Folytatás az új Globális Innovációs Index tanulságai alapján
A legutóbbi bejegyzésünkben már előre jeleztük, hogy a Globális Innovációs Index (GII) 2025 új, 2025. szeptember 16-án bemutatott kiadásával lehetőségünk nyílik arra, hogy a 2024-es állapothoz képest pontosan lássuk: Magyarország merre mozdult el, mennyiben tudott élni erősségeivel, és hol maradtak fenn a tartós strukturális kihívások egy év távlatában.
A GII 2025-ös kiadása külön hangsúlyt helyezett arra, hogy az országok miként képesek a geopolitikai és gazdasági bizonytalanság közepette fenntartani az innovációs teljesítményt, és hogyan tudják azt hosszú távú alkalmazkodóképességre váltani.
Az Index eredményei alapján Magyarország összességében ugyanazon a helyen maradt, mint egy évvel korábban: továbbra is a 36. pozíciót foglalja el a világ országai között. Ez a stabilitás első látásra megnyugtató lehet, ugyanakkor mögötte eltérő irányú mozgások húzódnak meg. Az „Innovation Inputs” mutató, amely az intézményi háttértől a humán tőke minőségén és a piaci ösztönzőkön át a vállalkozói környezetig terjed, egy helyet romlott: a 2024-es 37. helyről a 38. helyre csúszott vissza. Ez azt jelzi, hogy az innovációs ökoszisztéma alapjainak erősítése terén továbbra is vannak hiányosságok, sőt bizonyos területeken romlott a helyzet. Ezzel szemben az „Innovation Outputs” dimenzióban, amely a tudás- és technológiai eredmények hasznosulását, valamint a kreatív iparágak teljesítményét méri, két helyes javulás figyelhető meg: Magyarország a 35. helyről a 33. helyre lépett előre.
Ez a kettősség arra utal, hogy az ország jelenlegi erőforrásait és kapacitásait valamivel hatékonyabban tudja innovációvá alakítani, de az utánpótlás, a befektetések és a strukturális háttér tekintetében nem sikerült érdemi előrelépést elérni. Nem változott az ország pozíciója sem a magas jövedelmű gazdaságok csoportjában – mindkét évben a 34. helyen áll –, sem az európai országok rangsorában, ahol továbbra is a 23. helyen szerepel. Magyarország tehát stabilan a középmezőnyben van, de nem tudott közelebb kerülni az élvonalhoz. Azt is üzeni mindez, hogy a technológiai és tudományos output javulása mellett az intézményi és piaci inputok gyengesége továbbra is gátat szab a nagyobb előrelépésnek. A következő években a hosszú távú fejlődéshez nem elegendő a meglévő tudástermelési kapacitásokra támaszkodni, hanem a szabályozási környezet, a befektetői bizalom és a vállalkozói ökoszisztéma megerősítésére is stratégiai figyelmet kell fordítani.
Regionális összehasonlításban
A 2025-ös Globális Innovációs Index regionális összehasonlítása azt mutatja, hogy Magyarország stabilan a középmezőnyben helyezkedik el, de a közép- és kelet-európai versenytársakhoz képest egyre szorosabb a pozícióharc. A Cseh Köztársaság például a 32. helyen áll, tehát néhány hellyel Magyarország. Csehország különösen a kreatív áruexport, a magas technológiájú gyártás és a termelési komplexitás területén tud előnyt mutatni, miközben Magyarország inkább az output-hatékonyságban, vagyis a meglévő erőforrások hasznosításában erősödött. Lengyelország szintén közelít hazánkhoz, sőt egyes területeken – például a kutatás-fejlesztési ráfordításokban – versenyelőnybe kerülhet, míg Szlovákia és Románia jellemzően mögöttünk helyezkedik el, de szintén dinamikusan fejlődnek egyes dimenziókban.
A régiós kép tanulsága, hogy Magyarország nem maradt le jelentősen, de nem is sikerült előrelépnie az élmezőnyhöz képest. Az input oldali gyengeségek – az intézményi háttér, a piac ösztönzői és a finanszírozási lehetőségek hiányosságai – miatt nehéz tartós pozíciójavulást elérni, miközben a versenytársak éppen ezekben a dimenziókban képesek fokozatosan előnyt építeni. Ugyanakkor pozitívum, hogy a tudományos és technológiai kapacitások eredményesen hasznosulnak, hiszen az output területén Magyarország javulást mutatott. Ez arra utal, hogy ha a strukturális alapokat sikerül megerősíteni, akkor hazánk képes lehet felzárkózni a régió éllovasaihoz. A kihívás tehát nem az erőforrások hiányában, hanem azok hosszú távú és fenntartható mobilizálásában rejlik.
Ezt a képet egészíti ki a WIPO által közzétett klaszterrangsor is, amely a szabadalmak, publikációk és kockázati tőkeügyletek földrajzi koncentrációja alapján azonosítja a világ száz legfontosabb innovációs központját. Magyarország nem szerepel a top 100-ban, de Budapest a kibővített listán található meg, vagyis a legígéretesebb, de még nem kiemelkedő klaszterek közé tartozik. Ez önmagában jelzésértékű: a fővárosban megvan a tudományos és technológiai alap, de a befektetői háttér, a startup-ökoszisztéma és az innovációs együttműködések koncentrációja nem éri el azt a szintet, amely a nemzetközi élvonalba emelhetné. Ezzel szemben olyan régiós városok, mint Prága vagy Krakkó, már erősebben vannak jelen a globális klasztertérképen, mert ott a kutatás, a piac és a befektetések szorosabban kapcsolódnak össze.
A regionális összehasonlítás és a klaszterek meglétének vizsgálata tehát ugyanarra a következtetésre vezet: Magyarország akkor tud tartósan előrelépni, ha az outputban mutatkozó erősségei mellé megerősíti azokat a strukturális tényezőket – szabályozási környezetet, finanszírozást, vállalkozói ökoszisztémát és nemzetközi beágyazottságot –, amelyek a klaszterképződést támogatják. Csak így érhető el, hogy Budapest a jövőben ne csupán az ígéretes kategóriába tartozzon, hanem felzárkózzon a régió vezető innovációs központjaihoz, és Magyarország egésze közelebb kerüljön az európai élvonalhoz.
Érdemes megvizsgálni, hogy ezek a trendek a többi mutató viszonylatában is fennállnak-e. Ugyan a 2025-ös GII eredmények visszaesést jeleznek Magyarország számára, az IMD versenyképességi rangsorában ugyanebben az évben sikerült javulást elérni: a tavalyi 54. helyről a 48. helyre léptünk előre. Ez a kettősség jól szemlélteti az innováció és a versenyképesség közötti összetett kapcsolatot. A GII-ben rögzített gyengülés azt mutatja, hogy a tudástermelésből és technológiai teljesítményből nem mindig válik közvetlen gazdasági erő, ha az intézményi és piaci háttér nem kellően stabil. Ugyanakkor az IMD-adatok szerint a magyar gazdaság és üzleti környezet bizonyos dimenziókban hatékonyabban működik, különösen a kormányzati és üzleti hatékonyság javulásának köszönhetően.
Az európai összehasonlításban megjelenő Európai Innovációs Eredménytábla 2025-ös adatai árnyalják a képet. Magyarország itt a feltörekvő innovátorok kategóriájában maradt, teljesítménye az EU-átlag 69,5%-a. Ez bár növekedést mutat a tavalyihoz képest, még mindig azt jelzi, hogy az átlagos uniós szintet nem sikerült elérni. Az EIS részletei ugyanakkor rávilágítanak: a digitális infrastruktúra, a külföldi doktoranduszok aránya és a technológia-intenzív export egyértelmű erősségek, miközben a vállalkozói ökoszisztéma finanszírozási bázisai és a kreatív iparágak fejlesztése terén továbbra is komoly lemaradás tapasztalható.
Összességében tehát a három mérce együttesen azt mutatja, hogy Magyarország innovációs teljesítménye nem lineáris módon alakul: miközben a globális innovációs rangsorban visszalépés történt, a versenyképesség globális mutatói javulást mutatnak, az európai kontextusban pedig stabil, de átlag alatti pozíció látszik. Ez a hármas tükör arra figyelmeztet, hogy a technológiai és tudományos eredmények önmagukban nem elegendők a hosszú távú gazdasági előrelépéshez. A szabályozási környezet, a vállalkozásfinanszírozás, a befektetői bizalom és a társadalmi innovációs dimenziók együttes erősítése nélkül Magyarország nem tudja tartósan javítani helyezését a nemzetközi innovációs versenyben.
Kép forrása: Flickr, WIPO Director General Speaks at Global Innovation Index 2025 Launch Event
