Költségvetési fejtörők
A költségvetés kérdése került az elmúlt napokban a politika homlokterébe, az Unióban csakúgy, mint Franciaországban. Az előrejelzések mindkét szintéren erős viharokat jeleznek. Az MFF, azaz az Unió 2028–2034 közötti időszakra vonatkozó költségvetésének tervezetét július 16-án Ursula von der Leyen mutatta be, megadva ezzel a következő többéves pénzügyi keret szerkezetével és céljaival kapcsolatos viták kiinduló alaphangját. Ezzel mintegy párhuzamosan, július 15-én François Bayrou francia miniszterelnök súlyos, 43,8 milliárd eurós költségvetési megszorításokat terjesztett elő. Mindkét tervezet heves indulatokat váltott ki a leginkább érintettekből. A két, párhuzamosan zajló esemény érdekessége, hogy míg az egyik (MFF) a történelem eddigi legnagyobb, mintegy 2000 milliárd eurós költségvetését vázolja fel, addig a francia miniszterelnök eddig soha nem látott megszorításokra szólít fel. Másképpen szólva, a közös európai erőfeszítés mintegy ellentétes irányt mutat az egyes tagállamokra, esetünkben Franciaországra érvényes elvárásokkal.
Az EU-s szabályrendszer
Az 1997-es Stabilitási és Növekedési Paktum az egyes tagállamok adósságainak és deficitjének nyomon követésére szolgáló eszköz. Célja a költségvetési stabilitás garantálása. Egy olyan kritériumrendszer, amelyet a tagállamoknak teljesíteniük kell államháztartásuk stabilizálása és költségvetési politikájuk összehangolása érdekében a túlzott deficit ellenőrzése és az államadósság csökkentése révén. Bizonyos, az egységes valuta alapjait lefektető 1992-es Maastrichti Szerződés elveit is magában foglalja. Ezek szerint a tagállamok vállalják, hogy költségvetési hiányukat a GDP 3%-a alatt, államadósságukat pedig a GDP 60%-ánál kisebb vagy azzal egyenlő szinten tartják.
2020-ban a Covid, majd a 2022-es ukrajnai háború arra késztette az Európai Uniót, hogy aktiválja a Stabilitási és Növekedési Paktum ideiglenes mentesítési záradékát, amelyet 2024-ig meghosszabbítottak. Ez lehetővé tette a tagállamok számára, hogy túllépjék adósság- és hiányplafonjaikat, hogy megbirkózzanak a szokatlanul magas kiadásokkal. Az EU ezután véglegesítette a Paktum reformját, amely 2024. április 30-án lépett hatályba. Ez a felülvizsgálat kevésbé súlyos szankciókat ír elő, lehetővé téve ezzel az eladósodott államok számára, hogy továbbra is befektessenek az EU prioritásaiba.
Mindennek ismeretében nem meglepő tehát, hogy az Unió országainak deficitje 2024-ben átlagosan elérte a GDP 3,2%-át. 11 ország, köztük Franciaország (5,8%) és Magyarország (4,9%) is, túllépte a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályai által meghatározott 3%-os felső határt.
Újabb fordulatot jelent, hogy a történelmi szempontból is rendkívül feszült világpolitikai helyzet ezeknek a pénzügyi szabályoknak a felülírását követelik meg. Ezt láthatjuk Németország esetében is: a Bundestag márciusban hozott döntése feloldotta Németország 2009 óta érvényben lévő adósságfékét.
Ne felejtsük el azt sem, hogy az Unió, csakúgy, mint számos tagállam élén is a nagytőke érdekeinek érvényesítését mindenek fölé helyező vezetők vannak jelenleg pozícióban…
Franciaország az adósságteher szorításában
A július 15-én ismertetett 2026-os költségvetés-tervezetében François Bayrou miniszterelnök intézkedéseket javasolt a robbanásszerűen növekvő francia államháztartási hiány kezelésére. Az ország adóssága másodpercenként 5000 euróval nő. Ezt a rendkívül látványos (vagy inkább aggasztó) „adósságóra” tökéletesen érzékelteti is.
A több mint 3300 milliárd euróra rúgó francia államadósság a GDP 5,8%-át jelenti. A múlt hét kedden ismertetett költségvetés-tervezetével Bayrou ezzel a kolosszális adóssághalmazzal szándékozik felvenni a harcot. Javaslatainak alapjául az a központi célkitűzés szolgál, miszerint az ország GDP-arányos költségvetési hiányát 4,6%-ra kell levinni. Másfél órás beszédében a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy nem csupán csökkenteni, hanem tartósan kell csökkenteni az adósságot. A közép távú cél az adósság növekedésének megállítása 4 éven belül. Ez annyit jelent, hogy 2029-re az adósság a GDP 2,8%-ára szorulhatna vissza. A 2026-os költségvetési javaslat központi tételeként megjelölt 43,8 milliárdos megtakarításhoz azonban „az egész társadalom összefogására van szükség” – hangsúlyozta a miniszterelnök.
Csakúgy, mint az EU többéves pénzügyi keretének az esetében, a francia gazdaság is a Covid utórezgéseit igyekszik orvosolni. A Macron elnök által a világjárvány idején meghirdetett, és Bruno Lemaire pénzügyminiszter által levezényelt, a gazdaság megmentésére kidolgozott „kerül, amibe kerül” stratégia következményei mostanra látszanak csak igazán kirajzolódni.
Drasztikus megtakarítások mindenütt… kivéve a védelmet
Emmanuel Macron elnök a francia nemzeti ünnep előestéjén, július 13-án a hadsereg előtt mondott beszédében bejelentette, hogy országa újabb 10 milliárd eurót fektet be két év alatt (3,5 milliárd eurót 2026-ban, +6,5 milliárd eurót 2027-ben) az újrafegyverkezés felgyorsítása érdekében.
A GDP jelenlegi 2%-át is alig kitevő védelmi beruházást, a június 25-i hágai NATO-csúcsonbevállaltak alapján 2035-ig 5%-ra kell majd duzzasztani. Az újrafegyverkezés tehát Franciaországban is kivételt képez a jelentős megtakarítások tekintetében. A „szakítás stratégiájának” ilyetén alkalmazása pedig egy alapvetően új korszak eljövetelét jelzi, nemcsak Franciaország, hanem az egész EU tekintetében.
A várható társadalmi következmények
A francia miniszterelnök elsősorban honfitársai szolidaritására alapoz tehát. A kör négyszögesítéséhez mérhető a kitűzött 43 milliárd megtakarítása egy év alatt az adók megemelése nélkül.
A kulcs – legalábbis François Bayrou szerint – a munkaidő megemelése. A 2000-ben hozott Aubry-törvény értelmében a franciák heti 35 órát dolgoznak, ami – Finnországot leszámítva – a legalacsonyabb az Unió országai között. Büszkén hangsúlyozzák azonban, hogy az alacsony óraszám mellett a francia termelés produktivitása az egyik legmagasabb Európában (bár 2019 óta ez a szám is csökkenni látszik).
Az általános társadalmi szolidaritás nevében Bayrou miniszterelnök a következő, egyszerre szimbolikus és drasztikus rendelkezések bevezetését javasolta:
- 2026-ban az összes kiadás befagyasztása,
- két munkaszüneti nap – pl. a húsvét hétfő és a szövetségesek nácik feletti győzelme előtt tisztelgő május 8-a – eltörlése,
- a nyugdíjba vonuló köztisztviselők munkahelyeinek megszüntetése.
A kiadások befagyasztása azonban csak a gazdasági válságot fokozhatja tovább, hiszen a kevesebb juttatásban részesülők kevesebbet is költenek majd. Azaz csupán a gazdasági növekedés visszaesését vonja majd maga után.
A franciák egyik büszkesége, a világon szinte egyedülálló társadalombiztosítási rendszer szintén hatalmas adósságot halmozott fel. A mintegy 15,3 milliárd eurós, valósággal megfékezhetetlennek tűnő tartozást többek között egyes gyógyszerek árának vissza nem térítésével igyekezne a jelenlegi kormány lelassítani. Persze ez, borítékolhatóan, csupán csepp lesz a tengerben…
Az egyre nagyobbra nyíló társadalmi olló ismeretében nyilvánvaló, hogy a miniszterelnök által indítványozott intézkedések a francia társadalom legszegényebb rétegeit sújtják majd leginkább. Sokan egy lassan, de biztosan kirajzolódó általános elszegényedés megerősödését hangsúlyozzák.
Mindehhez hozzáteendő az a tény is, hogy nem általánosságban véve a franciák, hanem az állam él nagy lábon.
A miniszterelnöki bejelentések minden bizonnyal társadalmi megmozdulásokat váltanak majd ki szeptembertől a sztrájkok országában. A sárgamellényes mozgalom képe (és a vezetők számára réme) mindannyiunk emlékében még elevenen él.
A francia alkotmány 49.3. cikkelye lehetővé teszi ugyan a költségvetés (mint egyébként bármilyen törvény) átvitelét anélkül, hogy a Nemzetgyűlés megszavazná azt. Ez azonban az országot újabb belpolitikai válságba sodorná.
Egy újabb belpolitikai patthelyzet fenyegető árnya
François Bayrou keddi beszédét követően valamennyi ellenzéki párt hevesen reagált, a kormányzatot ismét bizalmatlansággal fenyegetve. Éric Coquerel, az Engedetlen Franciaország soraiból, annak a meggyőződésének adott hangot, hogy ezeknek az intézkedéseknek a 49.3. cikkelyen kell keresztülmenniük az elfogadáshoz, ami bizalmatlansági indítványt vonna maga után. Egy olyan indítványt, amelyet akár a szélsőjobboldal is követhet, amire az ellenzéknek szüksége van, ha meg akarja buktatni a kormányt.
Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés nemzetgyűlési frakcióvezetője „méltatlannak”, „hatástalannak” és „általánosságban igazságtalannak” minősítette a tervezetet, és megígérte, hogy megbuktatja a kormányt, hacsak François Bayrou miniszterelnök nem vonja vissza agresszív költségvetési javaslatát.
Azonban amennyiben a Nemzeti Tömörülés is csatlakozik a bizalmatlansági indítványhoz, Emmanuel Macron elnök ősszel elveszít egy újabb miniszterelnököt. Ezzel pedig egy olyan politikai patthelyzet alakulhat ki, ráadásul immáron többedik alkalommal, amely egyre kormányozhatatlanabbá teszi Franciaországot.
A francia társadalom reakcióit és az instabil belpolitikai helyzetet ismerve összefoglalásként elmondható, hogy a miniszterelnök költségvetés-tervezete szinte „kamikaze akciónak” is nevezhető, elfogadására ugyanis – legalábbis jelen formájában – igencsak kicsi az esély.
Több elemző szerint is ugyanakkor mindezzel Bayrou a következő, 2027-ben megválasztandó köztársasági elnök feladatát könnyíti meg. Ha a miniszterelnök úgy döntött, hogy nyáron jelenti be költségvetés-tervezetét, akkor azt pontosan azért tette, hogy időt adjon a tárgyalásokra. Célkeresztjében a Szocialista Párt és a Nemzeti Tömörülés áll, amelyek, bár élesen bírálták a bemutatott költségvetést, ennek ellenére nyitva tartják az ajtót a kompromisszumok előtt. Bayrou pedig a „kompromisszumok embere”. Meglepő, hogy – a jelenlegi francia belpolitikai helyzetet figyelembe véve legalábbis – viszonylag régóta, immáron 7 hónapja van a kormány élén.
Nyitókép forrása: Mathieu Stern / Unsplash
