Alkotmányos garancia vagy politikai eszköz?
Jakov Milatović, montenegrói elnök március közepén alkotmánymódosításra tett javaslata, melynek értelmében a parlament elé terjesztett törvényeket minősített többséggel kell elfogadni a megismételt eljárásban, heves reakciókat váltott ki a törvényhozásban.
A montenegrói Alkotmány 94. cikke szerint a köztársasági elnök köteles a törvényt annak elfogadásától számított hét napon belül, sürgősségi eljárás esetén pedig három napon belül kihirdetni vagy újra megfontolásra visszaküldeni. Az államfő a legmagasabb szintű jogszabály szerint köteles kihirdetni az újra megszavazott törvényt. Ebből következik, hogy az államfői vétó inkább alkotmányvédelmi funkciót tölt be, mintsem a politika befolyásolásának módja.
Milatović javaslata ezt a dinamikát törné meg. Kezdeményezése szerint a visszaküldött törvények újbóli elfogadásához minősített többségre lenne szükség. A parlamentáris berendezkedést egy félprezidenciális rendszer kialakításának irányába tolná el. Ez az eltolódás a gyakorlatban az elnököt a törvényalkotási folyamat aktív és megkerülhetetlen szereplőjévé tenné.
A javaslat hátterében a március 6-án elfogadott belügyről, valamint a Nemzetbiztonsági Ügynökségről szóló jogszabály-módosítás áll. Milatović a parlament által elfogadott jogszabályokat – az Európai Bizottság észrevételeivel összhangban – visszaküldte újragondolásra, ám a törvényhozás változtatás nélkül, ismételten megszavazta azokat.
A Nemzetbiztonsági Ügynökségről szóló törvény módosítása kapcsán kritikaként megfogalmazódott, hogy a nemzetbiztonsági célú adatkezelés jelenlegi szabályozása több pontban ütközik az Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR) alapelveivel.
Marta Kos, az Európai Bizottság bővítési biztosa március végi podgoricai látogatása során megerősítette, hogy Montenegrónak a szervezett bűnözés elleni harchoz elengedhetetlen a független igazságszolgáltatás és a jogszabályok teljes körű harmonizációja az európai irányelvekkel.
A fent leírtak alapján megállapítható, hogy az alkotmánymódosítás körüli vita túlmutat a jogszabályi mechanizmusok finomhangolásán. A Nemzetbiztonsági Ügynökségről szóló törvénymódosítás kapcsán kialakult feszültség rávilágít arra, hogy a jogalkotási folyamat feletti kontroll kérdése közvetlen összefüggésben áll a nemzetbiztonsági módszerek jogállami korlátaival és az uniós jogharmonizációs kötelezettségek teljesítésével. Milatović kezdeményezése ebben a kontextusban nem csupán az elnöki vétó kiterjesztése, hanem egy olyan kontrollmechanizmus bevezetése, amely alkalmas a stratégiai jelentőségű jogszabályalkotás befolyásolására.
A minősített többség követelménye szakmai szűrőként funkcionálhat, hatékonyan gátolhatja az uniós normákkal ütköző vagy adatvédelmi szempontból aggályos jogszabályok meghozatalát. Ugyanakkor, ha a vétó politikai fegyverré válik, az könnyen tartós törvényhozási patthelyzetet eredményezhet. Montenegró előtt így nem csupán intézményi reform, hanem bizalmi választás áll: képes-e olyan döntéshozatali egyensúlyt teremteni, amely a hatékony kormányzati fellépés mellett is garantálja a jogállami kontroll hitelességét.
Nyitókép forrása: Mehaniq / depositphotos.com
