Februárban, mikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, sokan párhuzamot vontak a 30 évvel ezelőtti véres háborúval, melyben Bosznia-Hercegovina független államként megszületett. Azonban az utóbbi időben újból fellángoltak egyes nacionalista hangok. Ha ezek felerősödnek, veszélybe kerülhet az ország és a Nyugat-Balkán régió stabilitása is. A terület fontos az Európai Uniónak, sőt az itt elhelyezkedő államok az EU tagjelölt és potenciális tagjelölt országai. Kérdés, hogy ebben a komplex helyzetben milyen változások fognak bekövetkezni, figyelembe véve a keleti szomszédságban zajló háborút. Fontos tényező még Oroszország jelenléte ebben a térségben is, mely kifejezetten jó kapcsolatot ápol Szerbiával és a boszniai szerbekkel is.
Bosznia-Hercegovina egy különleges államalakulat, mely két részből áll, a főleg szerbek lakta boszniai Szerb Köztársaságból (Republika Srpska) és a nagyrészt horvátok és bosnyákok lakta Bosznia-Hercegovinai Föderációból. Az ország az oroszbarát szerbek vétója miatt nem fogadta el az orosz agresszió elleni szankciókat, miközben a bosnyákok (és az itt élő horvátok) egyre inkább közelednének a NATO-hoz, mely kettősség természetesen feszültségekhez vezet az államon belül és kívül egyaránt. Egyes akciók és nyilatkozatok alapján a szerbek a föderáció szétszakítását akarják megvalósítani. Milorad Dodik (az államelnökség szerb tagja) tavaly bejelentette a szövetségi intézményekből való kivonulást, valamint egy szerb nemzetiségi hadsereg létrehozását is többek között. Ebben még várhatóak egyéb fejlemények, azonban konfliktus nélkül nem fognak tudni kilépni a föderációból. Christian Schmidt, Bosznia-Hercegovina főképviselője szerint a szerb rész az alkotmányos rend és a Daytoni Szerződés aláásásán munkálkodik, valamint állandósult a politikai krízis az együttműködés hiánya miatt, ezért a nemzetközi közösség segítségét várják, hogy fenntartható váljon az állam és a béke.
Oroszország ukrajnai agressziója tovább destabilizálhatja az amúgy sem nyugodt helyzetet a Balkánon. Az oroszok fontos szövetségese és fegyvervásárlója Szerbia, akinek Bosznián kívül több országgal is akad problémája, amely felkavarhatja az eddig viszonylagosan nyugodt állóvizet. Természetesen eddig is voltak orosz oldalról beavatkozások az egyes országok választásaiba, dezinformáció (például a mostani háború kapcsán is), valamint egyes kémbotrányok az elmúlt évekből. Ha az EU vagy az USA nem aktivizálja magát a régióban vagy gyorsítja fel az Unió a bővítést a térségben, az az orosz vagy a kínai befolyás növekedéséhez fog vezetni. Láthatjuk, hogy a Nyugat-Balkán újból a nagyhatalmak versengésének színterévé válhat, mint a történelemben már annyiszor. De hogyan szerezheti vissza hitelességét az Európai Unió?
Macron francia elnök javaslata volt egy „Európai politikai közösség” létrehozása, amely újrarajzolná a szövetségesi és biztonsági rendszereket. A NATO-n és amerikai befolyáson kívül gondolkodók számára egy lépés lehet az európai stratégiai autonómia felé. A Mitterand-féle Európai nemzetek konföderációja került terítékre mint lehetséges együttműködési forma. Hasonló gondolatokat már Kossuth Lajos is megfogalmazott 1862-ben „Dunai Szövetség” címen. Kossuth szorosabb szövetségi szintű együttműködést tekintett mérvadónak például a vámügy vagy a hadügyek terén. Kérdés, hogy a francia elnök javaslata kiváltaná vagy kiegészítené a teljes uniós tagsági formát. Bosznia-Hercegovina és az egész nyugat-balkáni térség európai integrációba vetett hitét kérdőjelezné meg egy második utas integrációs vonal, amennyiben az nem eredményezi az EU-s tagállamok közötti „egyenlőséget” és a teljes jogú tagságot. Komoly és őszinte vitára van szükség az EU és tagjelölt partnerei között az elvárásokról és lehetőségekről. A régebbi uniós tagállamok természetesen féltik privilegizált helyzetüket a Tanácsban, politikai súlyuk gyengülne több, kisebb és újabb tagállam csatlakozásával. Viszont a jelenlegi biztonsági fenyegetettség és bizonytalansági környezetben a jól időzített bővítés felértékelné az Európai Unió globális szerepét is. Az ötletek már az asztalon vannak, így csak a politikai akarat és az aktuális korszellemen múlik a Nyugat-Balkán jövője.
Társszerző: Fekete Dániel. Kép: pixabay.com
