Az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága október 11–12-én tartott meghallgatást arról, hogy a brit parlament hozzájárulása nélkül is tarthat-e Skócia egy újabb függetlenségi népszavazást. 2014-ben már volt egy ilyen referendum, ahol a skótok a maradás mellett döntöttek. A Brexit azonban egy új helyzetet teremtett, hiszen a skótok közel kétharmada az EU-ban maradásra szavazott a Brexit-népszavazáson, így újra felélénkültek a viták arról, hogy sor kerülhet-e egy második függetlenségi népszavazásra („indyref2”).
Nicola Sturgeon skót miniszterelnök, a Skót Nemzeti Párt (SNP) elnöke 2022. június 28-án jelentette be, hogy kormánya újabb függetlenségi népszavazást kezdeményez, amelyet reményei szerint 2023. október 19-én tarthatnak meg Skóciában. Az SNP elnöke elmondta, hogy egy három lehetséges szakaszból álló eljárást kezdeményez: előbb kérvényezni fogja a központi brit kormánytól a népszavazás megtartását; ha Westminster e kérést elutasítja, akkor a Legfelsőbb Bírósághoz fordul annak tisztázása céljából, hogy szükséges-e a brit parlament jóváhagyása a skót népszavazás kiírásához; ha a Legfelsőbb Bíróság a skót kormány számára kedvezőtlen választ ad, akkor 2023. évi általános választást fogják „de facto népszavazásként” megvalósítani, amely során a nemzetiek kizárólagos témája a skót függetlenség lesz.
Boris Johnson akkori brit miniszterelnök 2022. július 6-án elutasította a skót kormány kérelmét, ezzel második szakaszába lépett a „Sturgeon-terv” (az új brit kormányfő, Liz Truss is határozottan kiállt az újabb skót függetlenségi népszavazás ellen). A skót kormány ígéretéhez híven benyújtotta a skót parlamentnek a függetlenségi népszavazásának kiírására kiterjedő hatáskörével kapcsolatos kérdést a Legfelsőbb Bíróságnak, amely október 11-én és 12-én tartotta az ügyben a meghallgatást. A bírói testület néhány héten vagy hónapon belül hozhatja meg döntését.
2014-ben Skóciában már tartottak egy népszavazást a függetlenné válásról, amihez akkor Westminster hozzájárult. A 2014. szeptember 18-án tartott referendumon a résztvevők 55 százaléka azonban a maradásra voksolt, vagyis arra, hogy Skócia ne szakadjon el az Egyesült Királyságtól (a választási részvétel 84,5 százalék volt). A népszavazás eredménye nem jelentett meglepetést az előzetes közvélemény-kutatások alapján, azonban az eredmény kialakulásában az is szerepet játszhatott, hogy számos kérdés kapcsán nem volt egyértelmű, hogy mit hozhat az igenek győzelme. Az egyik legfontosabb szempont az uniós tagság megőrzése volt. A népszavazás idején az Egyesült Királyság még az EU tagja volt, azonban a britek EU-ból való kilépésről szóló referendum már jelentős hatással volt az közhangulatra. Azt azonban még messze nem lehetett tudni, hogy miként alakul a brit kilépés ügye a két évvel későbbi voksoláson, így 2014-ben bizonyos szempontból elrettentő lehetett az EU-párti skótok számára a skót függetlenedés, amivel kapcsolatban akkor az Európai Bizottság sem csillapította a skót aggályokat.
2016-ban a britek többsége az EU-ból való kilépésre szavazott, ami jelentős hatással volt a skót függetlenségi törekvésekre is. A skótok a Brexit referendumon – a szavazatok területi megoszlása alapján – 62 százalékban ellenezték a kilépést. A Brexitet követően szinte azonnal felélénkültek a követelések egy második skót függetlenségi népszavazás kiírására, hiszen bekövetkezett az, ami két évvel korábban a választók egy részét vélhetően eltántorította a skót függetlenségtől, vagyis Skócia elhagyta az Európai Uniót.
A 2019-es brit általános választáson a már Nicola Sturgeon vezette Skót Nemzeti Párt 59 skót mandátumból 48-at szerzett, és azonnal kérte Boris Johnson miniszterelnöktől egy újabb népszavazás megtartását. Johnson elutasította a kérését, mondván Sturgeon és elődje, Alex Salmond megígérték, hogy a 2014-es hasonló függetlenségi népszavazás csak egyszer lesz egy nemzedék alatt (Johnson szerint ez hozzávetőleg 40 évet jelent). 2021-ben újra a skót függetlenséget támogató pártok (az SNP és a skót zöldek) szereztek többséget a skót parlamenti választáson, azonban a koronavírus-járvány miatt egy időre lekerült a kérdés a napirendről. A 2023-ra előirányzott függetlenségi népszavazást azért sem tekinthető meglepetésnek, mert a skót parlament mandátuma jövőre jár le, Sturgeon pedig korábban többször vállalást tett arra, hogy még ebben a ciklusban napirendre veszik a kérdést.
A skót társadalmat továbbra is megosztja a függetlenség kérdése. A The Times által közétett legutóbbi közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 43 százaléka támogatná Skócia elszakadását, 45 százalék elutasítaná, ha most tartanának népszavazást. A The Scotsman napilapban megjelent felmérés is hasonló eredményre jutott; a választók fele-fele arányban támogatnák Skócia kiválását az Egyesült Királyságból.
Bizonytalanságok továbbra is fennállnak a skót függetlenség kapcsán. A fizetőeszköz már a 2014-es kampánynak is fontos témája volt. Az elszakadás mellett kampányolók a font uniójának fenntartását hangsúlyozták, annak ellenére, hogy ezt Westminster nyolc éve kategorikusan elutasította. A kérdés a mostani elszakadási kampány során is vélhetően fel fog merülni. A kereskedelmi kapcsolatok fenntartása miatt egy esetleges függetlenedés esetén a brit kormánynak azonban szintén érdekében állhat a fizetőeszköz uniójának fenntartása.
A 2014-es kampány legnagyobb bizonytalansági tényezője, az uniós tagság továbbra is az egyik legfontosabb kérdés, azonban teljesen más megközelítésben, mint nyolc évvel ezelőtt. Akkor a polgárokat eltántoríthatta az elszakadástól, hogy a kilépéssel az Uniót is elhagyták volna. Ma azonban éppen az elszakadás jelenthet lehetőséget Skóciának az EU-ba való visszatérésre.
A tét a skót vezetés számára óriási. A skót kormány 2016 óta a Brexitre és az ekképpen megváltozott helyzetre hivatkozva követeli a második függetlenségi népszavazást. Jelenleg a közvélemény-kutatások azonban a nyolc évvel ezelőttihez hasonlóan nagyon szoros eredményt jósolnak. Az EU-ba való visszatérés lehetősége továbbá nem az egyetlen tényező, ami befolyásolja a skót választók döntését. Egy háromszáz éves együttműködés fenntartása vagy elvetése a tét. Ha végül sikerül megvalósítani a referendumot, és a függetlenség újra elbukik, akkor ténylegesen több évtizedre lekerülhet a kérdés a napirendről.
Az is vitatott továbbá, hogy lenne-e kötelező ereje a népszavazásnak vagy csupán konzultatív referendumra kerülne sor. Jelenleg az utóbbira mutatkozik nagyobb esély (a Brexit népszavazás is konzultatív volt, a kormány azonban ígéretet tett az eredménynek megfelelő cselekvésre). Az igenek győzelme ebben az esetben nem kötné Westminstert, azonban kockázatos lehet a brit kormánynak figyelmen kívül hagynia egy ilyen népszavazás eredményét, különösen egy olyan korban, amikor a brit birodalom fundamentumai inognak meg; gondoljunk a II. Erzsébet királynő halálával hetven év után bekövetkező változásokra vagy az Észak-Írországban szintén egyre erősödő függetlenségi törekvésekre. A skótok elégedetlenségét pedig még a gazdasági válság hatásai is fokozhatják.
Nyitókép forrása: stuart anthony / Flickr
