Április elején a Petteri Orpo, a finn Nemzeti Koalíció Pártjának vezetője győzelmet aratott Sanna Marin korábbi miniszterelnök baloldala felett. A kialakult helyzetre tekintettel a többségi koalíció biztosítása érdekében Orponak vagy a szociáldemokratákhoz, vagy a második helyen végzett Finnek Pártjához kell fordulnia koalíció alakítás érdekében. Eközben a Finnek Pártja frakciót váltott az Európai Parlamentben, az Identitás és Demokrácia frakciót elhagyva képviselőik az Európai Konzervatívok és Reformereknél folytatják tovább. A frakcióváltás hátterében vélhetően a párt koalíciós törekvései állnak.
Petteri Orpo újonnan megválasztott finn miniszterelnök nehéz helyzetbe került a választásokat követően, hiszen az általa vezetett Nemzeti Koalíció Pártja a szociáldemokratákkal alapvető gazdaságpolitikai kérdésekben, a Finn Párttal pedig migrációs kérdésekben nem ért teljes mértékben egyet. Az Orpo által fémjelzett jobbközép ugyanis úgy véli, hogy Finnországnak minél nagyobb számban van szüksége a bevándorlókra az országban egyre inkább fokozódó munkaerőhiány fedezése érdekében, míg a Finn Párt a legkevésbé sem ért egyet a nyitott határok politikájával.
A migráció kérdéskörével kapcsolatos felfogás játszott szerepet elsődlegesen abban, hogy 2009-ben, amikor a Finn Párt (akkor még Igazi Finnek Pártja) első ízben nyert mandátumot az Európai Parlamentben, a jobboldali és bevándorlásellenes Szabadság és Demokrácia Európája Képviselőcsoport (EFD, majd EFDD) alapítója, tíz évvel később, 2019-ben pedig az Identitás és Demokrácia (ID) egyik létrehozója volt. A mostani európai parlamenti frakcióváltás mégis azt jelenti, hogy a Finn Párt tagjai – ami egyébként praktikusan két EP képviselőt jelent – nem felvételüket kérték, hanem négy év szünet után visszaültek a konzervatívokhoz, mivel a párt 2014-től 2019-ig az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) képviselőcsaládjának kötelékében is megfordult. Ennek hátterében a mostanival azonos indok állt: a Finn Párt ebben az időszakban a Juha Sipilä miniszterelnök vezette Középpárttal és a Nemzeti Koalíció Pártjával állt kormányszövetségben.
A frakcióváltásban az ország NATO csatlakozása egyértelműen szerepet játszott, hiszen miután 2023. március 27-én a magyar, március 31.-én pedig a török parlament is jóváhagyta Finnország NATO-csatlakozását, az ország 2023. április 4-én, tehát két nappal a parlamenti választásokat követően, az Észak-Atlanti Szövetség létrejöttének 74. évfordulóján hivatalosan a szervezet tagja lett.
„Finnország kül- és biztonságpolitikai változásait tükrözve a Finn Párt úgy döntött, hogy kilép az ID-csoportból, és csatlakozik az európai konzervatívokhoz, megszilárdítva ezzel a képviselőcsoport növekvő vonzerejét és megerősítve a következő európai parlamenti többség kialakítására irányuló törekvését” –indokolta döntését a párt elnöke, Riikka Purra. A Finn Párt döntését az orosz–ukrán háborúval kapcsolatos pártpolitikai állásponttal indokolta A frakcióváltással kapcsolatban kiadott közleményében úgy fogalmaztak, hogy olyan csoporthoz kell tartozniuk az Európai Parlamentben, „amelynek tagpártjait a nyugati civilizáció megalkuvást nem ismerő védelme és az európai biztonságpolitikai architektúra egyesíti.”
A 705 tagot számláló Európai Parlamentben a két finn képviselő képviselőcsoporttagsága nem tűnik figyelemre méltó tényezőnek. Európai szintű pártpolitikai szempontból a Finn Párt frakcióváltása azonban a csekély képviselői létszám ellenére is releváns, mivel ennek következtében az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciójának taglétszáma a 2019-es választások óta először előzi meg az ID képviselőcsoportét, ami a parlamenti tisztségek vagy egyéb hatáskörök elosztása szempontjából is hatással bírhat. Példának okáért a Katar-gate botránnyal kapcsolatos gyanú miatt előzetes szabadságvesztésben lévő Eva Kaili szociáldemokrata képviselő európai parlamenti alelnöki tisztsége a 2019-es választási eredmények alapján elvileg a jobboldalnak járt volna. Azonban, mivel a megszerzett mandátumok alapján a sorban következő Identitás és Demokrácia pártot a többi politikai csoport úgynevezett „cordon sanitaire”-be, tehát politikai karanténba helyezte, a helyet újra a szociáldemokraták kapták meg. Így lett az EP új alelnöke a luxemburgi politikus, Marc Angel. Ha az ECR már az alelnökválasztás előtt megelőzte volna az ID-t, a d’Hondt rendszer-féle mandátumelosztás elve alapján a párt eséllyel pályázhatott volna a felszabaduló posztra, ezzel pedig máris két tisztségre tehetett volna szert az Európai Parlament elnökségében.
Így azonban a két finn képviselő csatlakozása nem hozott érdemi fordulatot, de egy évvel a 2024-es európai választások előtt ez a változás is lényeges lehet a jövőbeli erőviszonyok kialakulása szempontjából.
