Tegnap, a hagyományoknak megfelelően, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke elmondta sorrendben ötödik beszédét az Európai Unió állapotáról. Az eseményre, ugyancsak szokásos módon, az Európai Parlament plenáris ülésén került sor. Az alkalom jelentőségét azonban nem a hagyomány, hanem éppen ellenkezőleg, a korszak rendkívülisége adta.
2010-ben az Európai Bizottság és az Európai Parlament között kötött intézményközi megállapodással vette kezdetét az Európai Unió állapotáról szóló beszédek története. Azóta, a választási éveket kivéve, az Európai Bizottság elnöke minden év szeptemberében a parlament plenáris ülésén ismerteti helyzetértékelését és számol be terveiről. A José Manuel Barroso elnökkel tizenöt évvel ezelőtt elkezdődött sorozat mára leggyakorlottabb szereplője Ursula von der Leyen lett, akinek ötödik beszédét hallgathattuk meg tegnap.
A tegnapi beszéd olyan körülmények között hangzott el, amikor önmagában a kontextus is jelentőssé avat egy eseményt. A tavalyi választások miatt legutóbb két éve hangzott el bizottság elnöki értékelés az európai integráció állapotáról, az európai belpolitika azóta sem vált egyszerűbbé. Az immáron negyedik éve tartó orosz–ukrán háború, illetve a Bizottság ezzel kapcsolatos szerepvállalása, a gázai konfliktus, az amerikaiak által kivetett vámok, az Európai Unió mára nyilvánvalóvá váló versenyképességi problémái, és az ezzel kapcsolatos Letta- és Draghi-jelentések, valamint a 2028–2034 közötti időszak többéves pénzügyi kerettervével kapcsolatos viták olyan környezetet jelentettek, amelyek önmagában is felfokozott várakozást ébresztettek a beszéd tartalmával kapcsolatban.
Különösen éles fénnyel világította meg a geopolitikai kontextust, azon belül is az orosz–ukrán konfliktusban vállalt uniós szerepet a beszéd elhangzásának reggelén történt drónincidens, amikor orosz drónok sértették meg a lengyel légteret. Ezek után talán nem is csoda, hogy beszéde elején rögtön hitet tett a Bizottság elnöke az Ukrajnának szánt támogatások növelése mellett azzal, hogy a jövőben nem csak az európai adófizetőknek kell anyagi áldozatot vállalniuk, mert az elkobzott orosz vagyon is pénzügyi fedezetet nyújthat a támogatások növeléséhez.
A legnagyobb visszhangot azonban nem ez, hanem a gázai konfliktus során tanúsított izraeli magatartás éles kritikája váltotta ki. Mintegy válaszolva az Európai Parlament baloldali frakcióinak és a Bizottság két tagjának az ülés elején megtartott palesztinpárti demonstrációjára, Ursula von der Leyen Izraellel szemben szankciókat, a társulási megállapodásról szóló tárgyalások felfüggesztését, valamint egy, a palesztinoknak szánt segélyek folyósításáról gondoskodó munkacsoport felállítását javasolta. Szigorítást és a határvédelem szánt összegek növelését kezdeményezett a harmadik nagy geopolitika kihívás, a bevándorláspolitika területén is.
Lényegesen kisebb hangsúlyt kapott az Unió helyzetét értékelő beszédben a gazdasági integráció és a versenyképesség kérdése. Ez főleg azért sajnálatos, mert miközben a geopolitikai kihívások megválaszolásánál az Európai Bizottságnak meglehetősen szegényesek a hatásköri jogosítványai, addig a gazdasági integráció területén Ursula von der Leyen és az általa vezetett Bizottság lehetne a legerősebb szereplő. Itt azonban sokat újdonságot nem tudtunk meg, hogy a Bizottság magánbefektetőkkel együtt egy Scale-up Alapot hoz létre az induló kis- és középvállalkozások és start upok támogatására.
Összességében Ursula von der Leyen beszéde valószínűleg nem tartalma, hanem az elmondását övező körülmények miatt tarthat igényt a maradandóságra. Üzenetei, az Izraelnek intézetteken kívül nem tűnnek sem újszerűnek, sem jelentősnek, és nem jeleznek nagyobb aktivitást vagy változást egy olyan helyzetben, amikor az Európai Unió egységes szereplőként eltűnőben van a nemzetközi politika színpadáról, és a világgazdasági versenyben is vesztésre áll.
A beszédben elmondott javaslatok nem hordozzák magukban azt az ígéretet, hogy az Európai Bizottság élére állna a változásoknak és megfordítaná a negatív tendenciákat. Talán ezért nem véletlenek a szokatlanul fanyalgó visszhangok, illetve az, hogy a Patrióták képviselőcsoport éppen a beszéd elhangzása utánra időzített bejelentését a Bizottsággal szembeni bizalmatlansági indítványról.
Nyitókép forrása: Booshen Navaratnam / Pexels
