZIÓ – Shlomo Cohen izraeli tudós úttörő könyvében a manipuláció filozófiai elméletének kidolgozására tett kísérletet, gondolatébresztő szempontokat vetve fel korunk egy nagyon is releváns problémája kapcsán.
A közbeszédben gyakran esik szó arról, hogy reklámok, sajtótermékek vagy akár számítógépes algoritmusok hogyan manipulálják fogyasztóikat vagy felhasználóikat. Az efféle, balsejtelmű kijelentések hallatán azonban alig-alig gondolkozunk el azon, hogy mit is értünk manipuláció alatt. Shlomo Cohen A manipuláció fogalma és etikája (The Concept and Ethics of Manipulation) című frissen megjelent kötete ebben a kérdésben kíván fogódzót nyújtani, valamint azzal kapcsolatban is felvet elgondolkodtató szempontokat, hogy a manipuláció valóban olyan káros-e, mint amilyennek első ránézésre gondoljuk.
Cohen a Tel-Avivi Ben Gurion Egyetem kötelékében folytat mindenekelőtt meggyőzéselméleti, média- és bioetikai kutatásokat, a szóban forgó kötet pedig a szerző első átfogó igényű írása. Mint az már a címéből is sejthető, a monográfia két fő részből áll: az első során a manipuláció mibenlétét igyekszik a kortárs szakirodalom figyelembe vételével tisztázni, a második részben pedig ennek etikai vonzatairól értekezik.
A manipuláció kifejezés eredete feltehetően a latin manus és a plere szavakra vezethető vissza, melyek együttesen a kézbe vevés vagy eszközként kezelés fogalomkörét idézik meg. Cohen néhány, magyarul nehezen visszaadható példa segítségével rögtön könyve elején arra is felhívja olvasói figyelmét, hogy bizonyos angolszász szófordulatokban ez a képzetkör máig visszaköszön ‒ például amikor az orvos a törött csontokat a helyükre teszi vagy amikor a gépkezelő beállítja a szerkezetét, az angolul egyaránt kifejezhető a manipulation szóval (6) ‒, ezek azonban szerinte sem azonosak azzal, amit köznapi értelemben – és általában rosszalló mellékzöngével – manipulációnak nevezünk. A szónak a „más emberek kontrollálását és irányítását” (7) sejtető jelentése 1828-ban bukkant fel először, mibenlétének pontosabb megállapítására azonban csak a múlt század másik felétől irányultak szórványos törekvések.
Ezen, a manipulációval kapcsolatos szakirodalmon pedig végigvonul az előbb említett rosszalló mellékzönge, vagyis az, hogy a manipuláció – bármi is legyen annak pontos jelentése – valamilyen morálisan helyteleníthető dolgot takar. Cohen ezzel szemben igyekszik megfordítani a kérdést, és azt tenni központi témává, hogy „adható-e a manipulációnak valamilyen nem moralizáló (tisztán leíró) elgondolása” (41), vagyis elképzelhető-e a manipulációnak olyan formája, amelyet morálisan nem neveznénk helytelennek. Bár ezt a felvetést – olvasatunk szerint – nem sikerült maradéktalanul igazolnia, a kötet kétségkívül megvilágító erejű kérdéseket feszeget.
A könyv első fejezetei részletgazdagon mutatják be a manipuláció kurrens megközelítéseit. Az egyik ilyen közkeletű elgondolás szerint a fogalom a meggyőzés (persuasion) és a kényszer (coercion), valamint a megtévesztés (trickery) és a nyomásgyakorlás (pressure) valamilyen köztes állapotaként érthető meg leginkább (8): valószínűnek tűnik ugyanis, hogy a manipulációnak tényleg köze van a fentiekhez, de egyikkel sem azonosítható teljes mértékben. Mivel pedig ez definíciónak aligha nevezhető, érdemes inkább – Cohen szerint – másfelől közelítenünk a kérdéshez. Egy másik lehetséges értelmezés a manipulációra közkeletűen az értelem megkerüléseként (bypass) szokás tekinteni. Ez a megközelítés azonban Cohen szerint azért tarthatatlan, mert túl sok mindent ölel fel (overinclusive): manipulációnak minősülne például az is, amikor rámosolygunk egy hivatali ügyintézőre, mert ezzel voltaképpen az értelme megkerülésével igyekszünk a felénk irányuló érzelmeit számunkra kedvezően befolyásolni (12). Mindez nem csak azért lenne problematikus, mert általa a leghétköznapibb helyzetekben alkalmazott gyakorlataink is egy csapásra morálisan helyteleníthetőknek minősülnének, hanem azért is, mert ha a bolhából elefántot csinálunk, akkor nehezen tudjuk majd megkülönböztetni a tényleges elefánttól (vagyis a voltaképpeni manipulációtól).
Járhatóbb útnak tűnik ezért a szerző számára, ha a megbolygatás (subversion) fogalma felől próbáljuk megérteni a manipuláció mibenlétét: ennek értelmében az utóbbi folyamat az, amikor „szándékosan és sikeresen befolyásolunk valakit olyan módszerekkel, amelyek eltorzítják döntéshozatali folyamatát” (10). A megbolygatás során tehát az érzelmi befolyásolás helyett észérveket alkalmazunk, de nem szabályosan tesszük ezt: látszólag „jó érveket hozunk fel valami mellett, de hátsó szándékból tesszük ezt” (17). Mi történik azonban – teszi fel a kérdést a szerző –, ha érveink nem csak látszólagosan jók, hanem saját szent meggyőződésünk szerint is a lehető legjobbak, alkalmazásukkal mégis manipulatív célokat valósítunk meg, vagyis a számunkra kedvező módon kívánjuk befolyásolni embertársainkat?
A könyv első részének furcsasága az, hogy a rivális elméletek hosszas lajstromozása végén sem köteleződik el teljes mértékben a szerző egyik álláspont mellett sem, hanem félig-meddig mégis nyitva hagyja a manipuláció pontos mivoltára irányuló kérdést. Mi a helyzet azonban a fogalom „nem moralizáló elgondolásával”? Ennek kapcsán Cohen elképzelhetőnek tartja, hogy úgy manipuláljunk valakit, hogy közben semmi rosszat nem teszünk: „[h]a minden manipuláció megtévesztés, akkor a manipuláció természete szerint megtévesztő […]. Ez a nézet azonban hamis – a manipulációk többféleképpen lehetnek akár nem megtévesztők is. A manipulációk ugyanis nem megtévesztők, ha az igazságot, a teljes igazságot közlik és azon kívül semmi mást vagy egyszerűen akkor, ha semmilyen hamisságot nem tartalmaznak” (29–30).
Cohen olyan pszichológiai trükkökkel kapcsolatos példákat hoz ennek kapcsán, melyeknek a segítségével anélkül is manipulálhatunk embereket, hogy valótlanságokat állítanánk. Ha valaki – példának okáért – tisztában van azzal, hogy érveknek puszta feltüntetése is meggyőzőbbé teheti egy-egy kérését más emberek szemében, és ezért a „segíts, kérlek” formula helyett inkább úgy fogalmaz, hogy „segíts, kérlek, mert segítségre van szükségem”, akkor nagy valószínűséggel valóban nem állított semmi valótlant, mégis sikerült hatásosabbá (tehát manipulatívabbá) tennie mondanivalóját.
De ez, a másik tudattalanjára gyakorolt szándékos befolyásolás ne lenne morálisan elítélendő? Cohen a kötet zárófejezeteiben amellett kardoskodik, hogy tényleg nem az, mégpedig azért, mert az utóbbi nem szükségképp vonja maga után a másik eszközzé tételét, és a személyes méltóságának ebből fakadó megsértését (mint az a könyv talán legkevésbé meggyőző, Manipulation and Respect for Persons című fejezetének Kanttal kapcsolatos részeiből kiderül).
A Manipuláció fogalma és etikája tehát többet ígér, mint amit végül valóra vált, de – főleg az első, a fogalom értelmét tárgyaló fejezeteiben – gondolatébresztő szempontokat vet fel egy társadalom- és politikafilozófiai tekintetben nagyon is releváns probléma kapcsán.
Shlomo Cohen, The Concept and Ethics of Manipulation. Cambridge: Cambridge University Press, 2025.
Nyitókép: ingyensör-promóció, forrása: bmielec / Flickr
