A 2019 decemberében hivatalba lépett Európai Bizottság nyáron töltötte félidős pihenőjét. Milyen kihívások várhatók az intézmény mandátumának második felében? Mely tényezők határozzák majd meg a saját magát geopolitikainak nevező Bizottság munkáját a jövőben?
Noha brüsszeli időszámítás szerint még két hétig tart a nyár és a Bizottság tagjainak többsége még éves nyári szabadságát tölti, az idei évre is igaz a mondás, hogy valójában nem kellett az uniós intézményeknek az események hiányával küzdenie. Éppen ellenkezőleg: az orosz–ukrán háború, a szerb–koszovói konfliktus kiéleződése, a bizonytalan gazdasági és energiaellátási helyzet, valamint az egyes tagállamok belpolitikai eseményei bőven adtak tennivalót a kontinens és az Unió stabilitásáért aggódó szakembereknek és politikusoknak.
A lassan letelő nyári szünet ugyanakkor egy csöndes fordulópontot is jelölt. Az Ursula von der Leyen vezetésével 2019. december elsején hivatalba lépett Európai Bizottság mandátumának feléhez érkezett. Féltávról visszatekintve megállapíthatjuk, hogy a testületnek nem csak a megalakulása, de működésének első félideje is formabontóra sikeredett. A megalakuláshoz vezető út hosszú és rögös volt, amely során három biztosjelölt is elvérzett, és az integráció történetében először az egyik „érinthetetlennek”, Franciaországnak is fel kellett áldoznia egy biztosjelöltjét. Az egy hónapos csúszással hivatalba lépett Bizottság munkáját aztán szinte az első perctől kezdve átírta az élet.
Előbb a koronavírus-járvány egymást követő hullámai, és az ennek következtében előállt humanitárius és gazdasági szükséghelyzet, majd az Ukrajna ellen végrehajtott orosz agresszió írta át alapjaiban a Bizottság munkaterveit. Bár az első félidőbeli tevékenysége alapján jogosan fogalmazhattak meg sokan kritikát a Bizottsággal kapcsolatban, az előbbi előre nem látható körülmények bőven adnak lehetőséget az esetleges hibák mentő körülményeinek megtalálására is.
A világpolitika kiszámíthatatlansága gyakorlatilag lehetetlenné teszi annak számbavételét, hogy egészen pontosan milyen tényezők határozzák majd meg a második félidő tematikáját a Bizottság számára. Három dolgot azonban biztosan tudunk: a koronavírus-járvány, az orosz–ukrán háború és az uniós források elosztásával kapcsolatos kérdések, illetve az ezekre adott válaszok döntően határozzák majd meg, hogy a Bizottság milyen értékeléssel búcsúzik 2024 őszén, a magyar uniós elnökség idején.
A három kérdés közül igazán kettőben meghatározó a Bizottság álláspontja. Míg az orosz–ukrán háborúban a testület jobbára instrumentális szerepe játszik, és alapvetően a tagállamok akaratának harmonizálása a feladata, addig a másik kettőben, a koronavírus-járvány kezelésében, illetve az uniós források elosztásának politikai kritériumrendszerében már egyre több területen ügydöntő szerepet követel magának.
Ez utóbbi téma olyan politikai dimenziókat nyitott meg a Bizottság számára működésének első két és fél évében, amelyek nemcsak a mostani, hanem a jövőbeli biztosok számára is kijelöli a politikai szerepvállalás lehetőségét. Míg a koronavírus-járvány döntően szakpolitikai területen vet fel megoldandó problémákat, amelyekre több-kevesebb sikerrel keres – és keresett – a Bizottság közös megoldásokat, addig az uniós források elosztásának kritériumrendszere most már két, a jövőben pedig távlatosan több további tagállammal kapcsolatos viszonyrendszerben vet fel rendkívül érzékeny politikai kihívásokat.
A Bizottság ugyanis ebben a kérdéskörben olyan helyzetbe manőverezte magát, amelyből igazán nem létezik jó kiút. Amennyiben megállapodik az általa problémásnak tartott két tagállammal – Lengyelországgal és Magyarországgal –, akkor a vitában már végképp ellenségessé és bizalmatlanná vált Európai Parlament előtt kell bizonyítania, hogy a megegyezés nem árulást, hanem józan kompromisszumot jelent. Amennyiben pedig a két tagállammal vívott konfrontációt választja, azzal a Bizottság egy újabb potenciális belső szakadás történelmi felelősségét veszi magára.
Míg az orosz–ukrán háború kimenetele alapvetően független a Bizottság erőfeszítéseitől és a koronavírus-járvány kezelése pedig a kezdeti bizonytalanságok után már jól harmonizált a tagállamokkal, addig az uniós források politikai kritériumrendszerének érvényesítése és kezelése döntően a Bizottság politikai éleslátásán múlik. Ebből adódóan, prognózisom szerint a Bizottság mandátumának egész második félidejét az fogja meghatározni, hogy hogyan kezeli a Lengyelországgal és Magyarországgal fennálló vitáját.
Kép: Európai Parlament
