Jeremy Spater és Isak Tranvik cikke a Comparative Political Studies 2019 november–decemberi számában azt vizsgálja, hogy Max Weber A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme című munkájában leírtak igazolhatók-e empirikusan is. A vallási különbségek valóban hatással vannak a gazdasági fejlettségre? A szerzők két svájci kanton összehasonlításával ennek jártak utána.
Max Weber A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme című munkája 1905-ben jelent meg, és a szociológia egyik alapművének tekinthető, amelynek központi gondolata, hogy a protestáns munkaetika kiemelt szerepet játszott a kapitalista gazdaság létrejöttében. Weber munkájának jelentőségét jól mutatja, hogy állításainak érvényességéről a kutatók több mint 100 év után is élénk vitát folytatnak. Jeremy Spater és Isak Tranvik korabeli, 19. századi svájci statisztikai adatokat felhasználva próbálja kideríteni, hogy a weberi feltevések mennyiben állják ki a valóság próbáját. E témában már számos kutatást végeztek, távolról sem egyirányba mutató eredményekkel. A témába vágó korábbi tanulmányok felsorolása és ismertetése után a tanulmány történelmi áttekintést ad a szóban forgó kantonokról és Svájc történelméről, majd a 19. századi adatokat felhasználva és megvizsgálva vonják le a végkövetkeztetést a szerzők Weber állításainak érvényességéről.
Weber szerint az iparosítás és az urbanizáció, a kapitalizmus gyökerei leghangsúlyosabban a kálvinistáknál figyelhetők meg, szemben a lutheránusokkal és katolikusokkal. Ennek magyarázatát az eltérő vallási tanokban kell keresni. Az aszketikus protestánsok kemény munkára, takarékoskodásra, vállalkozásra, vagyonfelhalmozásra bíztatták híveiket, és hirdették, hogy a földi életben elért sikerek a túlvilági üdvözülés jeleként olvashatók. Weber szerint ez a felfogás járult hozzá a kapitalizmus kialakulásához és ez tekinthető a protestáns etikának. A szerzőpáros által hivatkozott korábbi munkák szerint ez az eltérő látásmód a mai napig megfigyelhető a helyiek politikai preferenciáiban: a protestáns területeken élők kevésbé támogatják az állami beavatkozást és az újraelosztást, mint katolikus szomszédaik.
A vizsgálat tárgya két kanton, a protestáns Vaud és a katolikus Fribourg. E két nyugat-svájci tartomány szomszédos egymással, hasonló természeti adottságokkal és történelmi fejlődéssel rendelkezik, de vallási szempontból eltérőek. Földrajzilag kisméretű, frankofón, homogén régióról beszélhetünk, amit a 16. században a reformáció osztott meg vallásilag. A kantonok vidéki területei a Svájci Alpok nyugati és déli fennsíkjain helyezkedtek el, népességük is körülbelül azonos volt. 1855-ös adat szerint a mezőgazdaságilag hasznosított terület 64 százalék volt Fribourg és 63 százalék Vaud esetében. Továbbá a városok, kikötők, kereskedelmi utak eléréséhez is hasonló távolságot kellett megtenni egyik vagy másik kantonból. Ez alól Genf jelentett kivételt, amely Vaud kantonhoz esik közelebb. Ezen adatok kiemelése a szerzők számára a két kanton hasonló fejlődésének bemutatása szempontjából lényeges.
Az ipari forradalom a 19. század közepén érte el Svájcot. 1848-ban az alkotmány ratifikálása után indult meg a gyors gazdasági fejlődés az országban. Az alkotmány érdemi változáskat hozott: közös valutát vezettek be, garantálták a kantonok közti szabad letelepedést, a kantonok közti vámokat betiltották, nemzetközi kereskedelmi egyezményeket írtak alá, és biztosították a svájci állampolgárok törvény előtti egyenlőségét. Ezután vasutak épültek és a gazdasági növekedést népességrobbanás követte. Igaz volt ez a szerzők által vizsgált két kantonra is. Vaud-ban magasabb volt a születésszám, de ez a nagyobb népességnek volt köszönhető, a növekedési trendekben nem volt különbség. Svájcban a reálbérek 1830 és 1870 között jobbára stagnáltak, az ezt követő két évtizedben viszont megduplázódtak. Nem minden gazdasági szektor volt azonban nyertese a növekedésnek: a svájci gazdák nem tudtak lépést tartani a külföldi vetélytársakkal. Ez ahhoz vezetett, hogy sok gazda elhagyta a falut és a városba (vagy külföldre) költözött. Az agráriumban dolgozó munkaerő 1850 és 1910 között megfeleződött. Annak ellenére, hogy a gazdaság folyamatosan növekedett, a mezőgazdaság csökkenőben volt.
A szerzők a kantonok három legnagyobb városának népességnövekedését vizsgálták, és azt feltételezték, hogy a protestáns Vaud-ban nagyobb ütemben növekedett a lakosság, mint a katolikus Fribourg-ban. Ezt a számok is igazolják: míg előbbi esetében 1860 és 1910 között 52 százalékos volt a népesség növekedése, utóbbinál azonos időszakban mindössze 36 százalékos. A legnagyobb városok (Lausanne és Fribourg) bevándorlási arányát tekintve is jelentős a különbség: előbbinél 1000-ből 26 fő, míg utóbbinál 1000-ből 4 fő volt az arány. Továbbá Vaud-nak több 3000 főnél nagyobb városa volt, mint Fribourg-nak. Ezen adatok alátámasztják, hogy az urbanizáció gyorsabb volt a protestáns területeken, mint a katolikusokon. A termékenységi arányszámot vizsgálva 1860 és 1930 között a különbség minimális a protestáns és katolikus területek között. A halálozási arányszám kedvezőbben alakult a protestáns vidékeken a közegészségügy 1880-as években történő elindításának köszönhetően.
Összeségében a szerzők vizsgálódásuk során arra jutottak, hogy a katolikus falvak lakossága jobban nőtt, mint a protestáns területeké. Továbbá a mezőgazdaság hanyatlásával párhuzamosan a környező városok lakossága gyors növekedésnek indult. Az svájci ipari forradalom idején a Vaud kantonból származó, falusi, aszketikus protestánsok lényegesen nagyobb számban költöztek a városokba, mint katolikus szomszédaik. A kutatást nehezítette, hogy a gazdasági adatok hiányosak az 1848-as első, svájci népszámlálás előtti időszakból, ami azt is jelenti, hogy nem vizsgálhatták a „protestáns etika” hatásait a 19. század közepe előtti korszakban. A szerzőpáros ugyanakkor elismeri, hogy az adatok hiánya és a hosszú időtáv miatt szinte lehetetlen döntően bizonyítani Weber állításait. A szerzők az eredmények tükrében kifejtik, hogy Weber hipotézise a protestáns etika gazdasági hatásairól továbbra is figyelmet érdemel és tudományos vizsgálódást kíván.
