Merre tart az EU kutatásfinanszírozása az FP10 keretében?
A mai napon, 2025. július 16-án mutatja be az Európai Bizottság a 2028–2034-es többéves pénzügyi keretre (MFF) vonatkozó javaslatát, amely meghatározza, mire és hogyan kíván az Európai Unió forrásokat fordítani a következő hétéves időszakban. A dokumentum nem csupán költségvetési számokról szól, hanem politikai prioritásokról is – különösen fontos ez a kutatás, innováció és versenyképesség szempontjából. Az MFF tervezetének bemutatása előtt kiszivárgott a Tizedik Keretprogram (FP10) első koncepciója is, amely kijelöli az EU kutatás- és innovációfinanszírozásának irányát a következő évtized első felére.
A tervezet alapján egyértelmű, hogy az Európai Unió szeretne érdemi választ adni a globális technológiai versenyre, ugyanakkor több területen továbbra is strukturális hiányosságokkal küzd.
A kutatásfinanszírozás terén az Európai Bizottság egy új, négypilléres szerkezetben gondolkodik. Az első pillér továbbra is a kiválóságot célozza meg, elsősorban az Európai Kutatási Tanács (ERC) és a Marie Skłodowska-Curie Actions (MSCA) révén. A második pillér a korábbi globális kihívások helyett a „Versenyképesség és Társadalom” címet kapja, és szorosabban kapcsolódik majd az újonnan létrehozandó Európai Versenyképességi Alaphoz (European Competitiveness Fundhoz), amely az iparpolitikai célokat és a kutatás-innovációs eszközöket egy közös keretbe rendezné. A harmadik pillér az innovációt támogatja, elsősorban az Európai Innovációs Tanács (EIC) eszközein keresztül, amely továbbra is az ARPA-modell inspirálta, kockázatvállaló megközelítést alkalmazná. A negyedik pillér az Európai Kutatási Térség megerősítésére koncentrál, ide kerülne a „widening” program, valamint az ERA-politikák támogatása is.
Az FP10 ezen új struktúrája egyértelműen jelzi, hogy az EU célja nem pusztán a kutatásfinanszírozás mennyiségi növelése, hanem a stratégiai irányok összehangolása is. A Bizottság szándéka, hogy jobban integrálja a versenyképességi és tudománypolitikai célokat, növelje az innovációs ökoszisztémák ütőképességét és javítsa az uniós programok hozzáférhetőségét. Emellett külön figyelmet fordítana a multiszektoriális típusú „moonshot” kezdeményezésekre, amelyekben nemcsak kutatók, hanem ipari szereplők, régiók és civil szervezetek is együtt dolgoznának közös célok érdekében.
A tervezetben míg az Európai Innovációs Tanácsnak egy egész fejezetet szenteltek, az Európai Innovációs és Technológiai Intézetet nem is nevesíti a dokumentum. Annál többször hivatkozik viszont a Heitor-jelentésre,amely az Európai Bizottság tudományos tanácsadó munkacsoportja által kiadott állásfoglalás volt, és nem ösztönzi az EIT fenntartását, legalábbis nem a mostani formájában. A kritikák elsősorban az EIT központi irányításának túlbürokratizáltságát érinti, valamint azt, hogy a KIC-ek (Knowledge and Innovation Communities) működése nem minden esetben hatékony vagy fenntartható. Több tagállam – köztük Dánia – is azt javasolja, hogy az EIT-t integrálják az ERA-keretrendszerbe, vagy legalábbis tegyék átláthatóbbá és hatékonyabbá, esetleg válasszák szét a központi irányítást a KIC-ek gyakorlati tevékenységeitől. Az is felmerült, hogy az EIT központja helyett a sikeres KIC-ek legyenek a tudás- és innovációátadás elsődleges motorjai.
Külön figyelmet érdemel a widening program sorsa. A javaslat szerint az FP10-ben ez egyértelműen saját pillért kap és tartalmilag is megújul. A cél nemcsak a részvétel növelése, hanem a tényleges kapacitásépítés támogatása: a program az uniós és nemzeti források összehangolására, a régiós kutatási ökoszisztémák erősítésére és a hosszú távú partnerségek ösztönzésére fókuszálna. Újdonságként megjelenhet egy külön widening alap, amely a kevésbé fejlett kutatási rendszerek célzott fejlesztését támogatná. Emellett a nyugati tagállamokat is jobban ösztönöznék arra, hogy részt vegyenek widening partnerségekben, például bónuszpontokkal vagy kiemelt pályázati értékeléssel.
Mivel Dánia tölti be az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztét 2025 második félévében, kiemelt szerepe lesz a 2028–2034-es többéves pénzügyi keret (MFF) tárgyalásainak kezdeti szakaszában. A dán kormány pragmatikus megközelítést képvisel: kiemelt céljuk, hogy „komoly előrehaladást” érjenek el az FP10 szabályozási kereteiben, ugyanakkor nem terveznek azonnali végrehajtási stratégiát. A dán álláspont szerint a kiválóságot továbbra is védeni kell, de a widening program megújítása is elengedhetetlen a kohézió és a stratégiai autonómia érdekében. A dán elnökség célja, hogy a versenyképesség, a biztonság és a zöld átállás szempontjait helyezze előtérbe, miközben a kohéziós politika modernizálásán és hatékonyabbá tételén dolgozik a 2027 utáni időszakra. A kutatásfinanszírozás tekintetében a dán megközelítés hangsúlyozza a köz- és magánszféra közötti együttműködés erősítését, valamint azt, hogy Európa csökkentse lemaradását a kritikus technológiák terén mutatkozó innovációs szakadékban.
Azért is fontos a jó stratégia megtalálása, mert az uniós kutatásfinanszírozás számos kihívással néz szembe. Európa még mindig le van maradva az új tudományfinanszírozási megközelítések alkalmazásában, különösen az MI, a kvantumtechnológia és a biotechnológia területén, miközben a versenytársak – különösen Kína – jelentős előnyre tettek szert a mesterséges intelligencia tudományos alkalmazásában. Az EU-nak nemcsak több forrásra van szüksége, hanem rugalmasabb és kockázatvállalóbb mechanizmusokra is, ha valóban versenyképes akar maradni a globális tudományos térben. A 2028 utáni költségvetés fontos eleme a kutatásfinanszírozás, a sikere azonban nemcsak a költségvetési kereten múlik, hanem azon is, hogy a szabályrendszerek egyszerűbbek, a célkitűzések koherensebbek, az eszközök pedig valóban elérhetők lesznek-e a teljes kontinens számára – beleértve Közép- és Kelet-Európát is.
Nyitókép forrása: Dominic Smith / Flickr
