Giorgia Meloni vezetésével jobboldali kormánya lehet Olaszországnak. Mire számíthat az Európai Unió, hogyan alakulhat Olaszország Európa-politikája?
Előrehozott parlamenti választásokat tartottak szeptember 25-én, vasárnap Olaszországban. A polgároknak Mario Draghi júliusi lemondása miatt kellett a szükségesnél hamarabb az urnákhoz járulniuk. Ezzel négy éven belül a negyedik kormánya alakul meg majd a mediterrán államnak. A voksolást megelőzően valamennyi szakértő a legnagyobb esélyesnek Giorgia Meloni pártját, az Olaszország Fivéreit (FdI), illetve az általa vezetett jobbközép koalíciót tartotta. Meloni volt az egyetlen, aki szervezetével kimaradt korábban a Draghi-kormányból.
A választásokon a várakozásoknak megfelelően a jobboldali pártszövetség nyert magabiztos fölénnyel, melynek az FdI-n kívül tagja még Matteo Salvini pártja, a Liga, illetve a Silvio Berlusconi nevéhez kötődő Hajrá, Olaszország is. A szavazás eredményeképpen az olasz törvényhozás mindkét kamarájában, a Képviselőházban és a Szenátusban is stabil többséget sikerült szerezniük.
Meloni győzelme megosztotta az európai országok vezetőit. Míg például Magyarország üdvözölte a jobboldali fordulatot bízva a sikeres jövőbeni együttműködésben régi szövetségeseivel, addig többen aggodalmukat fejezték ki mind az olasz belpolitikai, mind Olaszország Európa-politikáját érintő lehetséges változásokat illetően. Az európai uniós politikai folyamatokban négy nagyobb területet lehet már most megnevezni, amelyeken új álláspontra lehet számítani a leendő kormány részéről az előzőhöz képest.
Az egyik a jogállamisági mechanizmus és az ezzel összefüggő eljárások. Magyarországgal szemben idén tavasszal indított az Európai Bizottság jogállamisági eljárást, amelynek következő állomása november közepére tehető. Olaszország mindezidáig osztotta más államok aggodalmát a magyar jogállamisággal és demokráciával kapcsolatban, most viszont minden valószínűség szerint megszűnnek a kritikák az olasz fél részéről. Ezt támasztja alá az is, hogy az Európai Parlament magyar demokráciát elítélő állásfoglalását sem az Olaszország Fivérei, sem a Liga képviselői nem szavazták meg.
A második terület a migráció kérdése. Noha az utóbbi időben háttérbe szorult a téma, az EU részéről még mindig a közös fellépés, egy egységes menekültügyi rendszer kereteinek kidolgozása a cél. Ennek elérését szolgálná a Bizottság migrációs és menekültügyi paktumról szóló javaslata, amelyet az államok megosztottsága miatt a mai napig nem fogadtak el az európai vezetők. Olaszország ugyan mindig híve volt Európa szerepvállalásának, a bevándorlók befogadásával, az esetleges kvótákkal kapcsolatban ugyanakkor a néhány hét múlva megalakuló kormánytól határozott, elutasítóbb véleményre lehet számítani.
Az EU jövőjének megítélésével kapcsolatban is új irány várható. Mario Draghi elkötelezett volt az európai egység egyre szorosabbra fűzése mellett, támogatta a szerződésmódosítási eljárás elindítását, melynek eredményeként egy föderatívabb Európát látott volna szívesen. Giorgia Meloni ezzel szemben a szubszidiaritás elvének fontosságát hangsúlyozva, az erős nemzetállamokon nyugvó Európai Uniót preferálja.
Az Oroszországgal szembeni szankciók megítélése, továbbiak bevezetésének támogatása jelenti a negyedik területet, ahol változás következhet be az olasz kormány politikájában. Ezzel kapcsolatban azonban egyelőre még nincsen egyetértés a leendő koalíciós partnerek között. A gázársapka bevezetését valamennyi párt támogatja, Meloni egyetért a villamosenergia piac reformjára irányuló szándékkal is, továbbá fenntartaná a meglévő szankciókat, illetve kiáll Ukrajna fegyverekkel történő támogatása mellett. A Liga vezetője, Salvini viszont kritikusa a szankciós politikának, melyet károsnak ítél meg Európa és Olaszország számára egyaránt.
Giorgia Meloni miniszterelnöksége sok szempontból változást hozhat Olaszország Európa-politikájában, ezek azonban nem feltétlenül jelentenek veszélyt az európai integrációra, inkább csak még relevánsabbá teszik az EU jövőjéről folyó vitát.
Kép: Reuters
