Az Európai Bizottság március elején ismertette a visszaküldések eredményesebbé tételére vonatkozó javaslatát. A tagállamok a cél érdekében létrehozhatnának az Európai Unión kívül úgynevezett visszatérési központokat is.
Az Európai Tanács 2024. októberi ülésén az állam- és kormányfők az illegális bevándorlás elleni küzdelem hatékonyabbá tételét szorgalmazták, amely érdekében, egyebek mellett, felkérték az Európai Bizottságot (EB), hogy dolgozzon ki jogalkotási javaslatot a visszaküldések felgyorsítására és egyszerűsítésére vonatkozóan. Az intézmény a kérésnek eleget téve, múlt héten ismertette a visszatérésekkel kapcsolatos, rendeletre irányuló javaslatát. A kezdeményezés egy közös európai rendszer létrehozását tűzi ki célul, az Európai Unióban (EU) jogszerűtlenül tartózkodók kiutasítása egységes szabályozás alapján valósulna meg, egyszersmind eredményesebbé téve ezeket az intézkedéseket.
2023-ban, a mintegy félmillió kiutasított harmadik országbeli polgárból minden ötödik hagyta el csupán az EU területét. Ez magában foglalja az önkéntesen távozókat, vagyis, akik a kiutasítási határozatot követően maguktól távoznak, valamint azok is ide tartoznak, akiket ki kellett toloncolni, miután nem teljesítették kötelezettségüket. 2024-ben ugyan valamelyest javult ez az arány, ám a távozásra felszólítottak több mint kétharmada továbbra is az Unióban tartózkodik. A visszaküldések hatékonysági problémája mögött több tényező is húzódik. Ide sorolhatóak például a nemzeti eljárási szabályok hibái, a tagállamok közötti együttműködés minősége, továbbá a származási országok magatartása, melyek gyakran megtagadják, hogy visszavegyék állampolgáraikat.
Az Európai Unióban a visszatérésekkel kapcsolatos jogi keretet mindezidáig egy 2008-ban elfogadott irányelv biztosította / biztosítja. E helyére lépne az Európai Bizottság mostani javaslata, amely az eddiginél egységesebb keretet szabna a visszaküldéseknek, az arra vonatkozó szabályozásoknak. Az eljárás lépéseinek pontos rögzítésén túl a rendelet három fontos új elemet is bevezetne a jelenleg hatályos irányelvhez képest. Egyfelől, egy uniós tagország kiutasítási határozatát a többi tagállam is kikényszerítheti, amennyiben a területükre lép az adott bevándorló. Ez meggyorsítaná a folyamatot, hiszen most új eljárást kell indítaniuk a nemzeteknek, függetlenül attól, hogy született-e már valahol döntés a visszatérésről. A tagországok közötti szorosabb és hatékonyabb koordinációt segítené elő az európai kiutasítási határozat létrehozása is, amelyre szintén javaslatot tett a Bizottság. A kezdeményezés harmadik, és legfontosabb – egyben a jogvédők által legtöbb kritikát kiváltó – újdonsága az úgynevezett „visszatérési központok” létrehozása. A táborok, befogadóközpontok tényleges létrehozásáért, a harmadik országokkal való megállapodás megkötéséért nem az Európai Unió, hanem – döntésük alapján – az egyes tagállamok lennének felelősek. Egy, ezt a célt szolgáló egyezménynek tartalmaznia kell egyebek mellett a központban való tartózkodás időtartamát, lehetőséget adva a kiutasított bevándorló számára a távozásra a származási országába, vagy más – őt befogadó – államba, valamint egy független szervet vagy eljárást, amely a megállapodásban foglaltak végrehajtásának ellenőrzésére szolgál. Az első uniós nemzet, amely létrehozhat visszatérési központokat, Olaszország lehet. Az olasz kormány ugyanis ilyen módon hasznosítaná Albániában a menedékkérelmek elbírálásának idejére kialakított, ám jelenleg üresen álló területeket.
A javaslat hatályba lépéséhez a Tanács és az Európai Parlament elfogadása is szükséges, politikai jóváhagyására pedig a március 20-án és 21-én megrendezésre kerülő Európai Tanács ülésen kerülhet sor. Megszavazása esetén – rendeletről lévén szó – valamennyi tagállamra közvetlenül, kötelező érvénnyel vonatkozik majd.
Kép: Epthinktank
