Magyarország szerepe és az FP10 jövője
Az Európai Unió kutatási, fejlesztési és innovációs (KFI) politikájának jövője jelenleg a 10. keretprogram (FP10) tárgyalásai körül forog, amely 2028-ban indul. A tárgyalások középpontjában a költségvetés nagysága, az adminisztratív egyszerűsítés és a kutatási prioritások újragondolása áll. Az egyes tagállamok különböző megközelítésekkel állnak a tárgyalásokhoz, míg az Európai Bizottság azon dolgozik, hogy egy kiegyensúlyozott és versenyképes programot hozzon létre.
2025. március 11-én Varsóban az EU kutatási miniszterei egyhangúlag elfogadták a Varsói Nyilatkozatot, amelyben hangsúlyozták, hogy a következő, 10. keretprogramnak (FP10) önálló kutatási és innovációs programnak kell lennie, és nem szabad egy szélesebb európai versenyképességi alapba integrálni.
A nyilatkozatban a miniszterek felkérték az Európai Bizottságot, hogy az FP10 javaslatát az eddigi önálló keretprogramok hagyományaira építve készítse el. Kiemelték, hogy az EU szerződései szerint a keretprogramnak meg kell határoznia a tudományos és technológiai célkitűzéseket, valamint az EU pénzügyi hozzájárulásának mértékét.
Marcin Kulasek, Lengyelország tudományos minisztere szerint a Varsói Nyilatkozat erőteljes üzenetet közvetít az EU tudományos minisztereitől egy stabil, intelligensen kialakított keretprogram mellett, amely elengedhetetlen Európa versenyképességének növeléséhez, technológiai függetlenségének megteremtéséhez és biztonságának támogatásához.
A nyilatkozat továbbá felszólította a Bizottságot, hogy őrizze meg és erősítse az Európai Kutatási Tanács (ERC) és az Európai Innovációs Tanács (EIC) függetlenségét és szerepét. Maria Leptin, az ERC elnöke köszönetét fejezte ki a minisztereknek a „határozott támogatásért”.
Eközben az Európai Parlament képviselői Strasbourgban elfogadták ajánlásaikat a Horizont Európa utódjára vonatkozóan, amely szerintük szintén önálló programként kell működnie. Christian Ehler európai parlamenti képviselő, a jelentés előadója aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a Bizottság költségvetési főigazgatósága a Parlament vagy a Tanács megkérdezése nélkül kívánja az FP10-et a Versenyképességi Alapba integrálni.
Az ír kormány is csatlakozott a vitához, és előzetes állásfoglalásában egy elkülönített EU-s kutatási költségvetés mellett foglalt állást az FP10 kapcsán.
Ekaterina Zaharieva, az EU új kutatásért és innovációért felelős biztosa elmondta, hogy a jelenlegi 220 milliárd eurós költségvetési igény nem reális, bár szeretné növelni a támogatásokat. A Bizottság fő célja a program egyszerűsítése, mivel a Horizont Európa túlzott bürokráciája számos kutatót eltántorított a pályázástól.
A Bizottság másik kiemelt célja az innovációs szakadék csökkentése a keleti és nyugati tagállamok között. A keleti országok, köztük Magyarország is, jelentősen kevesebb támogatást kapnak és alacsonyabb sikerességi rátával pályáznak az uniós KFI programokban.
A tagállamok álláspontjai az FP10-ről
Lengyelország kiemelt prioritásként kezeli az innovációpolitikát elnökségi programjában. A lengyel kormány különös figyelmet fordít a mesterséges intelligencia (MI) tudományos és innovációs alkalmazására, emellett a biztonsági és védelmi kutatások támogatása is prioritás, különösen az EU geopolitikai kihívásaira való felkészülés érdekében.
Csehország az FP10 kapcsán az adminisztratív terhek csökkentését és az egyszerűsített finanszírozási modellek bevezetését szorgalmazza, mivel úgy véli, hogy a jelenlegi rendszer túl bonyolult és nehezen hozzáférhető a kutatók számára. Prága különösen fontosnak tartja az Európai Kutatási Tanács (ERC)és a Marie Skłodowska-Curie Akciók folytatását, amelyek jelentős szerepet játszanak a tudományos kiválóság támogatásában. Emellett Csehország kiáll a „Widening” kezdeményezés mellett, amely a kelet-közép-európai országok kutatási teljesítményének növelésére irányul.
Eközben az Egyesült Királyság továbbra is nyitott az FP10-hez való társulásra, feltéve, hogy a program megfelelő feltételeket biztosít a brit kutatók számára. London álláspontja szerint nincs szükség radikális átalakításra; a brit kormány inkább „evolúciót, nem forradalmat” támogat a program szerkezetében. Különösen fontosnak tartják a hárompilléres rendszer megőrzését, amely biztosítja az egyensúlyt az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és az innováció között.
Magyarország hosszú távon elkötelezett az európai kutatás-fejlesztési és innovációs (KFI) együttműködés erősítése mellett, és már a 2017-es állásfoglalásában is kiemelte, hogy az EU KFI politikáját stratégiai prioritásként kell kezelni. Akkori álláspontja szerint elengedhetetlen az Európai Kutatási Térség (ERA) további erősítése, hogy a tagállamok közötti együttműködés hatékonyabbá váljon. Magyarország emellett a keleti tagállamok finanszírozási lehetőségeinek bővítését és a transznacionális kutatási együttműködés fokozását szorgalmazta, hogy a kelet-közép-európai országok is nagyobb szerepet kaphassanak az európai innovációs ökoszisztémában.
A magyar kormány jelenleg véglegesíti az FP10-hez kapcsolódó hivatalos position paperjét, amelyet várhatóan a héten tesz közzé. A magyar KFI stratégia hosszú távú célja, hogy 2030-ra Magyarország az „erős innovátorok” közé lépjen elő, és a GDP-arányos K+F ráfordítás elérje a 3%-ot. Magyarország különleges szerepet tölt be az európai innovációs térben, mivel itt található az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) központja, amely az uniós innovációs ökoszisztéma egyik kulcsintézménye. Az FP10 tárgyalásai során az EIT az adminisztratív terhek csökkentését, a pályázati folyamat egyszerűsítését és a kutatási eredmények gyorsabb piaci hasznosításátszorgalmazza. Bár egyes tagállamok az intézet finanszírozásának csökkentését javasolták, az Európai Parlament és az EIT vezetősége határozottan kiállt a szervezet függetlensége mellett, hangsúlyozva annak kulcsszerepét az európai innovációs ökoszisztémában.
A „Widening” országok, vagyis azok az EU-tagállamok, amelyek kutatási és innovációs teljesítménye elmarad az uniós átlagtól, szintén közös nyilatkozatban emelték ki, hogy az FP10 kapcsán arra kellene törekedni, hogy csökkentsék a kutatási szakadékot és javítsák a hozzáférést az uniós finanszírozáshoz. Horvátország a tehetségek jobb kihasználását és a „hop-on” eszköz rugalmasabbá tételét javasolja, hogy a kevésbé fejlett régiók könnyebben csatlakozhassanak EU-finanszírozott projektekhez. Észtországa nemzetközi együttműködés és a technológiai fejlődés gyorsítását támogatja, míg Lettország nagyobb forrásokat kér a kutatási infrastruktúrák fejlesztésére. Bulgária a projektmenedzsment képességek erősítését látja kulcsfontosságúnak, míg Litvánia a balti régió közös kutatásait ösztönözné.
