A digitális fejlődés újabb függőséget eredményezhet – mint ahogyan azt az energiapiacon tapasztaljuk jelenleg. A Peking-hatás és a Brüsszel-hatás szándékai eltérőek, míg előbbi a digitális tekintélyelvűség kiterjesztésére törekszik, az Európai Unió jogalkotása a piacok differenciálását és a stratégiai partnerségek megerősítését célozza.
A digitális átalakulás egyrészt jelenti a digitális technológiák bevezetését a gazdasági és kormányzati szektorba, másrészt a digitalizáció társadalmi befolyására is utalhat. A technológiai fejlődés világméretű hatásai elvitathatatlanok. Elég csak arra gondolni, hogy olyan üzletágak automatizálási folyamatai szárnyalnak, amelyekkel az emberek a mindennapokban találkoznak, mint például a vásárlási igények mesterséges intelligencia általi személyre szabása, az önvezető autók, sőt az autonóm taxik közúti forgalomba helyezése vagy az egészségügy digitális átalakulása a betegségek kiszűrésére és kezelésére.
Az európai digitális átalakulási figyelő 2018-ban azt állapította meg, hogy a mesterséges intelligencia globális gazdasági hatásának 70%-a az Egyesült Államokba és Kínába fog koncentrálódni. Az akkori technológiai fejlettség, a piaci ösztönző közeg és a szakértelem miatt a leggyorsabb GDP növekedést az Egyesült Államokban jósolták, azonban 2030-ra várhatóan Kína behozza hátrányát. Noha a gazdaság dübörög, a szabályozási környezet korántsem tart azon az érettségi fokon, amelyen a technológiai képesség megmutatkozik. Az Európai Unió a mesterségesintelligencia-szabályozás éllovasa kíván lenni, ugyanakkor 2017 óta Kína is progresszív stratégiát követ. A távol-keleti ország célul tűzte ki, hogy 2030-ra a mesterséges intelligencia terén világvezető állammá váljon. Kína úgy alakítja a transznacionális adatkezelést, hogy digitális infrastruktúrát biztosít a feltörekvő piacoknak. A jelenség uralkodó magyarázata a digitális tekintélyelvűség, amellyel Kína nemcsak technológiáját, hanem értékeit és irányítási rendszerét is exportálja a fogadó államokba. A Peking-hatás eredményeképpen növekszik Kína befolyása az adatkezelésben a határain túl, hiszen a feltörekvő gazdaságok kormányai Kínában épített digitális infrastruktúrákat és Kína adatkezelési megközelítését követik a digitális fejlődés érdekében. A fejlődő államokban a „digitális selyemút” fő mozgatórugói a kínai technológiai vállalatok, amelyek egyre inkább nyújtanak távközlési és e-kereskedelmi szolgáltatásokat szerte a világon.
A Brüsszel-hatás a piaci szektor nemzetközi működésében mutatkozik meg, amely nyomán a vállalatok globális tevékenységei az EU szabályozása felé hajlanak. A mesterséges intelligencia jogi környezetének megteremtése az európai piacon található technológiai cégek számára korlátokat állít, kiadásaikat növeli, amelyre többféle választ adnak. Az egyik lehetőség, hogy a kedvezőtlenebb piaci környezet miatt egyes cégek kivonulnak Európából, de azt is tapasztalhatjuk, hogy két prototípust (egy európai szabványoknak megfelelőt és egy Európán kívüli piacokra tervezettet) gyártanak egyazon termékre, azonban a kétszeresére nő a differenciálás költsége is. A Brüsszel-hatásnak megfelelően az is előfordulhat ugyanakkor, hogy a technológiai nagyvállalatok belső szabályozási folyamataikba integrálják az uniós szabályozás egyes elemeit, ezáltal a piaci szektoron keresztül fejtik ki hatásukat az európai normák szerte a világon. Nemcsak a vállalatok, hanem az egyes politikai erők is együttműködhetnek a szabályok világméretű finomhangolásában, erre jó példa az EU–USA Kereskedelmi és Technológia Tanács létrehozása, amely egyeztető fórumként szolgál a két kontinens között. Utóbbira azért is van szükség, hogy a piaci kilengéseket moderálják, a gazdaság stabilitására törekedve a technológiai fejlődésben. A digitalizáció gazdasági hatásait jól szemlélteti, hogy az Egyesült Államok a globális adatkezelést a nemzetközi gazdasági jog eszközeivel kívánja alakítani.
Ahogy a pandémia felhívta a figyelmet a digitális tér szerepére, az orosz–ukrán háború az energiafüggőségre mutatott rá. A pandémia kitörésétől tapasztaljuk azt, hogy a digitális fejlődés az európai politikai napirend meghatározó szereplőjévé vált, ugyan az energiakérdés és zöld átállás már korábban is jelen volt, de a diskurzus élénkebb lett a háború hatására, amelyre jó példa, hogy az uniós irányelvekben a digitális átalakuláshoz szükséges nyersanyagok nem kaptak eddig nagy figyelmet.
Ursula von der Leyen augusztus végén a hagyományokhoz híven Bledben megrendezett Stratégiai Fórumon a digitalizáció nyersanyagigénye kapcsán megemlítette, hogy Kína dominálja a piacot, ezért a stratégiai autonómia és a partnerség diverzifikálása kiemelt cél az uniós politikában. A zöld és digitális átmenettel megnövekszik a nyersanyagra való igény, hiszen például lítium szükséges az akkumulátorokhoz, szilícium a chipekhez, ritkaföldfémek a mágnesekhez, amelyek az elektromos járműveket és szélturbinákat hajtják. 2030-ra azt prognosztizálta a Bizottság elnöke, hogy megduplázódhat mindezekre a kereslet, a lítiumra 2020–2025 között évi 40%-os keresletnövekedésre számíthatunk, azonban a feldolgozói piacot Kína uralja, sőt: a harminc kritikus nyersanyagból tíz Kínából származik. Mindez előrevetítheti egy hasonló függőségi rendszer kiépülését, amely az orosz gáz és olaj esetében heves politikai vitákat és gazdasági kitettséget okoz Európában. Mindez vélhetően előkerül a héten esedékes, az Európai Bizottság elnökének Európa helyzetéről szóló beszédében.
Kép: Flickr
