Az új német kormány tavaly decemberi megalakulása után kezdetben visszafogottan nyilatkozott az Európát érintő kérdésekről, leginkább az érdekek egyeztetésére és a belügyekre helyezték a hangsúlyt. Az orosz agresszió azonban megtörte a csendet, Németország kénytelen volt állást foglalni. Az ukrajnai háború teljes mértékben a feje tetejére állította az Olaf Scholz vezette kormány által kitűzött célokat.
A német politika évek óta kardinális kérdésként tekint a klímavédelemre, illetve ennek érdekében a megújuló energiaforrásokra (nap-, szél-, vízenergia és biomassza) való áttérésre, így számos lépést tettek már a célkitűzés elérésére: meghatározták az atomerőművek fokozatos leállítására (legkésőbb 2022 végéig) irányuló szándékot a fukusimai balesethez hasonló katasztrófa elkerülése végett, klímavédelmi törvényt fogadtak el 2019-ben, ezzel megerősítve az EU-s célokat, valamint döntöttek a szénalapú erőművek legkésőbb 2038-ig való leállításáról is. Az ambiciózus célok viszont még 2021-re sem érték el a kívánt célt, ugyanis a német energiamix mindössze 46%-át jelentették a megújuló energiaforrások. Azonban amennyiben az újonnan elfogadott bizottsági kiegészítő jogi aktus alapján vizsgáljuk meg az összetételt, a földgáz- és atomenergia-használattal együttesen ez az arány már közel 70%.
Az új német kormány az atomenergiáról meglehetősen egyértelmű álláspontot képviselt, az utolsó három, még működő reaktor leállítását idénre helyezték kilátásba. Valós ütközőpontot jelent viszont a még Gerhard Schröder kancellár egyik utolsó intézkedéseként útnak indított Északi Áramlat 2 földgázvezeték megépítése, ugyanis a kormányalkotó Zöldek és a szabad demokraták is annak felülvizsgálatát és leállítását szorgalmazták. Emellett az új kormány egy 60 milliárd euró keretösszegű beruházási csomagot fogadott el a klímaválság elleni küzdelem nevében.
Az utóbbi években azonban bizonyossá vált, hogy csupán a német értelemben vett megújuló energiaforrások használata nem lesz elég az elvárások teljesítésére. Az időjárási viszonyokra alapozott energiaellátás, a rendszerek kiépítése, a tárolókapacitások körüli problémák, továbbá a koronavírus járvány alatt realizált „energiaéhség” alapján az előrejelzések is azt mutatják, hogy Berlin 2023-ig biztosan nem fogja teljesíteni az elvárásokat. Az orosz–ukrán háború pedig még inkább formálni fogja ezt a területet.
Oroszország ukrajnai bevonulását követően a nemzetközi közösség szinte egy emberként lépett fel az agresszió megállításával szemben, minden lehetséges megoldást feltárva. Németország részéről rögtön az újonnan megépített gázvezeték-program leállítását követelték, azonban Scholz kezdetben nem kívánta politikai ügyként kezelni ezt. Pár nappal később viszont Németország volt az első, amely szankcióval sújtotta Moszkvát, mégpedig a közös projekt működési engedélyének ellehetetlenítésével. Ez a lépés pedig többek között az energiapolitika területén is megindította a német perspektíva átalakulását, indukálva a politikai szereplők nézőpontütközéseit.
Abban egyetértés van a kormányon belül, hogy az energiafüggőséget csökkenteni kell, ugyanis a német állam földgázszükségletének közel felét, az olajnak pedig egyharmadát szerzi be Oroszországtól. Így elkerülhetetlen a rendszer diverzifikációja. Erre reagálva jelentette be Olaf Scholz a rendkívüli kormányülésen, hogy az Európai Unióval összhangban fognak vásárolni a világpiacon földgázt, amelyhez kétmilliárd köbméter kapacitású gáztározót építenek, amelynek szükségessége megkérdőjelezhető, ugyanis az év elején a rendelkezésre álló tárolók 37%-a volt csupán megtöltve. Továbbá két új cseppfolyósított földgáz (LNG) terminált fognak építeni Brunsbüttelben és Wilhelmshavenben.
A belső ellentétet Robert Habeck, a zöld párt adta szövetségi gazdasági és energiaügyi miniszter nyilatkozata generálta miszerint nem zárkóznak el az idén leállítani kívánt három atomreaktor további üzemeltetésétől, illetve a szénalapú erőművek működtetésétől sem. Míg Annalena Baerbock külügyminiszter is reálisan kezeli a témát és helyt ad ennek a megoldásnak, Steffi Lemke, szövetségi környezetvédelmi miniszter inkább felelőtlen döntésnek tartja az atomerőművek üzemben tartását, helyette a megoldást a függőség csökkentésében és a megújuló energiák elterjedésében látja. Véleményét valószínűsíthetően a zaporizzsjai erőmű az orosz csapatok általi támadására alapozza, ugyanis ez az eset is rámutatott a technológia sebezhetőségére, ahol Európa ismét közel került egy esetleges atomkatasztrófához.
Ahhoz azonban, hogy az atomerőművek 2022. december 31. után is energiát termeljenek, nem elég a politikai akarat, a működési engedélyek megújítására is szükség van, amely a szakértők szerint „nem egy hasznos út”, valamint feltételezhetően az év hátralevő része nem lenne elegendő széleskörű vizsgálatok elvégzéséhez. Ugyanakkor a szektor szolgáltatói nem zárkóznak el ettől a lehetőségtől.
A német kormány által felvázolt opciók egyértelműen azt mutatják, hogy a jelenlegi vis maior helyzetben mindenre fel kell készülni, így inkább a kiszámítható ellátást helyezik előtérbe, habár egy törvényjavaslatban előterjesztésre került, hogy Németországban 2035-ig teljes mértékben megújuló energiaforrásból származzon az áramtermelés. Azonban a biztonság növeléséről tesz tanúbizonyságot az is, hogy a Bundeswehr fejlesztésére létrehoznak egy százmilliárd euró keretösszegű különalapot, kérdés, hogy ez mire lesz elég, és hogy nem késő ezt meglépni. Mindenesetre az biztos, hogy e lépéseket mind a társadalom, mind a nemzetközi közösség nem várt fordulatként titulálja.
Kép: Morning Consult
