Az uniós védelempolitika állt a hétfői informális Európai Tanács ülés középpontjában. Döntés azonban leginkább csak a stratégiai irányvonalakról született, számos kérdést még nyitva hagytak a politikusok.
Informális Európai Tanács (EiT) ülést rendeztek Brüsszelben február harmadikán, hétfőn. A hagyományosan két napon át tartó és több napirendi pontot megvitató ülés helyett ez alkalommal mindössze egy napra és csupán egy kérdésre fókuszálva gyűltek össze a politikai vezetők Belgium fővárosában, még úgyis, hogy a világpolitikai eseményekből eredően más témákról – Grönland helyzetéről és kereskedelempolitikai ügyekről – is egyeztetést folytattak az ülés során. A hivatalosan „elvonulásnak” nevezett találkozó középpontjában az uniós védelempolitika helyzete és jövője állt, mint például a finanszírozás és annak módja, a partnerkapcsolatok szorosabbra fűzése, valamint az európai fegyvergyártás. Az állam- és kormányfők között abban egyetértés mutatkozott meg már az EiT ülést megelőzően is, hogy növelni kell a védelmi kiadásokat a védelmi képességét megerősítése érdekében, szükség van a katonai felszerelések fejlesztésére. Nézeteltérések azzal kapcsolatban voltak, hogy az erre szánt uniós forrásokat hol költsék el, kiket támogassanak belőle.
Lengyelország és a balti államok – Észtország, Lettország és Litvánia – amellett érveltek, hogy 2027-ig legkevesebb százmilliárd eurót fordítsanak védelmi kiadásokra, ideértve a NATO-szövetséges, ám nem uniós államtól való fegyvervásárlást is. Ezzel a gondolattal és a mögötte húzódó, az Amerikai Egyesült Államokkal való jó együttműködést megőrizni akaró megközelítéssel értett egyet kevés kivétellel valamennyi európai nemzet is. A kisebbségi véleményt legmarkánsabban képviselő Franciaország ugyanakkor azt szorgalmazta, hogy az Európai Unió (EU) szuverenitásának megerősítése céljából, a közös védelmi beszerzések esetén az Unió az európai fegyvergyártókat preferálja inkább. Macron álláspontját osztotta az uniós csúcs előtt e kérdésben a görög miniszterelnök is.
A hétfőihez hasonló informális Európai Tanács ülések legfőbb célja nem konkrét döntések meghozatala, sokkal inkább a kötöttségek nélküli stratégiai megbeszélésekhez és vitákhoz nyújtanak keretet. Ezt tükrözik a mostani csúcstalálkozó eredményei is, amelyek leginkább csupán követendő irányvonalakat tartalmaznak, kiindulópontként szolgálva egy következő, formális EiT üléshez. Az állam- és kormányfők elkötelezték magukat az Európai Unió védelmi kapacitásának fejlesztése iránt, melyben központi szerepet játszik majd a védelmi ipar megerősítése. A finanszírozást illetően a tagországok egyetértettek abban, hogy növelni kell a védelmi kiadásokat mind nemzeti, mind közösségi szinten. Ezzel kapcsolatban ugyanakkor nem született döntés sem az újabb közös hitelfelvétel ötletéről, sem pedig Donald Trump amerikai elnök azon felvetéséről, mely szerint a GDP öt százalékát kellene ilyen jellegű kiadásokra fordítania minden NATO-szövetségesnek. A politikai vezetők látszólag nyitva hagyták a védelmi beszerzések kérdésének ügyét is, ám a NATO és az Amerikai Egyesült Államok felé való elkötelezettségük többszöri hangsúlyozása arra enged következtetni, hogy Franciaország ez alkalommal nem tudott sikeresen érvelni célkitűzései mellett.
Az uniós védelempolitika jövője várhatóan legközelebb a júniusi Európai Tanács ülésen kerül napirendre.
Kép: Euractiv
