Vlastimil Havlík tanulmánya a Problems of Post-Communism című folyóiratban a közép-európai demokratikus „visszacsúszás” jelenségét vizsgálja, Csehországra és az Andrej Babis cseh miniszterelnök által vezetett ANO pártra fókuszálva.
A demokratikus visszacsúszás (democratic backsliding) kifejezést gyakran használják a Közép- és Kelet-Európában manapság végbemenő politikai változások leírására. Míg azonban a legtöbb tanulmány szinte kizárólag Magyarországra és Lengyelországra koncentrál, addig Havlík tanulmányának témája a csehországi ANO (Elégedetlen Polgárok Akciója; az ano csehül igent is jelent). A mozgalmat a jelenlegi cseh miniszterelnök Andrej Babis, Csehország második leggazdagabb embere alapította 2011-ben, és egy évvel később párttá alakult. Az ANO a 2017-es parlamenti választások győztese és a jelenlegi kormánykoalíció nagyobb pártja.
A szerző szerint Csehország a régióban szinte egyedüliként ellenállt a közép-európai populista előretörésnek, az elemzés célja pedig annak kiderítése, hogy a centrista-technokrata és populista ANO kormányra kerülése véget vet-e ennek a korszaknak. A konkrét példával kapcsolatban a kérdés az, hogy a populizmus technokrata felfogással kombinálva alternatíva lehet-e a liberális demokrácia domináns felfogásával szemben. Ez az alternatíva a politikai pluralizmus tagadásán, a pártellenességen és az alkotmányossággal szembeni ellenálláson alapul, a többségi politizálást viszont favorizálja.
A cikk az ANO politikai diskurzusát és populizmusának természetét vizsgálta, illetve azt, hogy ennek milyen illiberális következményei vannak. Az ANO-t nehéz lenne besorolni a hagyományos politikai családokba vagy ideológiákba. Az összehasonlító elemzés megmutatta, hogy az ANO nem rendelkezik egy koherens, alapvető ideológiával. Az adatok szerint viszont a párt jól azonosítható az anti-korrupció és az anti-elitizmus tulajdonságai mentén. Az ANO és a hozzá hasonló pártok úgy próbálják eladni magukat, hogy a fő képességük a vezetés és a kompetencia, nem pedig valamiféle ideológia. Az ANO narratívájának középpontjában a hagyományos politikai pártok kritikája áll, amelyeket korrupt képviselőik miatt támad, a korrupciót pedig a cseh politika egyik legfőbb problémájaként mutatják be. A támadásaik nem válogatnak, minden parlamenti párt ellen irányulnak. A másik gyakran használt vád, amivel politikai ellenfeleiket illetik, az inkompetencia. A (karrier)politikusokat alkalmatlan embereknek állítják be, a tehetséges cseh néppel, illetve a privát szektorban nagy vagyonra szert tett pártelnökkel szemben.
A populista politika további kulcseleme, hogy képes volt törésvonalat képezni a hagyományos politika eszközei, és az üzleti világban alkalmazott, hatékonyabbnak és jobbnak tartott megoldások között. A politika felosztása establishmentre és technokrata populistákra az ANO narratívájában morális természetű is: az előbbit alapvetően rossznak, az utóbbit – így az üzleti világ megoldásait, szemben a politikával – tiszta és jó dolognak állítja be. Az ANO mindennek megfelelően elutasítja a klasszikus baloldal – jobboldal felosztást is. A baloldal és a jobboldal közötti konfliktus többé nem számít, csak az emberek megfelelő képviselete, mint az univerzális jó megtestesítője. Az ANO szerint a jó nem csak felismerhető, de el is érhető kompetens, szakértői (technokrata) kormányzással, amely nem politikai és nem pártos. Amire az embereknek így szüksége van, az egy tapasztalt menedzser, aki hatékonyan tudja működtetni az államot. Az ANO narratívája szerint sikeres üzletemberként Andrej Babis a garanciája annak, hogy végre a megfelelő adminisztráció vezesse az országot.
A hatékony és technokrata kormányzásra helyezett hangsúllyal párhuzamosan szinte tagadják a politikai pluralizmust, és helyette egy erősen többségi szemléletű demokrácia felfogást követnek. Ez a felfogás feltételezi a végrehajtó hatalom erősítését és a törvényhozó hatalom gyengítését. Az ANO szerint az ideális politikai rendszerben a többséget egyetlen párt birtokolja, és a kormánynak csak minimális korlátozásoknak kell alávetnie magát.
Mindezek ellenére az ANO a legutóbbi, 2017-es parlamenti választásokon nem tudott többséget szerezni, sőt a párt részvételével megalakult koalíciós kormánynak nincs többsége. A közép-európai országokhoz képest a cseh alkotmányos rendszerben a fékek és ellensúlyok rendszere még összetettebb. Az ANO-n belüli belső ellenzék, a liberális szárny ráadásul valószínűleg gátja lenne az alkotmányos rendszer módszeres megváltoztatására tett kísérletnek. Mindazonáltal a liberális demokráciához ragaszkodó pártok sok szavazót veszítettek a legutóbbi parlamenti választások során, míg a populista politikát hirdetők előre törtek, sőt az ANO az egyik kormánypárttá vált. A cseh parlamentben pedig jelenleg illiberális többség van, ha beleszámítjuk a kommunistákat és a szélsőjobboldalt is.
Közép- és Kelet-Európában a választási eredmények és a pártpolitika ilyen irányú fejlődése nem csak egyszeri, véletlen kilengésnek tekinthető, hanem a régió közös elégedetlenségét fejezi ki a hagyományos politikákkal szemben. Továbbá megmutatja, hogy a növekvő populizmus nem csupán az elégedetlenség kifejeződése, hanem része a hagyományos pártpolitika hanyatlásának és átalakulásának.
