Régóta beszédtéma Brüsszelben az orosz energia árának maximalizálása. Jóllehet ársapka alkalmazása eddig csak az olajjal kapcsolatban merült fel, azonban az energiaügyekért felelős európai miniszterek múlt hét pénteki brüsszeli találkozóján felvetődött az EU-ba irányuló földgázimport árának maximalizálása is.
Az intézkedésnek alapvetően három célja lenne: Putyin háborús gépezetébe ömlő pénzek csökkentése (ezt eredetileg az eddig alkalmazott gazdasági szankciók voltak hivatottak elérni), az európai energiaárak növekedésének megfékezése (azáltal, hogy újra áramolhatna és érkezhetne szankciómentes energia az európai piacokra), illetve a megfelelő mennyiségű készlet folyamatos biztosítása, és következésképpen a piac stabilizálása. Azonban nem véletlen, hogy nincs egység a tagállamok között.
Az első számú probléma, hogy közel sem biztos, hogy az ársapkával a fentebbi célok megvalósíthatóak. Utóbbi bevezetésével ugyanis jelentősen megnőne annak az esélye, hogy Moszkva a maradék, minimális gáz exportot is leállítja Európa felé, amely további hiányt és még magasabb árakat eredményezne. Ez a félelem nem alaptalan. A G7-csoport (USA, Egyesült Királyság, EU, Japán, Németország, Franciaország, Olaszország) szeptember 2-án megállapodtak, hogy árplafont vezetnek be az orosz olaj és kőolaj termékekre. A Kreml azonnal fenyegetéssel reagált a felvetésre. Eszerint felbontanák a meglévő szállítási szerződéseket, amennyiben korlátozzák az orosz energiaexportot, továbbá kész lenne hagyni, hogy Európa „befagyjon”. Nyomatékosításként, a Gazprom a várható sötét jövőről egy kettő perces filmet osztott meg a Twitteren a sajtóközlemény mellékleteként. A kijelentés egyben azt is jelenti, míg Európa és a világ külön értelmezi és kezeli a földgáz és a kőolaj kérdését, addig Moszkva számára maga az energia a fegyver, distinkciók nélkül. Azaz az olaj exportját érintő felvetésekre a Kreml válaszolhat gázszállítási megszorításokkal, és fordítva.
A következő akadály az új szankciós rezsim kialakítása és az új szabályozás betartatása. Az ársapka bevezetéséhez – mind a gáz, mind pedig az olaj esetében – szükséges lenne bizonyos szankciók megszüntetésére, vagy legalább is megváltoztatására, hiszen alkalmazásához lehetővé kell tenni az új szabályozásnak megfelelő szankciómentes importot.
Olajkereskedők és brókerek véleménye szerint maga az ötlet is annak bizonyítéka, hogy az energiára vonatkozó szankciók kontraproduktívak voltak, mivel az orosz bevételek növekedtek. A rekord magas piaci árak miatt Oroszország kőolajexportból származó bevétele 38%-kal, 337,5 milliárd dollárra nőtt 2021-hez képest, annak ellenére, hogy a globális export volumen 18%-ot, az EU-ba irányuló szállítás pedig 35%-ot esett vissza. Az EU júniusban bevezetett szankciócsomagja december 5-től megtiltja a kőolaj tengeri behozatalát, 2023. február 5-től pedig a kőolajtermékek importját (néhány kivételtől eltekintve), amelytől a szakértők 90%-os orosz export csökkenést várnak.
De mennyi az annyi? A maximum ár újabb kérdéseket vet fel. Vannak, akik az alacsony ár mellett kampányolnak, kiemelve Oroszország alacsony, hordónkénti 3-4 USD kitermelési költségét, és vannak, akik a magasabb ár mellett, remélve, hogy a szankciómentes kereskedés biztosításával elkerülhető az orosz export teljes megszűnése.
Tételezzük fel, hogy egyetértés születik az ársapka bevezetésében, valamint az árban is, és Oroszország nem szünteti meg az Európába irányuló gázszállítást, továbbá OPEC plusz tagként nem csökkenti a kitermelést, hogy fenntartsa a hiánypiacot és így a magas árakat.
Az újabb gond az, hogy a megegyezés nem foglalja magában a teljes keresleti oldalát, csak azokat az országokat, amelyek eddig is Oroszország kivéreztetését szorgalmazta. Kína, India és Pakisztán azonban azon 35 ország közé tartozik, amelyek nem ítélték el Oroszországot Ukrajna lerohanása miatt. Ugyanezek az országok az erősen diszkontált orosz olaj legnagyobb vásárlóiává is váltak a háború kitörése óta. Kérdés, hogy miért állna érdekében Kínának, Indiának és Pakisztánnak a „nyugati tömbhöz” csatlakozni, hiszen ezt eddig sem lépték meg. Döntésükkel tulajdonképpen egyetértenének a szankciókkal. Ráadásul a kezdeti egység megbomlani látszik, mivel Japán az ársapka bevezetését az orosz–japán Sakhalin-2 projekt kivételével képzeli el.
További akadály a piac volatilitása. Az elmúlt fél évben kialakult hiánypiac és pánikhangulat miatt a kereslet továbbra is meghaladná a kínálatot, ezért könnyen elképzelhető, hogy párhuzamos piaci árak alakulnának ki: globális nyersolaj (crude) ár, maximalizált orosz import ár, és valószínűleg a kettő közé ékelődő szankciómentes „árnyékpiaci ár”.
A gáz esetében – amennyiben eltekintünk attól, hogy Oroszország nem kezeli külön az olaj és a gáz kérdését – sokkal nagyobb az ellenállás a tagállamok részéről, mint az olaj esetében. Mivel Oroszország kiesésével Norvégia lett az EU legnagyobb beszállítója, ezért tiltakozásának jelentős súlya van. 2021-ben a skandináv állam 24 százalékkal járult hozzá az EU gázellátásához, amely a háború kitörése óta 8 százalékkal emelkedett, és az elszálló energiaárak miatt jelentős profitra tett szert. Ugyanakkor az EU jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy a norvég mentőövet hagyhatná elúszni. Nincs egyetértés abban sem, hogy a maximalizált ár csak az orosz vagy pedig az összes importra vonatkozzon, ideértve a cseppfolyósított földgázt (LNG) is. Amennyiben viszont csak az orosz importra korlátozódna a megszorítás, úgy politikai jellege miatt Belgium nem támogatná a kezdeményezést. Lengyelország és Görögország szintén a teljes importra vonatkozó maximálás mellett érvelt, míg Németország az ársapka ellen.
Továbbá a globális LNG piac nagyon kompetitív. Az Egyesült Államok LNG exportjának több mint 70 százaléka is az EU-ba áramlik a magasabb bevétel miatt, szemben a tavalyi 34 százalékkal. A különbözetet pedig főleg az ázsiai piacokról vonta ki, mivel ott csak jelentősen olcsóbban tudta volna a készleteket értékesíteni. A döntést ellenzők ezért megalapozottan gondolhatják, hogy ez a lépés Európa gázellátását veszélyeztetné. 2021-ben az EU teljes gázszükségletének és importjának mindösszesen 20 százalékát tette ki az LNG, 2022-ben ez az arány 40 százalékra növekedett, amely maximálisan leköti a kontinens LNG újragázosítási kapacitását. Mint ahogyan a norvég beszállítás elvesztését sem kockáztathatja meg Brüsszel, úgy azt sem, hogy a többi export ország is ott értékesítsen, ahol többet fizetnek érte.
Összességében az árplafon bevezetése minden energiahordozó esetében egy nagyon komplex folyamat, amely szinte globális egyetértést és részvételt kíván, amely a jelenlegi energia árak és infláció mellett nem realitás.
Kép: Shutterstock
