Európa a 2023-as évben számos szélsőséges időjárási jelenséget élt meg, köztük a rekordhőmérsékletet, az átlagosnál szárazabb talajnedvességet, az árvizeket és villámárvizeket is említeni lehet. Erről készített jelentést az Európai Éghajlatváltozási Szolgálat és a Meteorológiai Világszervezet, amelyben azt is megvizsgálták, hogy ezek a szélsőségek, valamint a szakpolitikai cselekvés milyen hatást gyakoroltak az emberi egészségre.
Az április 22-én közzétett, Az Éghajlat európai helyzete (European State of Climate – ESOTC) című jelentésben a Copernicus Európai Éghajlatváltozási Szolgálat és a Meteorológiai Világszervezet az éghajlati viszonyok és változások leírását és elemzését tartalmazza a Föld egészéről. Ezek az adatok figyelmeztető jelzést adnak az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló sürgős, összehangolt globális fellépésre.
Hőmérséklet-emelkedés földön és vízen
Európa a leggyorsabban melegedő kontinens, ahol a hőmérséklet a globális átlagnál mintegy kétszer gyorsabban emelkedik. Az ESOTC 2023 szerint az Európában feljegyzett három legmelegebb év mindegyike 2020 óta történt, a tíz legmelegebb pedig 2007 óta. A 2023-as adatokat tekintve a hőmérséklet Európa nagy részén az átlagosnál jelentősen magasabb volt: Kelet-Európa egyes részein akár 2,6°C-kal, az Alpok egyes részein pedig 2,3°C-kal. Délkelet-Európa nagy részén, valamint Nyugat- és Közép-Európa egyes részein a valaha mért legmelegebb év volt a tavalyi.
A szárazföld átlaghőmérséklete mellett a tengerfelszín esetében is rekordot állapít meg a jelentés: a Földközi-tenger egyes részein és az Atlanti-óceán északkeleti részén a valaha mért legmelegebb éves átlagos tengerfelszín hőmérsékletet mérték, egyes részeken akár 5°C-kal is meghaladta az átlagot.
Ez a jelentős éves emelkedés ugyanakkor nem a nyári rekordhőmérsékletben testesült meg, ennél sokkal összetettebb volt a szélsőséges jelenség: egy meghosszabbodott, júniustól szeptemberig tartó intenzív, hőhullámokban, erdőtüzekben és aszályban gazdag nyár Európa egyes részein jelentős csapadékkal, akár árvizekkel is párosult. Példának okán a magyarországi mezőgazdasági kárenyhítések is jól mutatják a tavalyi év diverzitását, miszerint nem a nyári hőség okozta szárazság jelentette a legnagyobb kihívást. Míg 2022-ben a kárnemek közül az aszállyal érintett területekre fizették a legtöbb kárenyhítést, 2023-ban már a tavaszi fagykár által sújtott termőföldek esetében volt a legmagasabb az állami kifizetés.
Ugyanakkor vannak olyan régiók Európában, ahol az átlagosnál melegebb időjárás jelentős tűzveszéllyel is párosult. Nagy tüzek keletkeztek például Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban és különösen Görögországban, ahol a valaha Európában feljegyzett legnagyobb, mintegy 96 ezer hektáros erdőtűz keletkezett. Az EU-ban összesen 500 ezer hektár területnyi erdőtüzet regisztráltak, ami megegyezik London, Berlin és Párizs együttes területével.
Ezzel párhuzamosan Dél-Európát sújtotta a legjelentősebb hőstressz is, de egész Európát tekintve növekszik ez a jelenség. Ennek függvényében a jelentés megállapítja, hogy a hőség okozta halálozás az elmúlt 20 évben mintegy 30%-kal nőtt. E tendencia ugyanakkor visszafogható, amennyiben hangsúly helyeződik a klímaalkalmazkodás nyújtotta lehetőségekre. Ezek alatt kisléptékű, olcsó és egyszerű beavatkozások is érthetők, mint például a zöldfelület-növelés, amellyel már önmagában pár Celsius-fokkal csökkenthető a külső és a belső hőmérséklet egyaránt. Ezekre lehet példa a zöldtetők vagy zöldfalak létesítése is akár. Az uniós kommunikáció eddig kevésbé helyezte a hangsúlyt a klímaalkalmazkodásra, nem úgy, mint a kibocsátás-csökkentésre, vagyis a mitigációra. A Copernicus éghajlati kockázatokat vizsgáló tanulmányát követően azonban az Európai Bizottság kifejezetten fókuszba helyezte az adaptációt mint a jelentésben azonosított kockázatokkal szembeni ellenállóképesség növelésének eszközét. Vagyis jelenleg egy elmozdulás látszik ebbe az irányba az uniós klímapolitika kapcsán.
Több eső, kevesebb havazás
Amellett, hogy 2023-ban is melegrekordok sora dőlt meg, a csapadék terén is szélsőségesebb időjárás jellemezte Európát. A tavalyi év mintegy 7%-kal volt csapadékosabb az átlagnál, egyes adatsorok szerint 1981 óta nem volt ilyen csapadékdús év, mint a 2023-as. Ennek eredményeként az év során az európai folyóhálózat egyharmadán a folyók vízhozama meghaladta a „magas” árvízküszöböt, 16%-án pedig a „súlyos” árvízküszöböt. Az október és december közötti viharok sorozatának köszönhetően rekord vagy rekordközeli vízhozamokat mértek a főbb vízgyűjtőkben, köztük a Loire, a Rajna és a Duna vízgyűjtőin.
Ugyanakkor 2023-ban az átlagosnál kevesebb havas napot is regisztráltak Európában, különösen Közép-Európában és az Alpokban télen és tavasszal. Ez, valamint a nyári magas hőmérsékleti értékek Európa minden részén hozzájárultak a gleccserjég nettó csökkenéséhez. A legdrasztikusabb példa erre az Alpok, ahol a gleccserek 2022 és 2023 között a fennmaradó térfogatuk mintegy 10%-át veszítették el.
Mi lesz ezután?
Ha globális viszonylatban tekintünk az éghajlatváltozás okozta kihívásokra, akkor sem látható megnyugtató tendencia. E tekintetben is a 2023-as év jelentette a rekordot: 0,60°C-kal volt melegebb az 1991–2020 közötti átlagnál és mintegy 1,48°C-kal az iparosodás előtti átlagnál. Ez is mutatja, hogy az európai klímapolitika jelen mivoltában nem elegendő. Ugyan 2023-ban már jelentős előre lépések történtek a kibocsátás-csökkenés terén, mint például az elektromos áram termelés 43%-ban megújuló energiaforrásból származott, és emellett 19%-kal csökkent a fosszilis energiaforrás alapú termelés, az éghajlati szélsőségek nem kímélték a kontinenst. A fosszilis energiaforrásokról való leválás fokozatosan megindult, a szakpolitikák széles tárháza áll rendelkezésre az európai döntéshozók előtt annak érdekében, hogy még gyorsabban lehessen véget vetni a már évtizedek óta tartó, a folyamatos növekedést kergető fogyasztási modelleknek. Egyes szakértői csoportok szerint az EU robosztusabb klímacselekvéséhez a weimari háromszögnek nevezett, Franciaországot, Németországot és Lengyelországot tömörítő együttműködés jelenthetné a megoldást. E három ország deklarált célja ugyanis, hogy elősegítse az együttműködést a határokon átnyúló és az egész EU-ra kiterjedő kihívások terén, és erősítse az európai kohéziót. A Jacques Delors Központ által nemrégiben végzett felmérés alapján – amely szerint Párizsban, Varsóban és Berlinben erős demokratikus támogatottságot élvez az éghajlatváltozás elleni fellépés – ezt a zászlóshajót az uniós klímapolitikába is integrálni lehetne, ezáltal közelebb hozni a Közösséget a célok eléréséhez. A magyar soros elnökséget Lengyelország fogja váltani 2025 elején az új, lengyel–dán–ciprusi trió részeként, vagyis a lehetőség adott lesz az érdekek becsatornázására. Az új intézményi ciklus kezdete után egy német és egy francia támogatással pedig ez a hang megerősítésre kerülhet az uniós döntéshozatalban.
Kép: The Daily Climate
