Az elmúlt időszakban egymáshoz időben egészen közel jelent meg két könyv, amelyek Montesquieu úgynevezett „klímaelméletét” vizsgálják meg (modernebb terminussal a geopolitikai determináltság elméletéről van szó). A helyzet érdekessége, hogy a két szerző ellentétes álláspontot fogalmaz meg arról, hogy ezen elméletnek maradt-e napjainkra jelentősége. Azonban egymással nem vitatkoznak, sőt, talán nem is tudtak a másik munkájáról.
Az első könyv – Joshua Bandoch, The Politics of Place: Montesquieu, Particularism and the Pursuit of Liberty (Rochester, University of Rochester Press, 2017) 2018 tavaszán vált elérhetővé. Bandoch Montesquieu-nek a geopolitikai determináltságot érintő nézeteit elismeri, sőt, kiindulópontként használja, azonban új fogalmak bevezetésével vagy a fogalmak megújításával operál: a politics of place (a hely politikája, a hely megkívánta politika), illetve a politikai partikularizmus váltja fel a klímaelméletet.
A szerző a felvilágosodás pozitív hatását emeli ki: Montesquieu gondolkodását Bandoch az alapító atyákra tett hatásában vizsgálja, és teljesen félreteszi a felvilágosodást vádoló nézeteket. Montesquieu partikularizmusát abban kívánja megragadni, hogy a filozófus nem talál univerzálisan előnyös politikai berendezkedést (e ponton azonban megjegyzendő, hogy Montesquieu szerint a mérsékeltség és a hatalom kiegyensúlyozása általánosan szükségesek lennének). Bandoch a „hely politikájának” kérdését a politikai változókban és a politikai szint alatti változókban (political variables és subpolitical variables) próbálja megragadni, e tényezőknek egy-egy fejezetet szentel. Végül az elméletet az Egyesült Államok alapító atyáinak célkitűzéseit tekintve teszi próbára: megfelelő lehetett-e a hely és a helyzet a liberális demokrácia kialakulásának? Ez a vizsgálat azonban Montesquieu-re vonatkoztatva nem mentes az ellentmondásoktól, a filozófus ugyanis nem a liberális demokrácia teoretikusa, sokkal inkább a hatalom mérsékléséé és a hatalmi egyensúlyé. Ezt az ellentmondást Bandoch könyvében enyhíti az, hogy maga is hangsúlyozza: az amerikai politikai berendezkedést téves elképzelés bárhová importálni, és a meghonosítási kísérletek sorra kudarcot vallottak.
Bandoch komoly tisztelettel közelít Montesquieu filozófiájához. A könyv fogalmi rendszere újító és olvasóbarát, miképp nyelvezete is az, ám a terminológiai újítás nem old meg egy problémát: míg a klímaelmélet címke sajnos sarkító (valójában nem csupán az éghajlati viszonyok meghatározó szerepéről van szó ezen elméletben), a „hely politikája” kiküszöböli az időbeli változásokat a szempontrendszerből. Bár Montesquieu valóban rámutat, hogy egyes helyeken bizonyos politikai berendezkedések tartóssá válnak (például a rabszolgaság újbóli megjelenését favorizálják egyes vidékek), nem állítja azt, hogy ez a meghatározottság jótékony lenne. Időbeli változás mindig van, bizonyos helyi törvényszerűségek tagadhatatlan volta és a „dolgok természetének” állandósága ellenére is.
Meglepő kézbe venni Richard Spavin mindössze néhány hónappal később megjelent könyvét – Les Climats du pouvoir. Rhétorique et politique chez Bodin, Montesquieu et Rousseau (Oxford, Voltaire Foundation, 2018) –, hiszen Spavin homlokegyenest ellenkező kiindulópontot választ: alapvetése az, hogy a környezeti (klimatikus) determináltság elméletei nem bizonyultak igaznak, vagyis környezeti tényezők nem határozzák meg a politikai berendezkedést, így ezen elméletek legfeljebb történeti jelentőséggel bírnak. Ez a kiindulópont természetesen Bodin, Montesquieu és Rousseau vizsgálatára egyaránt rányomja a bélyegét, mindhárom szerző valamiképp tudománytalannak tűnik ennek tükrében, és Spavin a klíma szót csak metaforikus értelemben véli megőrizhetőnek az állambölcseletben. A bevezetés a konklúzióig előre vetíti az elemzések szemléletét.
Spavin Bodintől a Theatrum-ból a társadalmi törvények sorsának a természeti törvénnyel szembeni alárendeltségét emeli ki mint újítást. A szerző a Montesquieu-nek szentelt részben is kísérletet tesz arra, hogy modern elemet fedezzen fel az általa idejétmúltnak tekintett elméletben, a választott kiindulópont azonban ezt eleve nyakatekert szellemi gyakorlattá teszi. A modernitást a környezet megjavítására szolgáló törvények gondolatában találja meg, tehát a környezeti determináltság a törvények révén orvosolható. Ez a modernitás-elem azonban ellentmondana annak a montesquieu-i alaptézisnek, amely szerint a törvények szükségszerű viszonyok. Egy másik feloldási kísérlet a klíma szó metaforikus értelmezése: az éghajlat nem az önkényuralom oka, hanem az elszabadult hatalom metaforája lenne. Spavin azonban itt is inkább saját elemzéseiben veszik el, és kevés megvilágítást ad Montesquieu-ről.
Sajnos a Rousseau-nak szentelt rész sem sokkal meggyőzőbb: a keresett modernitás-elem itt az esztétikum mint a politikum tükre, azonban a szerző Rousseau zeneelméleti munkásságának lekicsinyléséhez jut el, ráadásul olyan zenetörténész tekintélyek idézésével, akik méltatják Rousseau zeneelméleti munkáit. Az ellentmondások ellenére a könyv érdemei közé sorolhatjuk, hogy szintén a klímaelmélet fogalmi megújítására törekszik (a környezeti determinizmus, relativizmus, a hatalom partikularizálódása váltják ki az avítt terminust), ám az ismétlődő neologizmusok (például „klimatikus diskurzus”) zavarók is lehetnek az olvasás során.
Végül azzal a hiányérzettel csukjuk be e két könyvet, hogy nem lettünk igazán okosabbak a klímaelmélet kérdésében. Megkíséreltük ugyan más fogalmakkal megközelíteni, tágítani, szűkíteni, metaforizálni, de nem bizonyítottuk be, és meg sem cáfoltuk azt. Természetesen mindkét szerző munkáját, elemzéseit, erőfeszítéseit elismerhetjük, és bizonyára elgondolkodtunk a vonatkozó szöveghelyeken, gondolatmeneteken. Azonban továbbra is bennünk marad a kérdés, hogy a geopolitikai adottságok mennyiben befolyásolják a politikai berendezkedést, mennyi értékkel bírnak az erre építő állambölcseleti modellek? Főképp, mert egyszerre nézünk szembe egy világszintű járvánnyal és az arra kialakított országonként, régiónként eltérő intézkedésekkel.
Joshua Bandoch: The Politics of Place: Montesquieu, Particularism and the Pursuit of Liberty. Rochester, University of Rochester Press, 2017.
Richard Spavin: Les Climats du pouvoir. Rhétorique et politique chez Bodin, Montesquieu et Rousseau. Oxford, Voltaire Foundation, 2018.
A kép forrása: Château de la Brède
