Számos fordulatot hordoz magában 2024 nyara a zöldpolitika jövőjét illetően: az Európai Bizottság elnökének személyében nem állt be változás, ami az Európai Zöld Megállapodás folytonosságát valamelyest garantálja, ugyanakkor az Európai Parlamentben jelentős átrendeződés zajlott többek között a Patrióták Európáért pártcsalád megjelenésével, amely politikai erő meglehetősen más megközelítést alkalmaz a szakpolitikát illetően.
A 2024-es európai parlamenti választás az öt évvel ezelőtti eredményekhez képest messze nem hozott áttörő zöld többséget, hiszen 2029-ig az előző időszakhoz képest majdcsak húsz képviselővel kevesebben ülnek majd a Zöld pártcsalád soraiban. Ez az eredmény nemcsak az európai polgárok preferenciájának elmozdulását mutatja, hanem azt is, hogy számos képviselő, még ha valamelyest egyet is ért a klímapolitikai irányvonalakkal, más szakpolitikákat előnyben részesítve és más politikai irányt preferálva képzelte el a következő öt éves munkáját. A jelentős átrendeződést ugyanakkor más is befolyásolhatja: a magyar kezdeményezésre életre hívott Patrióták Európáért pártcsalád lett a harmadik legnagyobb erő az Európai Parlamentben, amely meghatározó lesz a szakpolitika jövőbeli mozgásterét tekintve.
A Patrióták a következő 12 országot és pártokat tömöríti magában 84 képviselői hellyel: FIDESZ – Magyarország; ANO, AUTO – Csehország; FPÖ – Ausztria; Chega – Portugália; VOX – Spanyolország; PVV – Hollandia; Flamand Érdek – Belgium; Dán Néppárt – Dánia; Nemzeti Tömörülés – Franciaország; Liga – Olaszország; Értelem Hangja – Görögország; Lettország az Első – Lettország.
A diverz pártcsalád tagjai között energiapolitikát illetően nem rajzolódik ki nagy ellentmondás: szinte kivétel nélkül támogatják az – európai vagy hazai – energiaszuverenitás megteremtését, amelyben kiemelt szerep jut az atomenergiának. Egyedüli kakukktojás az osztrák FPÖ, amely korábban még elutasította az atomenergia lobbit, viszont mára jobb megoldásnak vélik még a napenergiánál is. A megújuló energiaforrások tekintetében a holland párt rendelkezik radikális nézetekkel: szerintük egyáltalán nincs valamennyi ilyen energiaforrásra szükség, ugyanis az atomenergia mellett továbbra is a gáz- és szénerőművekre kívánják alapozni az ország energiatermelését. A spanyol VOX hasonlóan nagy szerepet szán továbbra is a szénhidrogéneknek. A cseh ANO mindaddig nem tartja fontosnak a megújuló energia arányának kötelező meglétét, ameddig nem tudják – leginkább az atomenergiára alapozva – elérni az átállást. Ezek alapján az energiapolitikát tekintve meglehetősen egységes álláspontot fognak képviselni a Patrióták; ugyanakkor például a megújuló energia témakörében lehetnek majd ellentmondások a pártcsalád tagjai között.
Az éghajlatvédelem esetében már nem ennyire egységesek a Patrióták. A dánok nagy hangsúlyt fektetnek a társadalom és a környezet egyensúlyának megteremtésére, de nem ideológiai alapon, és nem kifejezetten a jelenlegi keretrendszerben; a szén-dioxid adót teljes mértékben elutasítják és a szélenergia tekintetében is szigorúbb szabályozásokat hivatottak eszközölni. Ezzel szemben a hollandok, a belgák és a cseh AUTO is teljes mértékben elutasítják a jelenlegi nemzetközi klímavédelmi egyezményeket és stratégiákat. De így van ezzel a cseh ANO, az osztrák FPÖ, a dán Néppárt és az olasz Liga is: az Európai Zöld Megállapodást felül kell vizsgálni! A francia Nemzeti Tömörülés programjában szinte nem is tesz említést klímavédelmi célokról, a portugál Chega és a spanyol VOX pedig inkább klímatagadó attitűddel rendelkezik. Mindezekből fakadóan a Patrióták valószínűsíthetően keményen fognak fellépni a klíma- és környezetvédelmi jogszabályokkal szemben; a következő öt évben a természet-helyreállítási törvényhez hasonló szituációk sokasága, vagyis erős ellenpólus fog képződni az Európai Parlamentben a területen.
Az Európai Bizottság pro zöldpolitikai attitűdje valószínűsíthetően folytatólagos lesz, hiszen élén továbbra is az Európai Zöld Megállapodást meghirdető elnök, Ursula von der Leyen fog állni. Az eddigi eredmények és nyilatkozatok alapján viszont bizton állítható, hogy más jelleget ölt majd von der Leyen zöldpolitikai zászlóshajója, mint az elmúlt öt évben.
Alapvető fordulat volt, hogy von der Leyen a kampányidőszakban jelentősen redukálta a zöldpolitikai témákat, többségében a versenyképességre, a bürokrácia leépítésére, a védelmi kérdésekre vagy a mezőgazdaságra fókuszált. Utóbbi relációjában például felmerült 2024 elején a gazdatüntetések hatására, hogy a „Mentsük meg a méheket és a gazdákat” európai polgári kezdeményezésen alapuló javaslatot visszavonják. Ez a javaslat eredetileg a vegyiparból származó gyomirtószerek 80%-os visszaszorítását tűzte ki célul, a Bizottság pedig már eleve 50%-ra csökkentette a javaslatában.
Nemcsak a kampányban, hanem az újraválasztásakor intézett beszédében is érzékelhető volt a hangsúlyváltás. Az európai versenyképesség jövőjének felvázolását követően tért ki arra, hogy hogyan is fog kinézni a Green Deal in action, vagyis a Zöld Megállapodás a gyakorlatban. A növekedési stratégiaként aposztrofált megállapodáshoz már a kampányidőszakban meghirdették az ehhez társított, az európai ipart szolgáló tervet, amely megközelítés jelentősen eltér az elmúlt öt év álláspontjától. Mindez nem lenne felróható, amennyiben az előző ciklusban a célkitűzések nagymértékben teljesültek volna: 2019-ben 166 jogszabálycsomagot terveztek elfogadni a ciklus végéig, amelyek a zöld megállapodást érintik, viszont mindössze 58-at fogadtak el. Egy másik ellentmondásként lehet megjegyezni a beszéd alapján, hogy az általános klímavédelmi és dekarbonizációs célok mellett a mezőgazdaság kizöldítésére is ígéretet tett, ami messzemenően szembe megy az előbb részletezett döntéssel a gyomirtószerek tekintetében.
Az európai parlamenti erőviszonyokban beállt változás, valamint a Bizottság hangsúlyeltolódásai alapján megállapítható, hogy a 2024–2029-es időszakban nehezebb dolguk lesz a környezet- és klímavédőknek az európai színtéren. Mindez abban az esetben nem jelenthet majd problémát, ha a már elfogadott jogszabályok végrehajtása a megfelelő ütemben fog haladni; ellenkező esetben viszont a 2030-as éghajlati célok nemcsak egy-két ország esetében válnak elérhetetlenné.
Kép: PubAffairs Bruxelles
