A szlovák választási kampány és a külpolitikai irányváltás esélyei
Előrehozott választást tartanak Szlovákiában szeptember 30-án. A közvélemény-kutatásokat február óta magabiztosan vezető, a 2018-ban maffiakormányzásba belebukott Robert Fico szeptember 12-én ismertette pártja külpolitika prioritásait. Bár Fico jelentős külpolitikai változásokat helyezett kilátásba, egyáltalán nem biztos, hogy ezeket át tudja majd ültetni. Kérdéses, hogy tud-e egyáltalán kormányt alakítani, és ha igen, a kormánykoalíció színezete hogyan befolyásolja a következő kormány külpolitikai irányát?
A lehetséges külpolitikai irányváltás evolúciója
Legnagyobb valószínűség szerint a Robert Fico Smer-SD (Irány – Szociáldemokrácia) nyeri meg a szeptember 30-án esedékes előrehozott parlamenti választ Szlovákiában. Fico február óta magabiztosan vezeti a közvélemény-kutatásokat, a legstabilabb választói bázissal rendelkezik. A 2006–2010 közti szélsőségesen magyarellenes, soviniszta kormányzásáról is ismert Fico 2018-ban miniszterelnökként lemondásra kényszerült, miután az újságíró-gyilkosságot követően világossá vált, milyen mértékben szőtte át a szervezett bűnözés a kormányzatot.
Fico ezt követően relatív lejtmenetbe került, és szembehelyezkedett a szlovák és nyugati fősodorral. Pártjából 2020-ban kivált, és új pártot alapított a miniszterelnöki székben őt váltó Peter Pellegrini, aki néhány hónap alatt át is vette a vezetést a közvélemény-kutatásokban. Úgy tűnt, hogy a különböző botrányok pontot tesznek a politikus karrierjének végére.
A maffiakormány megbüntetésének ígéretével hatalomra jutó jobbközép kormánykoalíció rendkívül kaotikus kormányzása, valamint az Ukrajna elleni orosz agresszió, illetve az erre válaszul adott szlovák politikai lépések új esélyt kínáltak Ficonak. Az alapvetően oroszbarát szlovák társadalom számára gyakorlatilag egyedüliként kezdett el közvetíteni oroszbarát és Amerika-ellenes, Ukrajna katonai támogatását kritizáló álláspontot, aminek köszönhetően ez év elejétől nem csupán átvette a vezetést a közvélemény-kutatásokban, de sikerült vezető helyét kellően stabilizálni.
A külpolitika nem meglepő módon a választási kampány központi témájává nőtte ki magát, Fico népszerűségének növekedését pedig éppen a fősodorral szemben, ámde az oroszbarát szlovák társadalom lelkületével irányba helyezkedő kommunikációjának köszönhette.
Fico külpolitikai prioritásai
Fico a választási kampány finisében, szeptember 12-én ismertette pártja külpolitikai prioritásait. Fico saját bevallása szerint pártja számára a nemzetállami érdekek védelme az elsődleges.
A prioritások egyik sarokköve az uniós és transzatlanti kapcsolatok mostanitól eltérő megközelítése. Fico kifejtette: „az EU- és NATO-tagság Szlovákia lételeme”, de „nem minden helyes és igazságos, ami Brüsszelből vagy Washingtonból érkezik.” Fico leszögezte: a nemzetállami érdekeket veszélyeztető ügyekben nem kíván az uniós és NATO-partnerekkel egyeztetni, például a tagállamok vétójogának megvonására tett kísérletek kapcsán. Nem ért egyet az EU szankciós politikájával, ha az veszélyezteti Szlovákia gazdasági érdekeit és a lakosság életszínvonalát. Hozzátette: nem fognak támogatni olyan klímavédelmi és környezetvédelmi javaslatokat, amelyek veszélyeztetnék Szlovákia vagy az EU versenyképességét. Ellenzi továbbá az illegális migránsok kötelező befogadására vonatkozó uniós javaslatokat, illetve az ezt elutasító tagállamok szankcionálásának tervét.
A legmarkánsabb külpolitikai irányváltás az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok és a háború kezelésével kapcsolatos politika kapcsán mutatkozik, ami nem meglepő, hiszen ez volt Fico kampányának központi eleme az elmúlt hónapokban. Fico kifejtette, hogy az Uniónak és Oroszországnak kölcsönösen szüksége van egymásra: „egyszer véget ér az ukrajnai háború, és a mi kötelességünk lesz helyreállítani a kapcsolatokat az Oroszországi Föderációval. Nem választhatja el a világtól egy bádogkerítés”.
Fico ellenzi az ukrajnai háborús konfliktus elnyújtását, nem kívánja katonailag támogatni Ukrajnát és azonnali béketárgyalásokat fog szorgalmazni. Ezt nyomatékosítva arra tett vállalást, hogy ha miniszerelnök lesz, az Európai Tanács összes ülésén elő fogja terjeszteni ezt a javaslatot.
Fico nem csupán az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokat normalizálná, de a nyugati kapcsolatrendszert is átértékelné. Egyrészt leszögezte, hogy vétózná Ukrajna felvételét a NATO-ba. Másrészt aláhúzta: ha pártja tagja lesz az új szlovák kormánynak, nem fogja magára nézve érvényesnek tekinteni azokat a kötelezettségeket, amelyeket a fegyvervásárlási szerződések során vállalt a szakértői kormány, és át akarja értékelni az Egyesült Államokkal kötött védelmi együttműködési szerződést is.
Fico továbbá rögzítette, hogy pártja a kölcsönösen előnyös V4-es együttműködés megújítását fogja szorgalmazni, azonban annak kifejtésével adós maradt, hogy mely területeket érti a kölcsönösen előnyös együttműködés keretébe tartozónak.
A külpolitika irányát befolyásoló tényezők
A prioritások a kampányban egyértelmű irányt jelölnek ki, azonban kérdéses, hogy ebből mennyit tud majd megvalósítani a populista-szociáldemokrata pártelnök, még ha valóban meg is nyeri a szeptember 30-i választást.
A Politico Poll of Polls alapján a Smer-SD 21 százalék körüli részesedéssel nyerné a választást, második helyen a Progresszív Szlovákia áll 17 százalékkal, míg a harmadik helyen a Smerből kivált, Peter Pellegrini vezette Hlas-SD (Hang-Szociáldeomrácia) futna be 13 százalék körüli eredménnyel. Ezt követően több párt tömörül a bejutási küszöb fölött és környékén, 6–7 százalék körüli eredménnyel, így az SaS (Szabadság és Szolidaritás), a szélsőjobboldali Republika, 2020-as választást megnyerő, a korábbi miniszterelnök vezette OLaNO (Egyszerű Emberek és Független Személyiségek) választási koalíciója (nekik a bejutáshoz 7 százalék szükséges), a kereszténydemokrata KDH, a nacionalista SNS (Szlovák Nemzeti Párt) és Sme Rodina (Család Vagyunk). A szlovákiai magyar egységpártot, a Szövetséget szintén a bejutási küszöb környékére mérik a különböző közvélemény-kutató cégek.
Ezek alapján látható, hogy várhatóan legalább három, de akár ennél több pártból álló kormánykoalíció alakulhat Szlovákiában. Ficonak szövetségese lehet a pártjából kivált szintén szociáldemokrata Hlas-SD, amely azonban kizárta a közös kormányzást a szélsőjobboldali Republikával, akikkel ugyanakkor Fico a legtöbb ponton megtalálja a közös hangot (ez így volt az elmúlt évek parlamenti együttműködése során is). Ficonak tehát politikai programját tekintve természetes szövetségese lehet a Republika és a Szlovák Nemzeti Párt is, amivel egy szélsőségesen populista kormány alakulhatna Szlovákiában, azonban egyáltalán nem biztos, hogy a 150 fős szlovák törvényhozásban ez a hármas képes lesz-e megfelelő számú, 76 mandátumot szerezni a kormányalakításhoz (ez attól is függ, hogy végül hány párt szorul be éppen az 5 százalékos bejutási küszöb alá, és mennyi lesz ekképpen a töredékszavazat, ami a mandátumhoz jutott pártok részesedését erősítheti). A Focus szeptemberi felmérése szerint például a Smer-SD, Hlas-SD és SNS koalíciónak meglenne az abszolút többsége a szlovák parlamentben (nem lenne életszerűtlen ez a felállás, hiszen 2016–2020 között az akkor még egységben lévő szociáldemokraták az SNS-el és a Most-Híddal kormányoztak).
A „mérleg nyelve” státuszra tehát több párt is igényt tarthat, ami Fico későbbi tárgyalási pozícióit erősítheti, azonban ez nem jelenti, hogy könnyű tárgyalásoknak néz elébe a mára csupán névleg szociáldemokrata Smer-SD elnöke, különösen, ha egy relatíve stabil kormányt szeretne felállítani. Az is felmerült lehetőségként, hogy nem Fico lesz a megválasztott miniszterelnök (ez lehet akár az ára a Peter Pellegrinivel való együttműködésnek), azonban az ekképpen felálló kormánykoalíciónak is – a tényleges politikai súly okán – Fico lenne a de facto politikai vezetője. Rendkívül sok tehát a bizonytalanság a következő kormánykoalíciót illetően, ami fakad abból a tényből, hogy a jelenlegi felmérések szerint sok párt mozog a bejutási küszöb környékén, másrészt, hogy Szlovákiában hagyományosan nagy az átjárhatóság a különböző politikai pártok között a választói oldalról, harmadrészt pedig, hogy kevesebb, mint két héttel is rendkívül magas (mintegy 25 százalék) a bizonytalan választók aránya.
Ezen felül egyáltalán nem biztos, hogy Fico kampányban megfogalmazott külpolitikai irányváltását a gyakorlatban is át akarja majd ültetni. Ahogy Csáky Pál korábbi szlovákiai miniszterelnök-helyettes idén májusban fogalmazott: „Robert Fico profi manipulátor. (…) körülbelül két hónappal ezelőtt egy délelőtti sajtótájékoztatón kígyót-békát kiabált Ukrajnára, majd délután az uniós nagyköveteknek zárt ajtó mögött azt mondta, támogatja az állam EU-tagságát. Ha netán elfoglalhatja majd a miniszterelnöki széket, a Meloni-stratégiát követi majd: középre húz és megpróbál Nyugat felé mosolygós képet eladni.”
A Szlovák Külpolitikai Társaság elemzésében három lehetséges forgatókönyvet vázolt fel: 1) Fico mint megbízható csapattag (marad a korábbi Fico kormányokra jellemző külpolitika, vagyis támogatni fogja az Oroszország elleni szankciókat, Ukrajna EU-csatlakozását – erre akkor lehet esély, ha Nyugat-barát pártokkal alakít kormányt, ideértve akár a Hlas-SD-t is); 2) Fico mint elszigetelt remete (ez a keményvonalas külpolitikai irányváltás forgatókönyve, amire akkor kerülne sor, ha Fico a szélsőjobboldali pártokkal tud kormányt alakítani); vagy 3) Fico mint kiszámíthatatlan játékos (az első kettő kombinációja – bár formálisan Fico támogatná akár Ukrajna EU tagságát vagy a fegyverszállításokat, kommunikációjában ettől eltérő üzeneteket közvetítene a szlovák választópolgároknak). A társaság nem bocsátkozik jóslatokba az egyes forgatókönyvek esélyeit illetően, azonban figyelemmel a politikai széttöredezettségre és a kormányalakítás fent ismertetett várható nehézségeire, jó esély mutatkozik, hogy az utóbbi forgatókönyv fog érvényesülni.
Kép: Flickr.com
