A magyar gazdaság nyitott és viszonylag lassan követi a technológiai fejlődést. Ez veszélyes lehet, de remek fejlődési lehetőséggé is válhat.
Előző cikkünkben arról írtunk, hogy az Európai Központi Bank Igazgatótanácsának tagja szerint milyen kihívásokkal néz szembe az euróövezet, tágabban értelmezve: az Európai Unió. Ismertettük, hogy ezek ellen milyen lépéseket javasolt: a teljes tényezőtermelékenység növekedését segítő célzó kutatások és fejlesztések, az állami beruházások és a strukturális reformok átgondolása, valamint az európai egységes piacon belüli komparatív előnyökre építve erősítené az európai értékláncokat. Ezt követően említettük, hogy bár Magyarország nem az euróövezet tagja, az EKB ezen iránya Magyarország gazdasága számára is előnyös lehet – jelen írásban ezeket a hatásokat kívánjuk röviden ismertetni.
Fontos megemlíteni, hogy az EKB a globális piacokon tapasztalható töredezettség káros hatásait is igyekszik ellensúlyozni, és kiemelik a szabad, tisztességes és nyitott kereskedelem fontosságát. Ez különösen fontos Magyarország számára, hiszen gazdaságunk nyitottságát tekintve a világelsők között vagyunk. Bár az elmúlt években némileg csökkent a nyitottságunk, hosszabb távú tendenciákat tekintve, a Világbank adatai szerint világ tizenkettedik legnyitottabb gazdasága a magyaroké. Ebben a rangsorban az EU tagállamai közül csak Luxemburg, Málta, Írország és Szlovákia előznek meg minket. Összehasonlításképpen: az EU gazdasági motorjaként ismert Németország a globális rangsor 74. helyén áll, míg az unió másik nagy gazdasága, Franciaország, a 113. helyezett. Mindez nem meglepő, hiszen a fejlett gazdaságok növekedését a túlzott nyitottság visszafoghatja. A közepesen fejlett gazdaságok esetében a nyitottság többnyire gyorsabb növekedéssel járhat. Különösen igaz ez, ha az exportra szánt termékek vagy szolgáltatások fajtája változatos és minőségük nagyon jó. Vagyis, míg az euróövezet számos tagállamát nem érintené különösebben súlyosan egy kevésbé nyitott kereskedelmi környezet, addig az Magyarország számára ez rendkívül fájdalmas lenne.
De érdemes visszatérni az exportált termékek és szolgáltatások fajtájához és minőségéhez. Ezeket egy ország akkor tudja igazán könnyen előállítani, ha gazdasága versenyképes. A gazdasági versenyképesség mérése nem egyszerű feladat, éles viták vannak szakmai berkekben erről a kérdésről. Mégis, egyik leggyakrabban használt, így egyik legelfogadottabb is, a Világgazdasági Fórum (World Economic Forum – WEF) által összeállított Globális Versenyképességi Index. A WEF eszköze több, mint száz gazdasági, műszaki és társadalmi tényezőt vesz figyelembe, amelyeket súlyozás után kiértékel, majd ezek alapján rangsorolja az országokat. Érdemes megjegyezni, hogy az itt használt mérések is jó adag szubjektivitást tartalmazhatnak.
A WEF legutóbbi riportja 2020-ban készült el és a pandémia utáni gazdasági folyamatokat elemezte, amely minden szempontból rendkívüli esetnek számítható. A legutóbb elkészített, szokásos mérőeszközöket használó rangsorolás a 2018–2019-es évek mutatóit veszi figyelembe. Ezek alapján a leginkább versenyképes gazdasága Szingapúrnak van, amelyet az USA, Hong Kong, majd Hollandia követnek. A top 10-es listán Japán, Svájc, Németország, Dánia, Svédország és az Egyesült Királyság szerepelnek. Magyarország a nem túl előkelő 46. helyet foglalja el, a régió országai rendre megelőznek bennünket, így Csehország, Észtország, Szlovénia, Lengyelország vagy Szlovákia is.
Még ha figyelembe vesszük a rangsorolás egyes mutatóiban rejlő szubjektív értékelési lehetőségeket, akkor is feltűnő, hogy hazánkban az információs technológia elfogadását, a készségeket, valamint az innovációs képességeket mérő dimenziók értékei alacsonyak. Vagyis egy nagyon nyitott gazdaságú ország vagyunk, amelynek versenyképessége sajnos egyelőre nem kiemelkedő, és viszonylag lassan alkalmazkodik a technológiai változásokhoz. Hosszú távon nem valószínű, hogy így biztosítani tudjuk az exportra szánt termékek és szolgáltatások változatosságát és kiemelkedő minőségét.
Az ország hosszú távú gazdasági fejlődése így elég bizonytalan, ám ezen, ha nem is könnyen, de lehet változtatni. Itt kapcsolódik össze az EKB által említett teljes tényezőtermelékenység növelése és a technológiai fejlesztések szerepe. Az euróövezetben lévő kereskedelmi partnereink várhatóan ebbe az irányba fognak haladni, így feltételezhető, hogy legfontosabb partnerünk, Németország is. A kereskedelmi kapcsolatok fenntartása érdekében Magyarország is kénytelen lesz alkalmazkodni és mielőbb átvenni, megismerni, valamint használni az élvonalbeli technológiát – mikró és makró szinten is. Minél gyorsabban tesszük ezt meg, annál inkább erősíthetjük meg komparatív előnyeinket és erősíthetjük meg versenyképességünket. A magyarországi állami beruházások és fejlesztések szerepe kiemelkedően fontosak lesznek a jövőben.
