Az EU Tanácsának francia elnöksége nagy ambíciókkal fordult rá a kitűzött feladatok abszolválására, végeredményében azonban nem hozott annyi zöldpolitikai megállapodást az elmúlt fél év. Ezt indokolhatja a többkomponensű, Európa egészét érintő válság, azonban elegendő indokot jelent az orosz–ukrán háború az előrelépés visszafogottságára nézve?
Ahogy azt januárban összefoglaltuk, Franciaország három széles körű, a környezetvédelmet és a kibocsátásmentes kontinens elérését ösztönző intézkedéscsomag köré fűzte fel a féléves környezet- és éghajlat-politikai teendőit: az importtermékekre vonatkozó ún. karbonvám, az erdőirtástól mentes termékek fogyasztása vagy az ún. mirror clauses képezték alapjait a vízióknak, valamint az EU piacán található akkumulátorok fenntarthatóságára vonatkozó bizottsági javaslat, illetve az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének ágazati bővítése is központi elemét adta a francia elnökség programjának. Emellett az Európai Környezetvédelmi Iroda (EBB) is közzétette még decemberben javaslatait, hogy mely területekre kell nagyobb hangsúlyt fektetnie mind a franciáknak, mind a trió másik két tagjának, a cseheknek és a svédeknek a Green Deal és az élhető jövő megvalósítása érdekében. Az EBB tíz elemből álló listáján szereplő intézkedések többek között a klímakatasztrófák megelőzése, a körforgásos gazdaság megteremtése, a biodiverzitás megőrzése vagy a zöld átállás és a gazdasági fellendülés összekapcsolása érdekében határoztak meg mérföldköveket, amelyek eredményeiről most egy értékelést is készítettek.
A környezetvédelmi előrehaladás mérésére szolgáló, ún. Ten Green Tests komponenseiből két területen, a fenntartható élelmezés és mezőgazdaság, valamint a többéves költségvetési keret fenntartható felhasználására irányuló kérdéskörben nem tett meghatározó erőfeszítést a francia soros elnökség. Ellenben hét másik szegmenssel, többek között a biodiverzitás megőrzésére vonatkozó tevékenységgel, amelynek kapcsán közzétették júniusban a természet helyreállításáról szóló törvényjavaslatot, vagy a körforgásos gazdasággal és a pazarlással kapcsolatban, ahol pedig az akkumulátorok életciklusát illetően indítottak el párbeszédet. Továbbá nem lehet elmenni amellett sem, hogy megegyezés született az elnökség utolsó napjaiban az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének tengeri szállításra vonatkozó kibővítéséről, valamint a Szociális Klímaalap létrehozásáról is. Az EBB Párizs legnagyobb eredményeként a vegyianyag-stratégia végrehajtására vonatkozó formális és informális egyeztetéseket nevezi meg, hiszen ez a terület az elnökség egy prioritását is képezte.
Summázva a francia elnökség teljesítményét megállapítható, hogy a trió első tagja nem tudta olyan magasra tenni a lécet Csehország és Svédország számára, így elegendő feladat jut nekik is még a környezetvédelemben. Az viszont elmondható, hogy a nem elegendő erőfeszítést és előrelépést egy többkomponensű válsághelyzet hátráltatta: míg az év kezdetén a Covid–19 világjárvány gazdaságra gyakorolt hatásaiból kívánta kimenteni az Európai Uniót a soros elnökség, kevesebb mint két hónap múlva még egy, Európa egészére kihatással levő, komplex gazdasági, pénzügyi, humanitárius és energiaválság ütötte fel fejét az orosz–ukrán háború kitörését követően. A szomszédban dúló háború pedig indokolttá tette a Tanács féléves agendájának megváltoztatását, háttérbe szorítva ezzel a zöldpolitikai kérdéseket. Ugyanakkor ez a konfliktus indíthatja el leginkább az EU országait a megújuló energiaforrások széles körű használata felé, hiszen az energiadiverzifikáció elkerülhetetlen elemeit jelentik ezek. Mindazonáltal az átállás nem tud egyről a kettőre lezajlani, ezért a tagállamoknak még helyet kell hagyniuk eszköztárukban a fosszilis és más környezetkárosító hatással rendelkező energiaforrásoknak is, habár a taxonómiarendeletnek köszönhetően a földgáz és az atomenergia használata is „zöld” utat kaphat. Ezek a megoldások azonban visszább foghatják a már eddig is elért kibocsátáscsökkentést.
Kép: hold.hu
