Az EU új pénzügyi alapja megosztja Európát
Egy olyan lépéssel, amely néhány évvel ezelőtt politikailag még elképzelhetetlen lett volna, az Európai Unió új határt lépett át. 2025. október 16-án az Európai Parlament és az EU Tanácsának tárgyalói mérföldkőnek számító politikai megállapodásra jutottak az Európai Védelmi Ipari Program (EDIP) létrehozásáról. Ez nem csupán egy újabb brüsszeli költségvetési sor; ez az első jelentős jogalkotási győzelem egy sokkal nagyobb, többirányú kampányban egy valódi Európai Védelmi Unió kiépítésére. A 2025–2027-es időszakra szánt 1,5 milliárd eurós kezdeti költségvetéssel az EDIP a blokk konkrét válasza a „regionális és globális biztonság hosszú távú romlására”, amelyet Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója váltott ki. Ez az új alap azonban nem a semmiből jött létre; egy tudatos, többéves stratégiai átállás csúcspontja. Ennek az idővonalnak a megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy lássuk, miért is annyira időszerű ez a hír, és mi következik ezután.
Oroszország inváziója volt a katalizátor, de az EDIP politikai és jogalkotási alapjait módszeresen fektették le. Az EU-nak először azonosítania kellett, hogy ipara miért nem tudott reagálni a válságra. A Bizottság jogalkotási javaslatot terjesztett elő a védelmi K+F transzlációjának elősegítésére, azonosítva egy kritikus „laboratóriumtól a harctérig” tartó szakadékot, ahol a jó kutatási eredmények nem váltak használható felszereléssé. Ez a törekvés azonban nem most kezdődött. A tagállamokat tömörítő Tanács már korábban jelét adta a változásnak, amikor javaslatot tett a kettős felhasználású projektek korlátozott támogathatóságára a jelenlegi Horizont Európa programon belül. Ez volt az első repedés a kizárólag polgári célú finanszírozás falán. Ez a kezdeti, óvatos lépés mára egy teljes körű politikai csatává terebélyesedett a következő, 100+ milliárd eurós kutatási program, az FP10 jövőjéről. Az Európai Parlament mélyen megosztott a kettős felhasználású kutatások befogadásával kapcsolatban. Ez nem egy egyszerű eljárási szavazás; ez egy ideológiai összecsapás. Az egyik oldalon azok a képviselők állnak, akiket a Bizottság is ösztönöz, és azzal érvelnek, hogy az EU már nem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja K+F tevékenységének biztonsági alkalmazásait. A másik oldalon egy erős blokk kitart amellett, hogy ez a lépés megmérgezné a nyílt, együttműködő, nemzetközi tudomány kútját. Ezt az ellenállást visszhangozza az akadémiai szféra is, mivel az egyetemek jelezték, hogy nem támogatják az elmozdulást, amely kompromittálhatja alapvető polgári küldetésüket.
Ebben a feszült vitákkal teli kontextusban bír olyan nagy jelentőséggel a 2025. október 16-i megállapodás az EDIP-ről. Miközben a Parlament a jövőbeli kutatásokról vitázik, addig most jóváhagyta a jelenlegi ipari finanszírozást. Az EDIP kulcspillérei, a 300 millió eurós Ukrajna Támogatási Eszköz és a 65%-os „európai tartalomra” vonatkozó szabály, kézzelfogható győzelmet jelentenek a védelmi lobbi számára. Az EDIP azonban csak egy darabja egy sokkal nagyobb stratégiának. Az EU egyidejűleg minden jelentős pénzügyi eszközét megnyitja ezen új biztonsági prioritás előtt. Épp a múlt hónapban, 2025 szeptemberében, az EU véglegesítette a Kohéziós Politika félidős felülvizsgálatát. Ez a csendben forradalmi döntés most lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy önkéntesen csoportosítsanak át pénzeket a hatalmas nemzeti kohéziós borítékjaikból (egy 392 milliárd eurós költségvetés részeként) védelmi és biztonsági projektekre. Ezzel párhuzamosan a nyomás más frontokon is folytatódik: hangos felszólítások hangzanak el az Európai Beruházási Bank (EBB) szabályainak megváltoztatására, hogy az finanszírozhasson halálos fegyverekre irányuló projekteket is. Ezt az irányt Von der Leyen elnök is megerősítette a biztonságot előtérbe helyező programja részeként.
Ez a több fronton zajló stratégiai átállás azonban falba ütközik, amikor Budapestre ér. A magyar kormány álláspontja tökéletesen szemlélteti az EU belső megosztottságát. Egyrészt támogatja az EDIP ipari oldalát, mivel az egybevág Magyarország saját nemzeti stratégiájával a hazai védelmi ipar újjáépítésére. Budapest azonban határozottan ellenzi, hogy bármilyen közös EU-s finanszírozást Ukrajna felfegyverzésére használjanak, ezt az álláspontját az Európai Békekeret (EPF) segélycsomagjainak ismételt blokkolásával is egyértelművé tette. Az EDIP-en belüli 300 millió eurós ukrán eszköz kétségtelenül magyar ellenállásba fog ütközni. Továbbá Magyarország rendkívüli gyanakvással tekint a Kohéziós Politikához való új kapcsolódásra. Mivel saját regionális alapjai jogállamisági viták miatt zárolva vannak, a kormány ezt egy újabb politikai nyomásgyakorlási eszköznek tekinti, és ellenezni fog minden olyan kísérletet, amely az általa vélt Magyarországnak járó forrásokat Ukrajnának juttatná. Az október 16-i megállapodás tehát nem a történet vége. Ez egy kritikus fordulópont. Ezzel a jogalkotási győzelemmel a zsebében a Bizottság várhatóan hamarosan bemutatja teljes védelmi átalakítási tervét az innováció fellendítésére. Ez a készülő terv fogja összekötni ezeket az ellentmondásos szálakat – az EDIP-et, a kohéziós politikát, az EBB-t és az FP10 jövőjét – egyetlen, egységes stratégiává. Annak vagyunk tanúi, ahogy hivatalosan is megkezdődik az Európai Unió új, védelemközpontú és heves vitáktól sem mentes korszaka.
Nyitókép forrása: Európai Bizottság
