Az ENSZ éghajlatváltozási konferenciáját november 6. és 18. között rendezik meg Egyiptomban, amelyen ezúttal az uniós tagállamok közös álláspontot fognak képviselni.
Az éghajlatváltozás mint globális kihívás már az előző évszázad nemzetközi fórumainak is témáját adta, az ENSZ esetében az 1994-ben hatályba lépett Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC) (majd a Kiotói Jegyzőkönyv vagy a Párizsi Megállapodás) jelentett meghatározó mérföldkövet, amelyhez az EU és valamennyi tagállama is csatlakozott. Az egyezmény legfőbb döntéshozó szerve az ún. Részes Felek Konferenciája (Conference of the Parties – COP), ahol a résztvevők többek között a kitűzött célokat felülvizsgálják és újakról állapodnak meg, illetve meghozzák a végrehajtáshoz szükséges döntéseket.
Ugyan a 27. éghajlatváltozási konferencia végleges résztvevői listájára még várni kell a hónap végéig, az előzetes dokumentumok alapján látható, hogy nem minden uniós tagállam jelezte részvételi szándékát. Ez azonban azzal is magyarázható, hogy az októberi Környezetvédelmi Tanácson egy közös álláspontot fogadtak el a tagállamok képviselői. Ez az összeurópai állásfoglalás a már meglévő uniós klímavédelmi erőfeszítések révén jöhetett létre, ezért az sem meglepő, hogy többnyire ezek adják alapját.
Az uniós szakminiszterek megállapodtak abban, hogy az EU további ambiciózus tevékenységre fog törekedni a klímaváltozás visszaszorítása és a Párizsi Megállapodásban meghatározott 1,5 °C-os célkitűzés fenntartása érdekében mind tagállamaiban, mind a külső partnerek országaiban. Ehhez újabb célértékek és szakpolitikai intézkedések szükségesek: a WWF (World Wide Fund for Nature) természetvédelmi szervezet egy interjúban megerősítette, és a 2030-ig történő 55%-os kibocsátás-csökkentés elérése helyett 65%-os ambíciószintet nevezett meg mint a globális és hiteles szerep fenntartásához szükséges megfontolandó cselekvési mechanizmus az EU számára.
A tanácsi ülés témája volt továbbá az éghajlatváltozás elleni küzdelem nemzetközi finanszírozásának ösztönzése is, amelynek értelmében az országoknak a különböző forrásokból minél több eszközt a klímapolitika támogatására kell fordítaniuk. Ennek kapcsán elhangzott, hogy összesen 100 milliárd dollár értékű hozzájárulási célt tűznek ki a következő évre nézve, valamint az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra fordított összeg 2019-es szintjének 2025-ig történő megduplázását is megfogalmazták.
Az Európai Unió jó úton halad afelé, hogy globális aktorrá váljon a klímavédelem területén, hiszen például több afrikai országgal és Kínával is különböző megegyezések keretében működnek együtt egy „zöldebb világ” kialakítása érdekében. Ahhoz azonban, hogy valóban éllovassá váljon, először a tagállami cselekvést kell ösztönözniük, hiszen az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2030-ra történő 55%-os csökkentési célkitűzés (az 1990-es szinthez képest) elérése csupán 11 tagállam esetében realizálható.
Kép: eesc.europa.eu
